Százéves átkot tört meg a Manchester United BL-hőse

Ole Gunnar Solksjaer játékosként két évet szerepelt a Molde csapatában, a Manchester Unitedban töltött évek után pedig edzőként visszatért, és elhódította a százéves klub első norvég bajnoki címét. A korábbi manchesteri kedvenc szerint a Sir Alex Fergusontól tanultakat kamatoztatja, és már tízévesen is edzősködött a grundon.

Ole Gunnar Solksjaer a Manchester Unitedban 1996 és 2007 között 366 meccsen 126 gólt szerzett, a csapat ikonja lett, majd miután visszavonult, három éven át a klub utánpótláscsapatainál dolgozott edzőként, mielőtt az idén kinevezték volna a norvég első osztályú Molde vezetőedzőjének.

A 38 éves szakember márciusban az újonc Sarpsborg elleni, 3-0-s vereséggel mutatkozott be a csapat kispadján, majd a Tromsö ellen is csak egy 2-2-es döntetlent játszottak, ám az együttes egyre jobb formába lendült, júniusban már a tabella élére állt, október 30-án, a klub fennállásának századik évfordulóján pedig bajnoki címet ünnepelhetett, ez volt a Molde történetének első aranyérme. Solskjaer szerint korábbi edzőjének, Sir Alex Fergusonnak is köszönhető a siker.

A játékos korában "babaarcú gyilkosnak" is nevezett Solskjaer már tízévesen is megvillantotta edzői kvalitásait, szülővárosában, Kristiansundban amikor a grundon focizott a barátaival, mindig ő állította össze a csapatokat, és elmagyarázta a társainak, hogy kinek hova kell mozognia.

"Mindig is bennem volt az edzősködés" - idézte a Daily Mail angol napilap Solskjaert. "Amikor a Manchester Unitedhoz kerültem, a legjobb edzőtől, Fergusontól tanulhattam. Volt egy időszak, amikor naplót vezettem, amiben leírtam, hogy mit csináltunk az edzéseken. Még mindig megvannak ezek a jegyzetek, de már nem használom őket, mert minden a fejemben van."

Solksjaer szerint nemcsak a taktikai elemeket sajátította el Fergusontól, hanem a Unitednál töltött közel 15 év alatt megtanulta, hogy hogyan kell olyan környezetet teremteni, amely a bajnoksághoz szükséges. "Nem mindegy, hogy mit eszel, vagy hogyan öltözködsz, olyan környezetet akarok a Moldénál, mint a ManUnitednál volt, csak persze kicsiben" - mondta a norvég edző, akit már megkeresett a Portsmouth is, de a nagy álma az, hogy egyszer leülhessen a United padjára.

"Nagyon messze vagyok még tőle, de kétségkívül ez lenne az edzői pályafutásom csúcsa. Mindig hallani ilyen-olyan híreket, hogy ki veszi majd át Ferguson helyét, de én biztos vagyok benne, hogy jó ideig ő lesz még a Manchester United menedzsere."

Solskjaer tisztában van azzal, hogy sokat kell még tanulnia, a szezon elején felkérték, hogy legyen a norvég válogatott szövetségi kapitánya, de visszautasította az ajánlatot, mivel nem érezte magát elég felkészültnek a feladatra.

Solskjaer remekül érzi magát az Északi-tenger partján fekvő, 26 ezer fős kisvárosban, és egyelőre esze ágában sincs máshol munkát vállalni. "A levegő tökéletesen tiszta, a körülmények nyugodtak, miért mennék el innen? És ezt nemcsak azért mondom, mert megnyertük a bajnokságot. Játékosként a Unitedban megtanultam, hogy ha csak csereként számítottak rám, akkor sem sértődtem meg, vagy adtam fel, inkább úgy voltam vele, hogy csak azért is megmutatom. Edzőként sem változott meg a gondolkozásom, ha a szurkolók elkezdenek kételkedni bennem, annál jobban akarok majd nekik bizonyítani."

Solskjaert kis túlzással többször nevezték a cserék közé, mint a kezdőcsapatba a Manchester Unitedban, ezért megkérdezték arról is, hogy mi a véleménye Carlos Tévezről, aki a Bayern München-Manchester City meccsen nem volt hajlandó csereként beállni a Citybe. "Néhány játékos annyira nagyképű, hogy cikinek tartja, ha csereként küldik be. Én soha nem voltam ilyen, évről évre Ferguson kezében volt a sorsom, tudta, hogy azt csinál velem, amit csak akar, mert megbíztam benne. A cserepadon ülve is rengeteget tanultam tőle, amit most hasznosítani tudok."

Solskjaer hosszabbításban lőtt győztes gólja az 1999-es BL-döntőben:

Amikor arról kérdezték, hogy mi volt pályafutása legszebb pillanata, az emlékezetes, 1999-es Bajnokok Ligája-döntő mellett a Newcastle elleni, 2006-os meccset említette meg. "Természetesen a Bayern Münchennek lőtt gólomat soha nem fogom elfelejteni, de legalább ilyen fantasztikus érzés volt, amikor hosszú térdsérülésem után visszatérve a Newcastle-nak két gólt lőttem, és láttam a pálya szélén a hatéves kisfiamat, ahogy ökölbe szorított kézzel drukkol nekem. Az apám birkózó volt, 1966 és 1971 között sorozatban hatszor lett norvég bajnok, de én már nem láthattam őt versenyezni, csak olvastam róla. Fantasztikus érzés, hogy az én fiam nem csak az újságokból emlékszik majd a pályafutásomra."