Megszállottan keresi a futballtársadalom minden idők legjobb játékosát
Örökké visszatérő és eldönthetetlen vitatéma, hogy ki volt minden idők legjobb labdarúgója. Általában Pelé és Diego Maradona között folyik a küzdelem, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség még a saját tekintélyét is megtépázta a brazil ikon érdekében. Bár mostanra számos szervezet és médium elkészítette a maga listáját, a tapasztalat azt mutatja, szinte lehetetlen elkerülni a fals eredményeket, akár a szurkolók, akár a világ legjobb futballistái szavaznak.
Az ír sportújságíró, Miguel Delaney az elmúlt hónapokban nem akármilyen feladatra vállalkozott egyre népszerűbb blogjában. Objektív szempontok alapján megpróbálta megkeresni minden idők legjobb klubcsapatát, legjobb válogatottját és legsikeresebb edzőjét. Már ezekben a kategóriákban is nehéz dolga volt, de mivel igyekezett elsősorban a pályán elért eredmények alapján pontozni, a végeredmény mindegyik esetben elfogadható volt. A következő lépés magától adódott: megválaszolni az újra és újra előkerülő, gyakran heves vitákat felszító kérdést: ki minden idők legjobb futballistája?
Maradona tökéletes volt
A mindeddig egy matematikus precizitásával eljáró blogger ezúttal talán túl nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen ebben a kérdésben lehetetlen egy teljesen objektív kritériumrendszert felállítani. Az elnyert címek és trófeák korántsem az egyetlen fokmérői egy labdarúgó nagyságának, sőt, sokak szerint egyáltalán nem is olyan fontosak.
Delaney egyéni pontszámításánál három kritériumot vett figyelembe: egytől százig terjedő skálán értékelte a válogatottban és klubban nyújtott teljesítményt, a végleges pontszám harmadik összevetője pedig a játékos alapképessége volt. Utóbbit a legnehezebb meghatározni, hiszen egy kapusnak más képességekre van szüksége, mint egy középpályásnak, egy védőnek nem kell olyan jól cseleznie, mint egy irányítónak és így tovább. Ebben a kategóriában egyedül Diego Maradona találtatott tökéletesnek, Delaney csak neki adott 100 pontot, míg Pelé is 99-et kapott.
Cristiano Ronaldo nem fért be a százba
Végül egy 100-as toplista jött létre, és az első 20 közé nagyjából azok kerültek, akik az ilyen választásokon szerepelni szoktak. A nagy kérdés persze az volt, hogy ki végez az élen: Pelé vagy Maradona? Delaney-nél az argentin az első: válogatottbeli karrierjét és képességeit is jobbnak ítélte meg, mint Pelééit, aki viszont klubszinten nyújtott maradandóbbat az ír újságíró szerint. A válogatott-pályafutásra 90-nél senki sem kapott magasabb pontszámot (Maradonán kívül még Garrincha és Giuseppe Meazza érdemelt ennyit), a klubkarrier alapján pedig Alfredo di Stéfano volt a legjobb 98 ponttal.
A Delaney-féle listán kilenc aktív labdarúgó szerepel, közülük a legjobb Lionel Messi. Őt a pocsék válogatott-pontszám húzza le, a képességeire 97 pontot kapott, aminél csak Pelé és Maradona volt jobb, illetve Cruyffot is ugyanennyire taksálta. Az aktívak közül a Top 100-ban van még David Villa (77.), Iker Casillas (71.), Thierry Henry (70.), Samuel Eto'o (64.), Ronaldinho (39.), Andrés Iniesta (30.), Rivaldo (25.) és Xavi (22.) - Casillas kivételével mindannyian volt vagy jelenlegi Barcelona-játékosok. Cristiano Ronaldo nem fért be az első százba, a magyarok közül viszont az Aranycsapat öt tagja is a listán van (Puskás mellett Bozsik József, Czibor Zoltán, Kocsis Sándor és Hidegkuti Nándor), akárcsak Kubala László.
Az első húsz helyezett
|
Gary Neville jobb, mint George Best?
Az ír újságíró természetesen nem az első, aki megpróbál valamiféle örökranglistát felállítani. Az első 10-20 név szinte minden listán ugyanaz, csak a sorrend változik, annak pedig végképp nincsen sok értelme, hogy tovább rangsorolják a focistákat. Ennek ellenére a sportág történetében már rengeteg lista született, különféle szempontok alapján. Hogy a statisztikai módszereken alapuló rangsor mennyire fals eredményeket hozhat ki, azt a Futballstatisztikusok Szövetsége (Association of Football Statisticians' - AFS) 2007-es összeállítása mutatta meg. Az angol szervezet azt állította, hogy csak objektív szempontok alapján pontozott: gólok, válogatottságok, trófeák jelentették a mércét. Az első itt is Pelé lett, a második viszont Ronaldo, a harmadik Romário - Maradona csak a hatodik helyen végzett. Ennél sokkal viccesebb, hogy míg Johan Cruyff a 20. helyre szorult, addig az iráni Ali Daei lett a 26., az egykori aranylabdás George Best pedig nem fért fel arra a listára, amelyiken Gary Neville a 86. helyet szerezte meg.
A FIFA csak nehezen tudta kihozta Pelét győztesnek
A tekintélyes angol sportmagazin, a World Soccer 1999-ben kérte fel olvasóit, hogy szavazzák meg: ki volt a huszadik század legjobb focistája. A voksolóknak sorrendben tíz játékost kellett megnevezniük, az első helyért tíz, a másodikért kilenc pont járt, és így tovább. Az élmezőny itt is a megszokott volt, Pelé nagy fölénnyel nyert Maradona és Cruyff előtt, de a hátsó régiókban már érezni lehetett, hogy elsősorban angolok szavaztak. Mással nehéz magyarázni, hogy az akkor 22 éves David Beckham 49., a mindössze 20 éves Michael Owen pedig a 44. helyen végzett. Összesen közel 1000-en kaptak voksot, Détári Lajos például 29 pontot gyűjtött össze - többet, mint Bozsik vagy Czibor, és ha még egyet szerez, befért volna az első 100-ba.
Cruyff általában odafér a dobogóra
Ez is mutatja, hogy az ilyen szavazásoknál az élmezőny rendszerint a közmegegyezés, az általánosan elfogadott értékrend szerint alakul, de az első 20 mögött az időtényező sokkal jobban bejátszik - bárki szavaz is, sokkal könnyebben voksol arra, akit maga is látott élőben játszani, míg a korábbi évtizedek klasszisai hátrébb szorulnak.
Mindez a legjobban a FIFA által 2000-ben kihirdetett szavazáson érződött: a nemzetközi szervezet az évszázad focistáját akarta megválasztani, a szurkolók az interneten szavazhattak. Diego Maradona hatalmas fölénnyel nyert, a voksok 53,6 százaléka lett az övé, míg Pelének csak 18,53 jutott. Ez kifejezetten kínos volt a FIFA számára, amely gyorsan megalkotott egy szakmai grémiumot, az úgynevezett Grand Juryt (hogy ki volt a tagja, azt nem hozták nyilvánosságra), amelynél természetesen Pelé győzött - a FIFA így végül megosztotta az évszázad játékosának járó trófeát a két dél-amerikai klasszis között. A díjátadó gálán a két kitüntetett nem is találkozott egymással: Maradona átvette a neki járó trófeát, majd otthagyta az ünnepséget.
Amikor még jóban volt a 20. század két futballikonja
Zidane-nál Gordillo minden idők harmadik legjobbja
A kétes szakmai hátterű, de hírekben gyakran szereplő és rendkívül aktív szervezet, az IFFHS is megszavaztatta a tagjait még 1999-ben arról, hogy ki volt a század legjobb játékosa. Hogy pontosan kik voksoltak és milyen rendszerben, azt az IFFHS a tőle megszokott módon nem hozta nyilvánosságra, de a végeredmény ismert: a szervezetnél is Pelé végzett az élen, Cruyff lett a második, Franz Beckenbauer pedig a harmadik. Maradona itt az ötödik pozíciót szerezte meg, Di Stéfano is megelőzte. Puskás lett a hatodik, rajta kívül csak Kubala és Kocsis képviselte Magyarországot - viszont az első ötvenbe befért Roger Milla, George Weah és Hugo Sánchez is.
Elméletileg annál autentikusabb szavazás nincsen, mint amikor maguk a világ legjobbjai határozzák meg, hogy ki is volt a sportág történetének legkiemelkedőbb alakja. Alighanem erre gondoltak a France Footballnál, amikor 1999-ben felkérték az Aranylabda korábbi győzteseit arra, hogy nevezzék meg, szerintük ki minden idők legjobbja. A klasszisoknak sorrendben öt focistát kellett megjelölniük - Sir Stanley Matthews, Omar Sivori és George Best nem ment bele a játékba, Lev Jasin pedig a szavazás idején már nem élt, így 30 korábbi győztes szavazott. A sorrend nem meglepő módon itt is Pelé, Maradona, Cruyff lett, viszont akadt néhány érdekes szavazat. Zidane például egykori kedvenc játékosát és példaképét, Enzo Francescolit tette a második, Rafael Gordillót pedig a harmadik helyre - az uruguayi támadó így ugyanannyi pontot szerzett, mint Garrincha vagy George Best.