Alex Ferguson és Arsene Wenger is a fiatal futballisták nagy pártfogójának számít, mind a két edző előszeretettel épít be ifjú játékosokat a csapatába. Módszerük azonban lényegesen különbözik, és úgy tűnik, hogy a Manchester United menedzserének elképzelése a sikeresebb.
Az Arsenal története egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el a hét végén, amikor 8-2-re kikapott a Manchester United otthonában. A londoniak száztizenöt éve, 1896-ban kaptak utoljára nyolc gólt bajnoki mérkőzésen, az élvonalban pedig most fodult velük először ilyen csúfság.
Az eredmény egyik fő magyarázata a szurkolók fórumbejegyzései szerint az, hogy a csapat túlságosan fiatal és rutintalan. Wengert már korábban is sokat kritizálták amiatt, hogy nem igazol tapasztaltabb játékosokat, sőt, a keretben is csak ritkán tart idősebb focistákat - csakhogy a vasárnapi meccsen a MU átlagéletkora alacsonyabb volt, mint az Arsenalé.
Wenger neveltjei többen voltak, de kevesebbet nyertek
A MU kezdő tizenegyének átlagéletkora 23 év volt, míg az Arsenalnál ugyanez a szám 23,6. Mindez nem szignifikáns különbség, azonban jól jelzi, hogy csupán az életkor nem lehet magyarázat arra, hogy a vendégek a második félidőben teljesen szétestek, akár még súlyosabb vereséget is szenvedhettek volna. Ferguson szintén előszeretettel játszat fiatalokat, ám mindezt úgy teszi, hogy a csapat közben eredményes, miközben az Arsenal 2005 óta nem nyert semmit.
Mindezt a számok nyelvére is le lehet fordítani, amit az ESPN Soccernet egyik kolumnistája, Miguel Delaney meg is tett. Ő azt nézte, hogy a két szakember angliai ténykedése során hány fiatalnak adott lehetőséget - utóbbit így definiálta: saját nevelésű vagy 20 év alatti korban igazolt. Ennek alapján Fergusonnál 25 év alatt 103 fiatal debütált, Wengernél 15 év alatt 84. Ennél is érdekesebb adat, hogy a Unitedben ezen játékosok 10 százaléka legalább 200 mérkőzést játszott a klub színeiben, míg az Arsenalnál csupán 5 százalékuk érte el ezt a határt. Ezzel alighanem összefügg az a tény, hogy Ferguson neveltjeinek csak egy százalékát adták el a MU-hoz hasonló kaliberű sztárklubnak, míg Wenger esetében ez a szám 7 százalék. És ami a legjobban fáj az Arsenal híveinek: a Ferguson-tanítványok 23 százaléka nyert valamilyen trófeát a klubbal, Wengernél pedig csupán 13 százalék.
A MU drágán is vesz fiatalokat
A két szakember felfogása közötti jelentős különbség az is, hogy míg Wenger igyekszik minél olcsóbban megszerezni a tehetségeket, addig Ferguson számára nem jelent problémát, ha nagyobb összeget kell kifizetnie értük. A Manchester United tizenévesen vette meg Wayne Rooney-t, Andersont és Phil Jonest, de David de Gea és Nani is 20 évesen érkezett - ők öten 114 millió fontba kerültek, közülük a legolcsóbb Jones volt (16,5 millió). Az Arsenal legdrágább tizenéves szerzeménye Theo Walcott volt, akiért 12 millió fontot adtak ki.
A Ferguson által szerződtetett fiatalok többsége már komoly tapasztalattal rendelkezett, Wenger viszont inkább olyanokat keresett, akik irányítása alatt mutatkozhattak be a legmagasabb szinten. A francia tréner ezt meg is ideologizálta: "Olyan játékospolitikát választottunk, amelyben egy csapat hosszabb idő alatt áll össze. Kiálltunk a fiataljaink mellett, és most rajtuk áll, hogy visszafizessék a bizalmat, együtt maradjanak, és megmutassák, hogy sikeresek lehetnek együtt" - nyilatkozta Wenger még 2010 áprilisában. Elképzelése azonban nem vált be: a sikerek nem jöttek, és a legjobb focisták nem győzték kivárni a trófeát, a nyáron Samir Nasri és Francesc Fabregas is távozott - mert el akartak menni.
Az Old Traffordon vannak példaképek
Wengerről közismert, hogy a 30 éven felülieknek mindig csak egy évre szóló szerződést ajánl, ez alól még Dennis Bergkamp sem volt kivétel. Emiatt a jelenlegi keretben csak négyen vannak túl van a harmadik ikszen: Manuel Almunia, Sébastien Squillaci, Tomás Rosicky és Andrej Arsavin. Ezzel szemben a Manchesternél már heten is elmúltak 30 évesek: Ryan Giggs, Rio Ferdinand, Michael Owen, Patrice Evra, Dimitar Berbatov, Park Ji Sung és Michael Carrick - de az előző idényben ebbe a kategóriába tartozott még Paul Scholes, Gary Neville, John O'Shea és Wes Brown is. Rutinos futballistákban tehát nincsen hiány az Old Traffordon, és el lehet képzelni, hogy mit jelent a manchesteri fiatalok számára, hogy együtt játszhatnak ekkora klasszisokkal.
Arról nem is beszélve, hogy Manchesterben a fiatalság nem érdem: ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a csapatba, a fenti futballistákat kell kiszorítania, és ki kell érdemelnie azt, hogy játéklehetőséget kapjon. Danny Welbeck vagy Tom Cleverley az előző idényben a Sunderlandben, illetve a Wiganben kölcsönjátékosként bizonyították, hogy megállják a helyüket a Premier League-ben és lehet rájuk számítani. Az Arsenalban viszont ilyen nincsen: mivel Wenger rendre megválik a tapasztaltabb focistáktól, akik példaképek lehetnének a fiatalok számára, így a játékosok időnként nem azért játszanak, mert bizonyítottak, hanem megkapják a lehetőséget, hogy bizonyítsanak - ami jobbára nem sikerül.