Magába fordulva süllyed az olasz foci

Az olasz klubok taktikai szempontból már régóta nem számítanak progresszívnek, a Serie A csapatai túlnyomórészt  még mindig védekező felfogásban játszanak. Mindez összefüggésben lehet azzal, hogy Olaszországban az edzői kar nagyon belterjes, külföldi szakember csak elvétve kap munkát, pedig más topligák példái már bebizonyították, milyen jótékonyan hathatnak egy liga színvonalára az új impulzusok.

A jelenlegi az utolsó idény, amelyben Olaszország még négy csapatot indíthatott a Bajnokok Ligájában, jövőre a negyedik hely már csak Európa Liga-szereplést ér. Mindez azért van így, mert az UEFA ranglistáján a német Bundesliga megelőzte a Serie A-t, amely lecsúszott a negyedik helyre. Az olasz bajnokság visszaesésének több oka is van, de alighanem az is közrejátszik benne, hogy az elmúlt időszakban nagyon kevés külföldi szakember dolgozik az országban, az edzői kar egyre belterjesebb.

Hazai kispadok

A mostani bajnokságban a húsz élvonalbeli szakvezető közül mindössze kettő külföldi: a spanyol Luis Enrique a nyáron érkezett az AS Romához, a Fiorentinát pedig a szerb Szinisa Mihajlovic irányítja. Ő azonban több mint húsz éve Olaszországban él, ott töltötte játékos-pályafutása nagy részét, ott szerezte meg az edzői képesítést is.

Az előző szezonban sem volt több külföldi a Serie A kispadjain: az idény előtt az Interhez érkezett Rafael Benítez fél év alatt megbukott, utódja pedig a brazil Leonardo lett, aki szintén az olasz futballközegből érkezett. A 2009-2010-es bajnokságban hasonló volt a helyzet: Leonardo akkor a Milant irányította, míg az Internél José Mourinho volt a vezetőedző - és a portugál az olasz klubfutball elmúlt évek legnagyobb sikerét hozta, hiszen BL-t nyert a klubbal (ami ezt megelőzően utoljára a Milannak sikerült 2007-ben).

A többi topligában az edzői kar jóval nemzetközibb. Spanyolországban a mostani évadban akad chilei, dán, argentin, portugál és francia mester, Németországban van norvég, svájci és holland tréner, míg a Premier League-ben dolgozik francia, holland, portugál, olasz és spanyol szakember is. Különösen az angol példa mutatja azt, hogy a külföldiek milyen fontosak egy ország labdarúgásának fejlődésében, az 1990-es évek közepén érezhetően új impulzusokat adtak az angol futballnak.

A taktika nem csak védekezést jelent

Az olasz futballt a közvélemény még mindig a védekező játékkal, a catenaccióval köti össze (pedig az utóbbi rendszer egyáltalán nem az ultradefenzív fociról szólt), és annyi valóban kijelenthető, hogy a Serie A-ban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikára - ami legtöbbször azt jelenti, hogy az elsődleges cél a biztos védekezés.

A mai labdarúgás tendenciái azonban nem ebbe az irányba mutatnak, és olykor úgy tűnik, hogy a világ taktikai szempontból elhaladt az olaszok mellett. "Egy időben az olasz csapatok taktikája volt a legmodernebb, de ma nem ez a helyzet. A Bajnokok Ligájában a legjobb 16 között szinte mindenki kontrákra játszik, amit lehet sokféleképpen nevezni: átmenetnek, újraindulásnak, a lényeg az, hogy az olaszok ezt nem tanulták meg" - mondta például a La Repubblicának adott nyilatkozatában még februárban Carlo Ancelotti, aki akkor a Chelsea mestere volt.

A tavaly nyáron az olasz szövetségben ifjúsági koordinátornak kinevezett szaktekintély, Arrigo Sacchi pedig kijelentette: "El kell felejtenünk azt a tipikus olasz viselkedést, hogy bármi áron nyerni akarunk. A labdarúgást máshol nem így fogják fel, és ezért eredményesebbek nálunk".

Jellemző, hogy manapság már az olasz sztárklubok sem ragaszkodnak ahhoz, hogy nagynevű trénert szerződtessenek. A Roma idén nyáron legalább újítani próbált azzal, hogy a pályakezdő Luis Enriquét ültette a kisapdra. A Juventusnál előbb Ciro Ferrarával próbálkoztak, most pedig a szintén nem túl rutinos Antonio Conte irányít, az Internazionalénál Gian Piero Gasperini lett a tréner, a Milan pedig a Cagliaritól szerződtette Massimiliano Allegrit.

Mindezt felfoghatjuk úgy is, hogy a legnagyobb egyesületek is érzik, hogy szükség van a megújulásra, azonban mindezt csak országhatárokon belül tudják elképzelni.

Láncon az edzőbizottság elnöke

Hogy Olaszországban sok minden nincsen rendben az edzőképzéssel, azt Renzo Ulivierinek, az Olasz Futballedzők Szövetsége (AIAC) elnökének viselkedése is remekül mutatja. A 70 éves szakember közel 40 éves edzői pályafutása során dolgozott a Sampdoriánál, a Bolognánál, a Napolinál, a Cagliarinál, a Parmánál és a Torinónál is, 2009 decembere óta tölti be az elnöki pozíciót az AIAC-nál. A baloldali politikai beállítottságáról is elhíresült tréner a napokban tiltakozásul odaláncolta magát az olasz szövetség székházának kerítéséhez, mivel véleménye szerint a szervezet olyan szabályozást hozott, ami végképp romba döntheti az olasz futballt.

"Immár nem szükséges edzői képesítés ahhoz, hogy valaki első- és másodosztályú klub utánpótlás-csapatánál dolgozhasson. Ez azt jelenti, hogy közel 5600 tréner válhat munkanélkülivé, és majd 100 ezer fiatalnak nem lesz képzett edzője. Ez a nyár igazi botránya, de senki sem foglalkozik vele" - kesergett Ulivieri.

www.global-soccer.eu