Kiárusítás helyett nagybevásárlást tartanak a BL-ről lecsúszó klubok

A sztárklubok számára manapság létkérdés a Bajnokok Ligájában való szereplés, nem csak anyagi szempontból, hanem presztízsokok miatt is, hiszen a legjobb futballisták mind a legrangosabb európai kupában szeretnének játszani. A Bayern München vezetősége nem véletlenül hangsúlyozza a dobogóra kerülés fontosságát, azonban a múlt példái azt mutatják, hogy a BL-ről való lemaradás a legnagyobb egyesületeknél nem a sztárok távozását hozza, hanem éppen ellenkező folyamatokat indít el.

Az előző idényben a Bayern München döntőt játszott a Bajnokok Ligájában, a mostani szezonban pedig a negyeddöntőig jutott, a Bundesligában pedig sokáig bizonytalan volt, hogy sikerül-e odaérni a BL-indulást jelentő dobogós helyek valamelyikére.

Két fordulóval a vége előtt a bajorok előnye négy pont a Hanover előtt, vagyis összejöhet a kitűzött cél, de hetekkel ezelőtt a müncheni vezetőség feltehetően aggódva gondolta végig, mit is jelentene, ha mégis lemaradnának a Bajnokok Ligájáról.

A negyedik hely 40 millió mínuszt jelentene

Anyagi szempontból mindenképpen jelentős veszteséget, főleg, ha az adott klub rendszeres résztvevője a legrangosabb európai kupasorozatnak, és költségvetésében rendre számítanak az onnan befolyó jelentős összeggel. Óvatos becslések szerint, ha a Bayern a következő szezonban csak az Európa Ligában szerepelne, az mintegy 40 millió eurós mínuszt jelentene, köszönhetően annak, hogy a BL-ben sokkal komolyabb pénzdíjakat osztanak, mint a második számú európai sorozatban - de a jegybevételek és a szponzori pénzek is jelentősebbek.

A költségvetésben jelentkező hiánynál is nagyobbnak tűnik azonban a presztízsveszteség. Manapság minden futballista a BL-ben szeretne pályára lépni, és az átigazolásoknál előnyben van az a csapat, amelyik a kiszemelt számára biztosítani tudja ezt a lehetőséget - nem is beszélve a sztárok megtartásáról.

A Bayern-drukkerek aligha örültek például annak, amit a csapat egyik legjobbja, Arjen Robben nyilatkozott bő egy hónapja: "El sem tudom képzelni, hogy a következő idényben az Európa Ligában lépjek pályára. Ez a legrosszabb dolog, ami történhet. Semmit sem jelentene a számomra az EL megnyerése, ez nem a színvonal, amelyiken játszani akarok. A Bayernnek mindenképpen a BL-kell szerepelnie" - mondta a holland szélső.

A nagy álom a müncheni döntő

A bajorok esetében ráadásul a következő szezont tekintve akad még egy speciális körülmény is. 2012-ben a Bajnokok Ligája döntőjét éppen a müncheni Allianz Arenában rendezik, és a klub vezetőségének, illetve szurkolóinak nagy álma, hogy a csapat hazai pályán szerepelhessen a fináléban. Uli Hoeness egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: ott kell lennünk a 2012-es döntőben. Ez persze erős túlzás, de ha a gárda el sem indulhat a sorozatban, akkor esélye sem lesz a döntőbe kerülésre. Nem csoda, hogy az együttes ukrán középpályása, Anatolij Tyimoscsuk így fogalmazott: "Katasztrófa lenne, ha nem kvalifikálnánk magunkat a BL-re, figyelembe véve, hogy a finálét Münchenben rendezik".

Ribéry akkor került a Bayernhez, mikor a csapat lemaradt a BL-ről

Ha azt vizsgáljuk, hogy más sztárklubok, illetve korábban a Bayern is miként működött hasonló szituációban, tehát amikor lemaradt a Bajnokok Ligájáról, akkor a drukkereknek nem kell különösebben izgulniuk amiatt, hogy a csapat jelentősen meggyengül. A BL-ről való lemaradás ugyanis szinte minden esetben éppen ellenkező folyamatokat indított el a kluboknál: ha egy sztárgárda nem jutott be a legrangosabb európai sorozatba, akkor a vezetőség a megszokottnál is többet költött az erősítésekre.

Így tettek a Bayernnél is, amikor a csapat 2007-ben csak negyedik lett a Bundesligában: ezt követően rekordösszeget adtak ki új játékosokra. Ekkor érkezett Franck Ribéry, Miroslav Klose és Luca Toni is, és az együttes a következő szezonban már kiharcolta a BL-szereplést.

Az eredménytelenségre költekezés a válasz

De nem csak a Bayern járt el hasonló módon. Amikor a Barcelona a 2003-2004-es idényben csak az UEFA-kupában indulhatott, mivel csupán a hatodik helyen zárt a bajnokságban, az nem hozta magával a sztárjátékosok elvándorlását, éppen ellenkezőleg. Akkor vették meg Ronaldinhót a Paris Saint-Germaintől 32 millió euróért, és szerződtették a mexikói Rafael Márquezt is az AS Monacótól.

Az AC Milan kétszer is járt hasonló cipőben: a 2001-2002-es idény előtt annak ellenére is meg tudta venni Filippo Inzaghit, Manuel Ruí Costát és Andrea Pirlót, hogy csak hatodik lett a bajnokságban, és így a BL helyett az UEFA-kupa maradt, és a 2008-as ötödik helyezés után is leigazolta Ronaldinhót, illetve Gianluca Zambrottát.

Ronaldinhótól sokat vártak a Milannál, de nagy trófeát vele sem nyert a klub

Ebben a koncepcióban persze van kockázat, és csak akkor számít sikeresnek, ha a költekezést követően az eredmények ismét javulnak - vagyis a csapat csak egy évig hiányzik a BL-ből. A Juventus példája mutatja, hogy ez azért nem mindig sikerül: a torinóiak az előző idényben csak a hetedik helyen végeztek a Serie A-ban, amire válaszként 50 millió eurót költöttek - a legtöbbet az olasz klubok közül. Mindhiába: most sem jutnak be a BL-be, és ennek megfelelően állítólag megint masszív költekezésre készülnek.

Nem meglepő tehát, hogy a Bayernnél is valami hasonlóról szólnak a pletykák. A zuhanyhíradó szerint a müncheniek 60 millió eurót különítettek el a nyári átigazolásokra, amelyek közül Manuel Neuer szinte biztosnak tűnik, de a klub egy szélsőhátvédet (Gregory van der Wiel vagy Fábio Coentrao), egy középhátvédet (a fő kiszemelt Jerome Boateng és Benedikt Höwedes) valamint egy középpályást (Arturo Vidal a jelölt) is szeretne szerződtetni.

www.global-soccer.eu