Vágólapra másolva!
Az interneten minden ügyesebb tizenéves futballistát el lehet adni csodagyerekként, azonban korántsem biztos, hogy a labdazsonglőr tehetségből felnőttként is sztár válik. A brazil Kerlon vagy az amerikai Freddy Adu esete azt mutatja, a túl nagy elvárások problémát jelenthetnek, lehet, szerencsésebb egy időre eltűnni a közvélemény elől, mint azt az argentin Erik Lamela tette. Egyelőre az a tapasztalat, csodagyerekből sokkal inkább lesz középszerű futballista, mint világsztár.

A brazil válogatottnál a tavalyi vb-kudarc után fiatalítás kezdődött, amelynek egyik új sztárja a Santos játékosa, Neymar. A legutóbbi, Skócia elleni barátságos mérkőzésen két gólt szerzett csatár még mindig nincsen 20 esztendős, azonban úgy tűnik, hogy képes lesz megfelelni az elvárásoknak. Márpedig ez már önmagában is nagy teljesítmény, hiszen az elmúlt években tinédzseréveik elején csodagyerekként kezelt labdarúgók közül ezt csak kevesen mondhatják el magukról.

Mindez persze nem véletlen: lehet valaki bármilyen tehetséges is, nem lehet tudni, hogy miként fejlődik mind fizikailag, mind pszichésen.

A Kis Fóka túl törékenynek bizonyult

A legjobb példa erre egy másik brazil, Kerlon, aki a 2005-ös U17-es Copa Américán hívta fel magára a figyelmet. A Cruzeiro támadóját megválasztották a torna legjobb játékosának, ám a neve elsősorban egy speciális csel miatt járta be a világsajtót. Kerlon ugyanis képes volt arra, hogy futás közben felvegye a fejére a labdát, és így dekázgatva törjön kapura, anélkül, hogy különösebben veszítene a sebességéből. Ilyenkor gyakorlatilag csak szabálytalanul lehet őt szerelni, amit az ellenfél védői gyakran meg is tettek. A csel után Kerlont Brazíliában Foquinhának, azaz Kis Fókának nevezték.


Az ifjú titán még abban az évben, 17 esztendősen bemutatkozott a felnőttek között a Cruzeiróban, de csak három év múlva került Európába. A Chievo Verona vette meg, azonban nyílt titok volt, hogy gyakorlatilag az Internazionale áll a transzfer mögött, amely így játszotta ki, hogy már betelt az EU-n kívülről igazolható focistákra vonatkozó kvótája.

Kerlon fél évvel később valóban az Interé lett, de a milánóiaknál egyetlen mérkőzésen sem szerepelt állandó térdsérülései miatt. Szerződése 2013-ig köti az Interhez, de előbb az Ajax Amsterdamnak adták kölcsön (ahol szintén egyetlen meccsen sem játszott), jelenleg pedig otthon próbálkozik a Paranában, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy szervezete nem bírja a profi futballal járó terhelést.

Aduból nem lett nagy ász

A nigériai Macauley Chrisantus viszont akár még nagy karriert is befuthat, azonban egyelőre még messze jár ettől. Pedig amikor a 2007-es U17-es világbajnokságon gólkirály lett, és megválasztották a torna második legjobb játékosának, akkor minden jel arra mutatott, hogy hamarosan berobbanhat.


A torna többi díjazottja már jól ismert név: a spanyol Bojan Krkic vagy a német Toni Kroos már hazája nagyválogatottjában is bemutatkozott, Chrisantus viszont jelenleg a német másodosztályban szerepel.

A vébé után a Hamburg vette meg, ahol azonban a második csapatnál nem jutott feljebb, és a HSV 2009 nyarán kölcsönadta a Karlsruhénak. Ott legalább játszik, és elégedettek vele, bár a 42 bajnokin szerzett kilenc találat azért egy egykori csodagyerektől kicsit kevés.

Az amerikai Freddy Adu tizenévesen szinte minden létező rekordot megdöntött. Mindössze 14 éves volt, amikor már az U17-es világbajnokságon szerepelt; bemutatkozott a felnőttek között, és megszerezte első bajnoki gólját a Washington DC Unitedben.


Még nem volt 17, amikor a nagyválogatottban debütált, és az Egyesült Államokban benne látták azt a leendő szupersztárt, akinek segítségével a labdarúgás egyre népszerűbb lehet. Komolyabb bajnokságban azonban Adu nem tudott bizonyítani: még 2006-ban tesztelte őt a Manchester United, ám végül nem igazolta le, amikor pedig egy évvel később megvette a Benfica, csak elvétve lépett pályára.

A lisszaboniak azóta évről évre kölcsönadják, és a még mindig csak 21 éves támadó egyre rosszabb csapatokba kerül: eltöltött fél évet a Monacóban, a Belenensesben és az Arisz Szalonikiben is, jelenleg pedig a török másodosztályú Rizesporban játszik.

A Lamela-szülők jól döntöttek

Hogy a csodagyerek kitétel nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy a felnőttkorba érte valaki eltűnik a süllyesztőben, azt Neymar mellett az argentin Erik Lamela esete is mutatja. Őt a Barcelona még 2004-ben szerette volna megszerezni, miután egy spanyolországi tornán a River Plate kölyökcsapatában elkápráztatta a katalánok megfigyelőit, és évi 120 ezer eurós fizetést kínáltak a számára.


Lamela akkor mindössze 12 esztendős volt, azonban szülei hosszas vívódás után úgy döntöttek, hogy csábító ajánlat ide vagy oda, a fiuk inkább marad a Riverben.

A középpályás később súlyos sérülést szenvedett, és úgy tűnt, hogy soha nem lesz belőle profi futballista, de a több mint egyéves kihagyást követően visszatért a pályára, és 2009 júniusában, 17 évesen bemutatkozhatott a felnőttek között a Riverben. Jelenleg övé a tízes mez csapatában és rendszeresen játszik, nem is rosszul.


Az európai sztárklubok pedig megint felfigyeltek rá: a Coco becenevű játékosért az Atlético Madrid 18, az AC Milan pedig 20 millió eurót is hajlandó lenne kifizetni, és a Bayern München, a Liverpool és a Tottenham Hotspur kívánságlistáján is ott van a neve.

Fizetési igény 15 évesen

Lameláék bölcsen döntöttek, amikor 12 évesen nem engedték el gyermeküket Európába. Van, amikor azonban a család nem csak a gyermek érdekeit nézi: a Santos 15 esztendős középpályásának, Jean-Carlos Cherának az édesapja a napokban úgy nyilatkozott, hogy fia nem fog profi szerződést aláírni, mert az egyesület túl kevés fizetést ajánlott a számára.

A csodagyerek néhány éve bukkant fel, az internetet akkor bejárták a róla készült videók, amelyek nyomán a Manchester United is tesztelte.


Chera végül a Santosé lett, ahol az ificsapatban folytatta, azonban az egyesület egészen mostanáig nem kínálhatott neki profi kontraktust. Amikor pedig megtette, az nem nyerte el a papa tetszését, aki szerint fiacskájának máris havi 45 ezer dollár kellene kapnia.


A Santosnál erről persze hallani sem akarnak, és azzal érvelnek, hogy amikor Neymar először aláírt a klubbal 2008-ban, aki havi 12 ezer dollár volt a bére.

A jövő sztárjai lehetnek

A fentiek példák ellenére napjainkban sok tinédzseréveinek elején járó ifjút kiáltottak ki leendő sztárnak. A török Muhamad Demirciről készült összeállítások például 2007 tavaszán járták be a világhálót: a srác akkor mindössze 12 éves volt.


Demirci iránt az FC Barcelona érdeklődött, de ő maradt a Besiktasban, ahol gyors lépésekkel halad előre: ugyan még csak 16 esztendős, de ebben a szezonban már rendszeresen a tartalékok között játszott, sőt, március 3-án a Gaziantepspor elleni bajnokin bemutatkozhatott a felnőttek között is. Az isztambuliak azóta menesztett német trénere, Bernd Schuster csak török Messinek nevezte.

A Manchester United drukkerei számára a 14 éves Rhain Davis a jövő egyik nagy reménysége. Az Ausztráliában élő srác szülei 2007-ben küldtek az akkor kilencéves fiukról egy DVD-t a manchesteri egyesületnek, amely a felvételek láttán azonnal Angliába csábította az egész famíliát. Azóta nem sok hírt lehet hallani róluk, mert a MU nagyon ügyel arra, hogy utánpótlása ne kerüljön idő előtt a reflektorfénybe, de Rhain édesapja, Mark tavaly nyáron azt nyilatkozta: fia remekül fejlődik, rendszeresen játszik a korosztályos csapatban, ami természetesen semmilyen garanciát nem jelent a jövőre nézve, azonban jelenleg minden jó úton halad.


A mindössze 11 éves Madin Koroghlira viszont még egyetlen sztárklub sem csapott le, pedig a srác labdakezelése valóban bámulatos. A Franciaországban élő, algériai származású tehetséget rögtön kikiáltották az új Zidane-nak, és 2010 januárjában a szüleivel még az egyik francia tévéműsorban is szerepelt.


A kis Madin a helyi csapatban, Roubaix-ban kezdett el játszani, de ma már a Lille-ben pallérozódik, márpedig az egyesület híres remek utánpótlás-neveléséről, és arról hogy szívesen ad játéklehetőséget fiataloknak.

www.global-soccer.eu