Sorra tűnnek el a legendás futballstadionok

A futballarénák modernizálása elkerülhetetlen folyamat, azonban egy új stadion felépítése gyakran a régi lerombolásával jár. Olyan legendás létesítmények estek ennek áldozatául, mint az 1954-es vébédöntőnek helyet adó Wankdorf, a sportág szentélyének számító Wembley vagy a düsseldorfi Rhein.

A Galatasaray január 11-én a török kupában a harmadosztályú Beypazan Sekerspor ellen lépett pályára, és a papírformának megfelelően 3-1-re győzött. Ebben nincs semmi különös, ám a találkozó mégis történelmi volt: ez volt ugyanis az utolsó meccs az Ali Sami Yen-stadionban.

Ennek megfelelően a lefújást követően ünnepség kezdődött: a játékosok a kezdőkörben összegyűlve megtapsolták a drukkereket, akik szokásukhoz híven fantasztikus hangulatot teremtettek, majd egy ismert török televíziós személyiség, Ali Kirca olvasott fel egy a stadiont dicsőítő költeményt.

Végül a jelenlegi edző, Gheorghe Hagi vezetésével a klub egykori klasszisai is megjelentek, és egy gálamérkőzéssel búcsúztak a létesítménytől: ismét felhúzta a Galata mezét például Hakan Sükür vagy Gheorghe Popescu is.

A berni csoda helyszíne sincs már

Az Ali Sami Yen híres volt fantasztikus hangulatáról: az arénába alig 23 ezren fértek be, de valósággal megfélemlítették az ellenfelet a görögtüzekkel és állandó énekléssel. A klub elsősorban anyagi megfontolásból döntött úgy, hogy új stadiont épít, és a Türk Telekom Arenát januárban át is adják.

Ennek a befogadóképessége több, mint 52 ezer néző, és alig több, mint három év alatt épült fel. A Galata a nemzetközi meccseit az utóbbi időben már amúgy is a közeli Olimpiai-stadionban játszotta - de a drukkerek alighanem még egy ideig visszasírják majd az Ali Sami Yent, amelyet hamarosan lerombolnak. A helyén egy üzletközpont épül majd.

Nem ez az első legendás stadion, amelyre ma már csak fényképekről és videofelvételekről emlékezhetünk. A magyar labdarúgás egyik legfontosabb mérkőzésének színhelye, az 1954-es vébédöntőnek helyt adó berni Wankdorf-stadion sem létezik már. Az 1925-ben épült létesítményben rendeztek BEK- (1961) és KEK-döntőt (1989) is. Az utolsó mérkőzést 2001 júliusában játszották, ezt követően a Wankdorfot lerombolták, hogy a helyére egy új, modern arénát húzzanak fel. Ez a Stade de Suisse, amely 2005-ben készül el, és a 2008-as Európa-bajnokság egyik helyszíne volt.

A Delle Alpi 20 évet sem élt

A legendás stadionok végzetét szinte mindig a modernizálás lehetőségének hiánya jelentette - ha nem lehet felújítani, hogy megfeleljen a modern kor követelményeinek, akkor a létesítmény sorsa a lerombolás. Jobb esetben a helyére építenek fel egy újat, mint a Wembleynél is: a sportág egyik legpatinásabb stadionját 1923-ban nyitották meg, és emlékezetes találkozók egész sorának volt a helyszíne.

Hagyományosan itt került sor az FA-kupa döntőire, és ez volt az angol válogatott hazai stadionja, nem is beszélve a rock- és popzenei koncertekről, amelyek közül a legmonumentálisabb alighanem a Live Aid volt 1985-ben. A 2000-es évekre azonban elengedhetetlen volt a modernizálása, és a tradíciókra oly érzékeny angolok úgy döntöttek, hogy egy vadonatúj stadiont építenek. A régi Wembley utolsó találkozója egy Anglia-Németország Eb-selejtező volt 2000-ben, amit a németek Dietmar Hamann góljával nyertek 1-0-ra. A létesítményt 2003-ban rombolták le, az új Wembleyt pedig 2007-ben adták át.

A torinói Delle Alpi 20 esztendőt sem élt meg. Az 1990-es világbajnokságra építették, és első mérkőzésén a Juventus és a Torino játékosaiból létrehozott vegyes csapat 4-3-ra verte a Portót. A torinói futballszurkolók azonban sohasem tudták megszeretni: nem tetszett nekik, hogy atlétikai pálya is van a stadionban, ami miatt a lelátó túl messze volt a játéktértől - a Juventus vezetősége már 1994-ben, vagyis négy évvel a Delle Alpi átadása után tanulmányt készített egy saját stadion építésének lehetőségéről, ami végül meg is valósult. A Delle Alpit 2009 februárjában rombolták le, és a helyére egy új arénát húznak fel, amelyet a tervek szerint idén adnak át: a 41 ezres stadionnak egyelőre még nincsen neve.

A legkönnyesebb búcsúmeccs

A 2006-os világbajnokságra Németországban több új stadion épült, amelyek egyben néhány régi, legendás létesítmény végét jelentették. Érdekes módon két régi stadiont is úgy romboltak le, hogy a helyére épített új aréna lemaradt a vébéről. Mönchengladbachban az 1919-ben épített Bökelberg helyett a Borussia Park lett a klub otthona, igaz, a két stadion egy ideig párhuzamosan létezett: a Borussia Parkot 2004-ben adták át, a Bökelberget pedig csak 2006-ban tették a földdel egyenlővé - ma egy lakópark áll a területen.

Düsseldorfban viszont a régi helyére épült az új, vagyis a Rhein-stadiont le kellett rombolni ahhoz, hogy felépíthessék az új létesítményt, amely ESPRIT Arena névre hallgat. A Rheinstadionban az 1974-es vébé során öt, az 1988-as Európa-bajnokság idején pedig két meccset játszottak, de volt itt KEK-döntő is 1981-ben. Az utolsó esemény viszont nem egy labdarúgó-mérkőzés volt, hanem egy amerikaifutball-meccs: 2002 júniusában az NFL Europe döntőjét, a World Bowlt játszották ott.

A gelsenkircheni Park-stadion viszont részben még áll, igaz, mérkőzéseket már egy ideje nem rendeznek benne, hiszen a Schalke otthona az ultramodern Veltins Arena (eredeti neve Arena AufSchalke). Az 1973-ban épített létesítmény az 1974-es vébén öt mérkőzésnek adott otthont, az 1988-as Eb-n pedig két találkozót rendeztek itt.

A Schalke hívei számára viszont alighanem a Park-stadion utolsó hivatalos találkozója maradt a legemlékezetesebb: a 2000-2001-es idény utolsó fordulójában a gelsenkircheniek 5-3-ra nyertek az Unterhaching ellen, és a drukkerek a lefújást követően azt hitték, hogy a csapat aranyérmes lett. Be is özönlöttek a pályára, és az ünneplés közben kellett megtudniuk, hogy a Bayern München a ráadás perceiben egyenlített Hamburgban, és a Schalkénak csak az ezüstérem maradt.

www.global-soccer.eu