Az első két hely sorsa gyakorlatilag eldőlt a spanyol bajnokságban, a Barcelona és a Real Madrid mögött viszont nagy a küzdelem a bronzéremért. Jelenleg a Villarreal áll legjobban ebben a versengésben. Nilmarék kivételes csapatot alkotnak: eredményesen és látványosan, dél-amerikai stílusban játszanak, a klub költségvetése stabil, egy volt narancsültetvény helyén pedig jelenleg az utánpótlás bázisa virágzik.
A Real Madrid és a Barcelona annyira kiemelkedik a Primera Divisiónból, hogy a spanyol szurkolók szinte külön bajnokságként tekintenek a többi 18 klub versengésére. Ebben jelenleg a Villarreal a legjobb, amely a harmadik helyen áll, és szinte minden más mutatóban is közvetlenül a Barca és a Real mögött helyezkedik el. Az első két helyezett után a legtöbb gólt szerezte és a legkevesebbet kapta, de ami még ennél is fontosabb a szakértők számára, a Villarreal az egyesületek többségével ellentétben kifejezetten támadó szellemű futballt játszik, még a két óriásklub ellen is.
Dicséret a Camp Nouban és a Bernabéuban
A Villarreal fél szezon alatt négyszer kapott ki, mindig idegenben, ebből egyszer a Camp Nouban, egyszer a Bernabéuban. Barcelonában úgy kapott ki 3-1-re, hogy a szünetben még 1-1-re állt, a meccs pedig a legkényesebb ízlést is kielégítette. Nilmarék nem álltak be bekkelni, bátran futballoztak, és a brazil csatár az első félidőben szépségdíjas gólt szerzett.
A vendégek végül ugyan pont nélkül távoztak, de a mérkőzést követően mindenki őket dicsérte. "A Villarreal volt az egyetlen csapat, amely úgy jött a Camp Nouba, hogy megpróbál futballozni" - nyilatkozta a Barca jobbhátvédje, Daniel Alves.
Január elején hasonló felfogásban léptek pályára a Real otthonában is, és alaposan ráijesztettek Cristiano Ronaldóékra. A vendégek az első félidőben valósággal lefutballozták a pályáról a madridiakat, kétszer is vezettek. Az első találatnál egy félpályától induló akciót Cani fejezett be parádés bokamozdulattal.
A Real végül 4-2-re nyert, de José Mourinho tőle szokatlan módon nem fukarkodott az elismeréssel az ellenfelet illetően. "Az első félidőben csak a sárga mezesek voltak a pályán. A Villarreal fantasztikusan játszott, és olyan közel került a legyőzésünkhöz, amennyire Madridban még egyik csapat sem" - dicsérte az ellenfelet.
4-2-2-2, dél-amerikai stílusban
A szezon előtt semmi nem mutatott arra, hogy éppen a Villarreal kerülhet a legközelebb a két élcsapathoz. Az előző idényben csak hetedik volt, utolsó tizenkét bajnokijából csak hatot tudott megnyerni. A 2009 nyarán éppen a Real Madridhoz távozott sikeredzőt, Manuel Pellegrinit a legutóbbi szezon előtt Ernesto Valverde váltotta a kispadon, aki változtatni akart az együttes stílusán, de ez nem jött be. A Villarrealt egy ideig még a kiesés is fenyegette, Valverdét menesztették, utódja pedig az a Juan Carlos Garrido lett, aki 2002 óta dolgozott a tartalékcsapat mellett, amit a negyedosztályból a második vonalba vitt fel. Ő visszatért ahhoz a felfogáshoz, ami már Pellegrini idején is jellemezte a csapatot, és megint a dél-amerikai típusú 4-4-2-t alkalmazta, ami nem csak látványos, hanem eredményes is.
Ebben a szisztémában a szélső középpályásoknak (rendszerint Cani és Santi Cazorla) nem az a feladata, hogy levigyék az alapvonalig a labdát, és onnan centerezzenek, hanem befelé húznak. Ezzel egyrészt létszámfölényt tudnak kialakítani középen, másrészt megnyitják a területeket a felfutó szélsőhátvédeknek. A két előretolt ék (alaphelyzetben Nilmar és Giuseppe Rossi) nem csak várja a labdát, hanem felváltva lépnek vissza, és kiveszik a részüket az összjátékból, gyakran ők húzódnak ki a szélre.
A rengeteg mozgás lehetővé teszi a sokpasszos játékot, mint ahogyan az is, hogy a két védekező középpályás (a Marcos Senna, Bruno Soriano és Borja Valero trióból választható) viszont keveset megy előre, valósággal letáboroznak a védelem előtt, és így szinte mindig megjátszhatóak. A rendszer gyakorlatilag 4-2-2-2-ként is leírható, és immár a csapat védjegyének számít. "A Villarreal játssza a legszebb futballt a ligában a Barcelona után" - jelentette ki a Racing Santander edzője, Miguel Ángel Portugal. És a legszebb gólokat is ők szerzik: elég, ha csak Cani félpályáról elért találatára gondolunk.
Utánpótlás-központ a narancsültetvény helyén
Ha lehet, még szebbé teszi a fentieket, hogy a klub anyagi helyzete is stabil. A nyári átigazolási időszakban mindössze Carlos Marchenáért adtak ki pénzt, viszont eladták Joseba Llorentét, Diego Godínt és David Fustert is, amivel tízmillió eurós nyereséget realizáltak. Éppen a legjobban keresők távoztak (a fentiek mellett ingyen elengedték Robert Pirest és Ariel Ibagazát), így a bérköltségek majdnem a harmadával csökkentek. Összesen nyolc fiatal futballista került fel a B csapatból, az alapemberek közül pedig Cazorla és Bruno Soriano is saját nevelésű. A klub utánpótlás-központjára, amelyet egy régi narancsültetvény helyén építettek fel, összesen 42 millió eurót költöttek, ami máris kezd megtérülni.