Hálás lehet a német társadalom a dél-afrikai világbajnokságon a harmadik helyet megszerző labdarúgóinak, mint ahogy hálásak lehetnek az ország vezető politikusai is. És nem csupán az elmúlt hetekben nyújtott sportélményért, hanem azért is, mert a német válogatott példát mutatott az integráció terén.
A Németországban élő külföldiek beilleszkedésének támogatása hosszú idő óta az egyik fő kormányzati célkitűzés. Különösen Angela Merkel 2005 óta tartó kancellársága óta sikerült ezen a téren sokat elérni, ennek ellenére az integráció még ma is rendkívül sok kívánnivalót hagy maga után.
A probléma súlyát jól érzékelteti, hogy a 82,1 milliós német lakosságból a legutóbbi hivatalos felmérés szerint 15,6 millió a bevándorló, ami az összlakosság 19 százalékának felel meg. A hivatalos definíció szerint ebbe a körbe tartoznak azok, akik 1950 óta élnek Németországban vagy pedig szüleik közül legalább az egyik nem német származású. A migrációs háttérrel rendelkezők több mint a fele, mintegy 8,3 millió már rendelkezik német útlevéllel is. A bevándorlók száma évről-évre növekszik, de még erőteljesebben nő a bevándorló családokban született gyermekek száma. Beilleszkedésük előmozdítása, a velük szembeni előítéletek eloszlatása - vagy legalábbis mérséklése - a hatóságok számára nem kis problémát jelent.
A Merkel-kormány integrációs megbízottja a közelmúltban nem véletlenül nyilatkozta: az elkövetkező évtizedben dől el, hogy a fiatal migránsok a nyertesek generációját alkothatják-e majd. Maria Böhmer ezzel kapcsolatban utalt a legfontosabb feladatokra, mindenekelőtt az oktatás területén való teljes egyenjogúság biztosítására és nem utolsósorban a német nyelv elsajátításának támogatására. Az elmúlt év adatai az éppen a napokban nyilvánosságra hozott integrációs jelentés szerint nem túl kedvezőek, kiderült ugyanis, hogy a bevándorlói háttérrel rendelkező 15 és 19 év közötti fiatalok csaknem 14 százaléka nem fejezi be az iskolát. Mindez majdnem a duplája a német származású fiatalok körében tapasztalt mértéknek.
Hasonló a helyzet a bevándorlók körében jelentkező munkanélküliség tekintetében is. A jelentés szerint a migránsok között a munkanélküliség mértéke pontosan kétszer akkora, mint a német származásúak között. Az integrációs biztos szerint mindez sürgős teendőket követel, és ebből kiindulva a Merkel-kormány a közelmúltban úgy döntött: a külföldi származásúak beilleszkedését, oktatási, nyelvtanulási és munkavállalási esélyeinek támogatását célzó integrációs alapot további 15 millió euróval emeli meg.
Ilyen körülmények között "robbantott" a német társadalomban, illetve a közéletben, de a politikában is a német labdarúgó-válogatott, amely egy csapásra belopta magát a lakosság szívébe, és a gazdasági válság közepette a legfőbb lelkesítő tényező lett. Ráadásul úgy, hogy a 23 válogatott játékos közül 11 migrációs háttérrel rendelkezett, és a német fiatalok az elmúlt hetekben valósággal skandálták a török származású Mesut Özil, a tunéziai Sami Khedira, a félig ghánai Jerome Boateng, a brazil Cacau és a többiek, köztük a lengyel születésű Lukas Podolski és Miroslav Klose nevét. Akiknek kivétel nélkül oroszlánrészük volt a dél-afrikai sikerben, és akik bizonyították, hogy a migrációs háttérrel rendelkezők is sokra vihetik.
Nem véletlen az sem, hogy a napokban megválasztott új köztársasági elnök, Christian Wulff beiktatási beszédében a német labdarúgó-válogatott példáját és név szerint az "ifjú török" Mesut Özilt említette az integráció előmozdítását a középpontba helyező államfői program alátámasztására. A Zöldek pártjának - történetesen ugyancsak török származású - társelnöke, Cem Özdemir pedig azt hangsúlyozta: Németországban számos tehetséges - például vegyész vagy matematikus - "Özil és Khedira" él, akik nem rendelkeznek megfelelő esélyekkel. Az egyenlő esélyek biztosítása épp ezért a politika alapvető kötelessége.
A német kancellár szerint az integráció kétirányú utca, és a szakértők szerint Angela Merkelnek ebben tökéletesen igaza van. A hatóságoknak mindent meg kell tenniük a bevándorlói háttérrel rendelkezők támogatására, illetve az esélyegyenlőség biztosítására, ugyanakkor az érintettek alapvető kötelessége a lehetőségek kihasználása és természetesen a német törvények tiszteletben tartása. Özil, Khedira és a többiek ebben a tekintetben is példát mutattak, nem csoda, hogy a német lakosság kedvenceivé váltak.
Az egész ország együtt örült a játékosokkal a bronzéremnek
A labdarúgó-világbajnokság más tekintetben is erősítette a toleranciát a német társadalomban, és hozzájárult a kölcsönös megértés és tisztelet erősítéséhez. Sokaknak feltűnt, hogy Berlin - de más német nagyváros - legnagyobbrészt bevándorlók lakta negyedeiben, a lakóházakra vagy az üzletekre kikerült a német zászló. A német főváros "török" negyedében, Kreuzbergben például az egyik ház falára egy akkora német zászlót terítettek ki, hogy az szinte az egész házat beborította. A látvány még a németeket is megzavarta, mostanáig mindez ugyanis több mint szokatlannak számított. A bevándorlók Kreuzbergben és másutt igazi német patriotizmusról tettek tanúbizonyságot.
Németország futballválogatottja jobban szolgálta az integrációt, illetve a multikulturális német társadalom erkölcsi erősödését, a bevándorlók és a német származásúak közötti érzelmi közeledést, mint számtalan korábbi vita, illetve intézkedés. A harmadik hely megszerzése mellett ez a többnemzetiségű német nemzeti tizenegy másik - nem sportbeli, hanem történelmi - érdeme.