Taktikai pálfordulás áll a bresti csoda hátterében

Miközben az olyan patinás egyesületek, mint az Olympique Lyon, Girondins Bordeaux vagy AS Monaco csak szenvednek a francia bajnokságban, a tabellát az újonc Stade Brest vezeti. A szerény költségvetésből gazdálkodó brestiek a legutóbbi nyolc fordulóban gólt sem kaptak, a kiváló szereplésük mögött egy taktikailag érett edző és egy rendkívül egységes csapat áll, amely a bajnokság közben állt át egy az addigitól homlokegyenest különböző játékstílusra.

A francia bajnokságban közvetlen előzménye van az újonccsapat remeklésének: az előző idényben a Montpellier szerepelt hasonlóan, és friss feljutóként sokáig vezette a tabellát, végül az ötödik helyen zárt. A nyáron az Európa Ligában a Győr ellen búcsúzó együttes azonban az elmúlt évtizedekben gyakori résztvevője volt az élvonalnak, tulajdonképpen az 1980-as évek közepe óta liftezett az első két osztály között. A jelenleg tizenegy forduló után a Ligue 1-t vezető Stade Brest azonban utoljára az 1990-91-es szezonban játszott a legjobbak között, és azóta megjárta a negyedik vonalat is.

Világbajnokok is játszottak a klubnál

A klub az 1980-as években élte a fénykorát, sorozatban hét idényen keresztül szerepelt az élvonalban. Olyan futballisták játszottak akkoriban Brestben, mint az 1986-os argentin világbajnok védő, Jorge Luis Brown; honfitársa, a tizenegyesölő kapus, Sergio Goycochea; a később a Borussia Dortmundban és a Juventusban is megfordult brazil védő, Júlio César; a francia sztárok közül pedig Claude Makelele, Bernard Lama, Paul le Guen vagy David Ginola. A pályán elért eredmények alapján a csapat nem is esett ki, azonban 1991-ben hiába végzett a 11. helyen, az egyesületet adósságai miatt (amelyek mai összegre átszámítva elérték a 150 millió eurót) a harmadosztályba száműzték. 1997-ben onnan is búcsúzott, és három idényt a negyedosztályban töltött el.

A bresti labdarúgást tehát a nulláról kellett ismét felépíteni, és a klub fokozatosan lépkedett előre: a másodosztályt a 2003-2004-es idényben sikerült elérnie. Ebben nagy szerepe volt Franck Ribérynek, aki csupán egyetlen szezont töltött Brestben, de vezérletével a gárda ezüstérmes lett a harmadosztályban. Ezután hat éven keresztül a Ligue 2-ben szerepelt a csapat, de a feljutáshoz egyszer sem kerül közel, egészen tavalyig, amikor a második hely elérésével sikerült az osztályváltás.

Lehúzták a rolót

A remek eredmény ellenére a klub vezetősége továbbra is reálisan értékelte a helyzetet, a bresti elnök, Michel Guyot a szakvezetővel, Alex Dupont-nal közösen úgy vélte, hogy a csapat legnagyobb erénye a stabilitás lehet. "Nálunk az elnök elnökösködik, az edző edzést tart, a játékos pedig játszik. Az egyetlen célkitűzésünk a türelmes csapatépítés" - jelentette ki Guyot, és ennek megfelelően a nyáron nem volt nagy mozgás a keretben.

A szakmai stáb továbbra is bízott azokban a focistákban, akik kiharcolták a feljutást, annak ellenére, hogy a keretben alig akadt olyan játékos, akinek már volt élvonalbeli tapasztalata. Az új igazolások is viszonylag ismeretlenek voltak: jött két cseh, Tomás Micola és Mario Licka a Baník Ostravától, a görög Filipposz Darlasz a Panathinaikosztól, és kölcsönvették Larsen Tourét a Lille-től.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a szezon előtt a szakértők a kiesőjelöltek közé sorolták a klubot, amely a második legkisebb költségvetéssel rendelkezik a Ligue 1-ben (a Brest büdzséje a szezonra 23,5 millió euró - a Lyon ennek több, mint a hatszorosából gazdálkodik).

Eleinte úgy tűnt, hogy ezek a jóslatok valóra válnak, hiszen az első három fordulóban a csapat csupán egyetlen pontot szerzett. Azóta viszont a brestiek ellenállhatatlanok: a legutóbbi nyolc találkozón nem csak hogy veretlenek maradtak, de még gólt sem kaptak. Ilyen hosszú szériára a Ligue 1-ben utoljára a Paris Saint-Germain volt képes az 1996-97-es szezonban.

A legjobb védekezés a védekezés

A remek szériát megelőző három mérkőzésen a Brest ugyanazt a nyíltsisakos támadófutballt játszotta, mint a másodosztályban, ahol a csapat szerezte a legtöbb találatot. A Lyon elleni, 1-0-ra elveszített találkozón az OL elnöke, Jean-Michel Aulas meg is dicsérte az újoncot, ami azonban elgondolkoztatta Dupont-t. "Aulas szavai jólestek, de rájöttem, hogy semmit sem érünk a látványos játékkal, ha közben kikapunk" - jegyezte meg a szakember, aki levonta a megfelelő tanulságot.

A Brest a 4-2-3-1 helyett átállt a 4-4-2-es játékrendszerre, Dupont pedig a szélsőhátvédeknek kifejezetten megtiltotta, hogy rendszeresen felfussanak, és igyekezett lecsökkenteni a csapatrészek közötti távolságot.

"A mondás szerint a legjobb védekezés a támadás. Szerintem viszont az a legjobb, ha jól védekezünk. Ez nem azt jelenti, hogy visszaállunk a saját térfelünkre, hanem hogy az egész csapat együtt mozog" - magyarázta Dupont.

A jelek szerint ez remekül működik, amihez az is hozzájárul, hogy a kezdő tizenegy alig cserélődik. A két középhátvéd, Mouse Boru Apanga és Ahmed Kantari eddig egyetlen másodpercet sem hagyott ki, akárcsak a két középső középpályás, Oscar Ewolo és Licka, de a védelem jobb és baloldalán egyaránt bevethető Oumar Daf is csak egyetlen meccsről hiányzott.

Elöl már nagyobb a fluktuáció, a francia utánpótlás-válogatott csatár, Nolan Roux azonban szintén csupán egyszer maradt ki a kezdő tizenegyből. Külön érdekesség, hogy ez egészen kiváló védőteljesítményt a brestiek úgy hajtották végre, hogy ők követték el a legkevesebb szabálytalanságot a Ligue 1-ben, és 11 forduló alatt a csapat mindössze 14 sárga lapot kapott.

Az edző egy varázsló

A jó sorozat persze előbb-utóbb biztosan megszakad, és annak is nagy a valószínűsége, hogy a Brest nem lesz bajnok, de az benne van a pakliban, hogy kiharcolja az európai kupaszereplést. Az előző szezonban a Montpellier-nek is összejött, ráadásul Dupont-nak is van tapasztalata ezen a téren: a 2000-2001-es szezonban az élvonalba frissen feljutott Sedant vezette az ötödik helyig.

Brestben a trénert máris csodatévőnek tartják: "Alex egy varázsló, és ha rajtam múlik, sohasem fog más klubnál dolgozni. Addig maradhat itt, amíg csak vissza nem vonul" - jelentette ki a klubelnök. A tréner pedig így fogalmazta meg ars poeticáját: "Nem a leggazdagabb, és nem is a legszegényebb csapat nyer, hanem a leglelkesebb. Azt akarom, hogy a játékosaim minden reggel mosolyogva jöjjenek edzésre".

www.global-soccer.eu