Vágólapra másolva!
Angliában még alig tudott labdába érni, a német másodosztályban szereplő Aachenben nyújtott teljesítményével viszont kiérdemelte a német és a magyar sajtó figyelmét. Stieber Zoltán tizenhat éves kora óta szerepel külföldön, és azt mondja, magyar csapat még dupla pénzért sem tudná hazacsábítani. Saját remeklésének titkát abban látja, hogy tehetséges csapatba került, és az edző is megtalálta számára az ideális pozíciót, amelyben kevesebbet kell védekeznie, és kötetlenül mozoghat a kapu előtt.

Stieber Zoltán talán a legjobb formában lévő magyar játékos, az idei szezonban tíz meccsen négy gólt és hat gólpasszt jegyzett, és a kupában is gólt érő átadással járult hozzá a Bundesligában hasító Mainz kiveréséhez. A ballábas támadó a sikerei ellenére nincs igazán reflektorfényben itthon, amiben az is közrejátszhat, hogy tizenhat éves kora óta külföldön játszik, Németország előtt Angliában pallérozódott.

Édesapja nem győzködte, hogy focistának kell lennie, de amikor a barátaival létrehozott egy óvódai csapatot, az akkor ötéves fia rendszeresen ment vele az edzésekre, majd ottragadt. A sárvári születésű Stieber fiatalon sok teremtornán szerepelt csapatával, ott figyelt fel rá a budapesti utánpótlás-nevelő klub, a Goldball, amelynek képviselői jelezték, szeretnék, ha náluk játszana, ő pedig igent mondott.

Stieber később mégis visszament Sárvárra, ahol ekkoriban NB III-as volt a felnőttcsapat, és emiatt az utánpótlás nem volt olyan szinten, mint egy-egy élvonalbeli klubnál. Végül egy ismerős révén Újpesten szerepelt próbajátékon, amin megfelelt, a liláknál együtt játszott Szalai Ádámmal és Korcsmár Zsolttal.

Máig nem tudja, miért bukott el az Arsenal-üzlet

Újpestről az U16-os válogatottba is meghívták, és egy menedzser révén angol csapatok látókörébe került, volt próbajátékon a Manchesternél és az Arsenalnál is, előbbinél három ember döntött a sorsáról, akik közül ketten nemet mondtak. A londoniakkal viszont megtörtént a szóbeli megegyezés, Sallói István, az Újpest akkori ügyvezetője kinn is volt Stieberrel, úgy jöttek haza, hogy létrejött a megegyezés, aztán végül mégsem kötötték meg az üzletet a felek. Stieber azt mondja, máig nem tudja, mi miatt hiúsult meg. Egy évvel később, 2005 májusában már összejött az átigazolás, az Aston Villa játékosa lett, a beilleszkedést pedig megkönnyítette, hogy Birminghamtől húsz kilométerre, egy kisvárosban lakott apja unokatestvérénél.

"Sokat segítettek nekem, szinte minden hétvégén náluk voltam. Egy tizenhat éves srácnak nem könnyű elhagyni a szülői házat, ráadásul a nyelvet sem beszéltem. De voltak céljaim, és azok lebegtek a szemem előtt" - mondta Stieber a küföldi kaland kezdetéről.

A Villánál az ifik, a juniorok között és a tartalékcsapatban (reserve) is játszott, legnagyobb sikerei között említi, hogy egy hongkongi nemzetközi tornán a legjobb játékosnak választották, hogy az Arsenal juniorcsapata ellen két gólt szerzett, és hogy a reserve-ben csapatkapitány is volt. "Amikor az ember kimegy a stadionba ifijátékosként, és azt látja, hogy ott tombol negyvenezer ember, és közben azok futkároznak a pályán, akikkel minden nap találkozol az edzőközpontban, vagy néha még váltasz is velük pár szót, akkor elgondolkozik, hogy vannak dolgok, ami miatt érdemes lemondani sok másról, amiről nem minden vele egykorú fiatal mondana le. Nem egyszerű a profi élet, fiatalon rájönni, hogy mik az igazán a fontos dolgok. Kinn már kilenckor ott kellett lenni az edzőközpontban, tízkor kezdődött az edzés, utána a csapat megebédelt, nem volt idő plázába menni, és olyan dolgokat csinálni, amelyek nem válnak az ember javára edzés előtt. Arra is kinn jöttem rá, milyen fontos a megfelelő étkezés, Újpesten előfordult, hogy a kollégiumban zárva volt a konyha hétvégén, és ha nem volt pénzünk kajára, akkor a szombati meccs előtt nem tudtunk reggelizni" - ecsetelte a körülmények közti különbséget a ballábas játékos, aki bevallása szerint gyorsaságban és gondolkodásban fejlődött a legtöbbet Angliában

Alig ért labdába az angol harmadosztály darálójában

Stieber a felnőttek játékába is belekóstolhatott Angliában, igaz, nem a Villa színeiben, hanem a harmadosztályú Yeovil Townnál. Az angol alsóbb osztályokra jellemző módon a League One-ban is az erőfutball dominált, ami nem könnyítette meg a nem éppen nagytermetű magyar légiós dolgát, volt, hogy meccsenként csak hatszor-hétszer ért labdához, mert a védők egyből ívelték fel a labdát a csatároknak, így a középpályát szinte teljesen kihagyták. 2009 elején a birminghamiek akkori edzője, Martin O'Neill elbeszélgetett az ifjú játékossal, és elmondta neki, hogy nem lát esélyt arra, hogy odakerüljön a felnőttcsapathoz. Ekkor még fél év hátravolt a szerződéséből, de már eldöntötte, távozik.

A Villa nem marasztalta, de hogy nyomot hagyott maga után, arról egy videomegosztón található felvétel árulkodik, amelyet egy birminghami Stieber-fan készített, aki szimplán idiótának nevezte a klub elöljáróit amiatt, hogy lemondtak róla. "Jólesik, hogy van valaki, aki gondolt rám, és csinált egy videót, nagyon fontosak ezek a visszajelzések, azt mutatja, érdemes volt kipróbálnom magam Angliában" - mondta rajongójáról a huszonkét éves játékos.


Birmingham után Koblenz következett, ahol Stiebernek az önállóságba is bele kellett szoknia: Angliában a fiatalokat családoknál helyezik el, gondoskodnak róluk, Koblenzben viszont lakást bérelt neki a klub. A másodosztályú csapatnál remekül sikerült az első félszezonja, tizenhét meccsen öt gólt szerzett, és egy találkozó kivételével mindegyiket végigjátszotta. A következő idényre viszont sok minden elromlott, sérülések, köztük egy lágyéksérv-műtét hátráltatták, a felkészülést emiatt nem tudta végicsinálni, a Koblenz pedig kiesett. Stiebernek lejárt a szerződése, szeretett volna távozni, és bár a gyengébb szezonja miatt úgy gondolta, nem lesz könnyű csapatot találni, az Aachen végül lecsapott rá.

Az edző megtalálta a számára ideális posztot

"Olyan csapatba kerültem, amelyik játssza a focit, itt nem az van, mint a Yeovilnál, hogy alig érek labdába, még a kapusunk is megpróbálja megjátszani a labdát, ha nem muszáj, nem rúgja el. Tizennégy éves korom óta megszoktam, hogy mindig alkalmazkodnom kell, így volt ez Újpesten, az Aston Villánál és a Koblenznél is, sosem volt problémám. Aachenben is vannak már barátaim, és Koblenzből is átjárnak a meccseimre, amúgy pedig általában igaz, hogy ha van egy kis siker az ember életében, könnyebben átvészeli a nehézségeket" - mondja aktuális állomáshelyéről.

Forrás: Allemania Aachen/Andreas Steindl

Amíg Stieber a Koblenzben negyven találkozó alatt ért el hat gólt és hét gólpasszt, új csapatában tíz meccs alatt már tíz gólban vállalt szerepet, adódik a kérdés, minek köszönhető ez a látványos feljavulás? "Egyrészt az az oka, hogy a mostani egy nagyon tehetséges csapat, tele fiatalokkal, akiknek nincsenek sztárallűrjeik, másrészt pedig nagyon jó pozíciót talált az edzőnk számomra. Két csatárral játszunk, én vagyok az egyik, néha kihúzodom a szélre, vagy ballábasként átmegyek a jobb oldalra, és azt a védőknek is nehezebb lereagálni. Ráadásul kevesebbet kell védekeznem, több erő marad a támadásokra, szabadon mozoghatok, nincs annyira megkötve a kezem, ami igazán fekszik nekem" - adta meg az elmúlt hetek sikereinek titkát.

Az Aachen jelenleg a kilencedik helyen áll a Bundesliga 2-ben, de Stieber azt mondja, konkrét célkitűzés nem hangzott el a szezon előtt. "Nincs feljutási kényszer, a fél csapat most nyáron érkezett, az edző is új, a lényeg, hogy az előző idényben elért tizenharmadik helyet szárnyaljuk túl. A kupameccset is számolva hét találkozó óta veretlenek vagyunk, a hazai meccseken húszezres a nézőszám, de a Hertha ellen harmincöt ezren voltak. Biztos nem lesznek elkenődve, ha mégis úgy alakul, hogy feljutnánk, de azért reálisan nézve azt mondom, ha odaérünk az első hatba, akkor mindenki elégedett lesz."

Dicsérik a német lapok

Stieber tíz pontjával vezeti a másodosztályban a kanadai táblázatot, 2,75-ös átlagával pedig holtversenyben ötödik a Kicker rangsorában (a német sportlap 1-től 5-ig osztályozza a játékosokat, az 1-es a legjobb osztályzat), a Bildnél pedig bekerült abba a listába, mely a másodosztály legígéretesebb tehetségeit szedte össze, így aztán biztosra vehető, hogy a menedzserek is felfigyeltek rá. "Biztos, hogy sok megfigyelő van a meccseken, de egyelőre nincs értelme ezzel foglalkozni, maxmimum a szezon végén, mivel jól érzem magam itt. Ha valami történik, úgyis szólnak, de szeretek a háttérben maradni, és edzeni nap mint nap, az a dolgom, hogy a hétvégén jól teljesítsek" - nyilatkozta az Aachen hetese, aki azt tapasztalta, hogy az elmúlt két-három meccsen az ellenfél edzői külön megemlítették a nevét, mint azt a játékost, akire oda kell figyelni, ezt pozitív visszajelzésnek tartja.

Forrás: Allemania Aachen/Andreas Steindl

Az 1988-as születésű Stieber olyan poszton játszik, ami jó ideje hiányposzt itthon, hiszen kevés a minőségi ballábas támadó, ennek ellenére a korosztályos válogatottaknál az utóbbi időben elfelejtették, legalábbis két alkalommal is úgy járt, hogy kapott meghívót az akkor még az utánpótlásban dolgozó Egervári Sándortól, majd két nappal a meccs előtt szóltak neki, hogy nincs a keretben. Azt mondja, nem akar foglalkozni ezzel a kérdéssel, a szövetségi kapitánynak kell eldönteni, hogy szükség van-e rá, de persze hazudna, ha azt mondaná, nem szeretne a válogatottban játszani.

Szalai képtelen nyerni ellene

Stieber nem beszélt még Egervárival, de a kapitány a napokban azt nyilatkozta, tudja, hogy a játékos újra a régi, és megnézi majd a hétvégi, 1860 München elleni meccsen, a válogatott egyik megfigyelője pedig a Mainz elleni kupameccsen figyelte a gólpasszt adó támadót.

Az Aachen-Mainz meccsen egykori újpest csapattársával, Szalai Ádámmal került szembe, akivel korábban, még az Aston Villa játékosaként is összecsapott. "Egy Villa-Stuttgart meccsen játszottunk egymás ellen egy teremtornán, és akkor is én kerültem ki győztesen a párharcból, úgy tűnik, ez tradíció, hogy Ádám nem tud ellenem nyerni. Furcsa érzés volt egymás ellen játszani, szerintem gyerekként egyikünk sem gondolt arra, hogy majd egy Aachen-Mainz meccsen huszonöt ezer ember előtt harcolunk a pályán" - emlékezett vissza az Aachen nagy skalpjára Stieber.

Az akadémiák lendíthetnek a magyar futballon

A játékstílusát látva nem csoda, hogy Stieber a rövidpasszos játék királyait, a spanyolokat favorizálta a vébén, de nem gondolkozik azon, hogy valamelyik dél-európai topligában hogyan tudna érvényesülni. Abban viszont biztos, hogy nem lenne olyan magyar csapat, amelyik jelen pillanatban haza tudná csábítani, még dupla pénzért sem. Az őszinte vallomás ellenére úgy érzi, az akadémiák térnyerésével jó úton jár a magyar futball, és reméli, odafigyelnek a 16-18 éves srácokra, hogy normálisan étkezzenek és pihenjenek meccs előtt, hiszen ilyen téren a saját bőrén érezte, mekkora a különbség a magyar és a külföldi viszonyok között.

Itthon komoly vita van arról, hogy érdemes-e egy tehetséges játékosnak fiatalon kimennie külföldre, vagy előbb szerezzen rutint magának a honi NB I-ben. Stieber erre azt mondja, egyénfüggő a dolog, hogy melyik a jó megoldás, de ha most lenne tizenhat éves, újra belevágna a kalandba.