Motivációs gondok vezettek a spanyolok két megalázó zakójához

A Dél-Afrikában világbajnokságot nyert spanyol válogatott a közelmúltban két súlyos vereséget is szenvedett, Argentínától és Portugáliától is négy gólt kapott. A két kínos kudarc a szövetségi kapitány, Vicente del Bosque szerint a motiváció hiányával magyarázható - de a spanyolok többsége úgy véli, Xaviék inkább a tét nélküli meccseket veszítsék el, a fontosakat pedig nyerjék meg.

Nehezen lehetne vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy jelenleg a spanyol a világ legjobb válogatottja. Vicente del Bosque csapata nyáron megnyerte a világbajnokságot, két évvel korábban pedig (még Luis Aragonéssel a kispadon) az Európa-bajnokságon is első volt.

A vébé óta azonban a spanyolok korántsem nyújtanak meggyőző teljesítményt. A dél-afrikai torna óta Spanyolország hat mérkőzést játszott, és ebből mindössze hármat nyert meg, kétszer viszont súlyos vereséget szenvedett - Argentínától 4-1-re, Portugáliától pedig 4-0-ra kapott ki.

Hiányzik a motiváció

Utóbbi a spanyolok legsúlyosabb veresége több mint 47 év óta: 1963 júniusában Skóciától kaptak ki 6-2-re - más kérdés, hogy egy évvel később hazai pályán Európa-bajnokságot nyertek. A portugálok elleni vereség már csak azért is rendkívül kínos, mert a szomszédos ország ősi riválisnak számít, ráadásul a találkozón a spanyolok a lehető legerősebb kezdő tizeneggyel álltak ki.

A hollandok elleni vb-döntőn látott együttesből tízen Lisszabonban is ott voltak a kezdők között, egyedül Pedro nem lépett pályára, ám mivel a helyén David Silva játszott, nagy problémát ez sem jelenthetett volna. Ezzel együtt Xaviék pocsék teljesítményt nyújtottak, és világbajnokhoz méltatlanul futballoztak, amit később maguk is elismertek. Del Bosque azonban magára vállalta a felelősséget.

Nagy zakót kapott a világbajnok Portugáliában:

"Azt hiszem, elsősorban én vagyok a hibás az argentinok és a portugálok elleni súlyos vereségekért. A jelek szerint nem tudtam megfelelően motiválni a játékosaimat. Ez a két eredmény komoly figyelmeztetés a számunkra, és a presztízsünknek sem tett jót" - nyilatkozta. A szövetségi kapitány szerint tehát a fő probléma a mentális felkészítésben van, hiszen a focisták játéktudása szemernyit sem csökkent, és ebben lehet is valami

A spanyolok egyelőre még nem szoktak hozzá ahhoz, hogy aktuális világbajnokként az ellenfelek még fokozottabban készülnek ellenük - immár az ő legyőzésük jelenti a legnagyobb skalpot. Arról nem is beszélve, hogy a játékosok gyakorlatilag már mindent megnyertek, amit a válogatottban lehetséges: Xavi, David Villa, Andrés Iniesta, Sergio Ramos vagy Iker Casillas számára az Eb- és egy vébéarany után egy barátságos meccs aligha jelent nagy kihívást - még ha az ellenfél Argentína vagy Portugália is.

Argentína lefocizta a friss vb-győztest:

Inkább a barátságos meccseken veszítsenek

Az argentinok és a portugálok mellett a spanyolok Mexikó ellen sem tudtak nyerni - a vébé utáni első barátságos meccsen 1-1-es eredmény született. Mint látható, Spanyolország három olyan válogatott ellen szerepelt, amelyek tradicionális riválisnak számítanak, és alapesetben is felszívják magukat a spanyolok ellen, Xaviék világ- és Európa-bajnoki címe pedig csak fokozta az ellenfelek harci kedvét.

Ráadásul a portugálok elleni meccs kivételével Spanyolország korántsem a legjobb csapatával szerepelt: Mexikó ellen kifejezetten tartalékosan lépett pályára a válogatott, legalábbis a vébéhez képest (kezdő volt például Monreal és Bruno Soriano is), az argentinok ellen Carles Puyol, Casillas, Sergio Ramos és Fernando Torres sem lépett pályára, Xavi pedig csak a második félidőben, 0-3-nál állt be. Ezen a meccsen egyébként a spanyolok egyáltalán nem futballoztak rosszul, három kapufát is rúgtak, a harmadik argentin találatot pedig José Reina ajándékozta az ellenfélnek.

Mexikó ellen David Silva a 92. percben egyenlített:

Az sem segíti a spanyolok helyzetét, hogy a válogatott gyakorlatilag két klubcsapatra, a Real Madridra és a Barcelonára épül, ami az összeszokottság szempontjából nem rossz, ugyanakkor a játékosoknak rengeteg tétmeccset jelent. Iniesta és Sergio Ramos idén már 53 mérkőzésen szerepelt, míg Xabi Alonso és Xavi 56-nál jár - az év végéig alighanem mindketten elérik a 60-at. Ilyen körülmények között némiképp érthető, hogy egy barátságos mérkőzésen nem játszanak olyan nagy erőbedobással.

De ami a legfontosabb: a tétmérkőzéseket nézve a spanyolokra a vébé után sem lehet panasz. A gárda mind a három Eb-selejtezőjét megnyerte, vezeti csoportját. Tény, hogy a sorsolásnál szerencséjük is volt, hiszen viszonylag könnyű ellenfeleket kaptak (a csoportjukban Liechtenstein, Litvánia, Skócia és Csehország szerepel), de erről nem ők tehetnek.

A barátságos mérkőzéseken elszenvedett súlyos vereségek fájóak ugyan, de a Marca publicistája, Juan José Arnaut alighanem jól írta le, amit a spanyol drukkerek éreznek: "Jobb lenne, ha mi lennénk a barátságos meccsek világbajnokai, mint régen, de egyetlen jelentős tornát sem nyernénk meg?"