Csak a mesében állhat össze az üveglábú válogatott

Vannak futballisták, akik tehetségük alapján a világ legtöbb csapatába beférnének, pályafutásuk jelentős részét mégis a pályán kívül töltötték különféle sérülések miatt. Összeszedtük közülük azt a tizenegyet, amely elméletileg ugyan akármelyik csapat ellen jó eséllyel venné fel a harcot, a valóságban mégis képtelenség lenne kiállítani, hiszen kizárt, hogy egyszerre valamennyi játékosa egészséges legyen.

Chris Kirkland: legdrágábból legsérülékenyebb

A még mindig csak 29 éves kapus a Coventry Cityben tűnt fel, és amikor a Liverpool 2001 nyarán hatmillió fontért megvásárolta, ő lett az angol labdarúgás történetének legdrágább kapusa. Ennek ellenére sokáig csak Jerzy Dudek cseréje volt, és csak akkor kapott lehetőséget, ha a lengyel megsérült - amit szinte menetrendszerűen Kirklandnél is egy sérülés követett. 2003 januárjában a Crytsal Palace elleni FA-kupa meccsen a bokája ment tönkre, a következő szezonban pedig az egyik edzésen olyan szerencsétlenül ütközött csapattársával, hogy az ujját és a csuklóját is eltörte. Balszerencse-sorozata később is folytatódott: amikor kölcsönadták a West Bromwich Albionnak, végre rendszeresen védett, ám nem sokáig, gerincsérülése miatt pihenőre kényszerült. Az előző három idényben viszont alig hagyott ki meccset a Wigan Athleticnél, amihez az is kellett, hogy amikor a legutóbbi szezonban a Manchester City ellen az egyik ujja kiugrott a helyéről, ott helyben azonnal vissza is tették.

Philippe Degen: a svájci lágyékhátvéd

A svájci jobbhátvéd karrierje 2007-ig szinte sérülésmentes volt, azóta viszont gyakrabban látogatja az orvosi szobát, mint az edzéseket. Már a 2007-2008-as bajnokságban is csak tíz találkozón játszott a Borussia Dortmundban, ám a Liverpool mégis leigazolta - a fő érv mellette alighanem az volt, hogy szerződése lejártával nem kellett fizetni érte, meccs közben ugyanis nem nagyon figyelhették meg. Degen liverpooli pályafutását egy lágyékhúzódással nyitotta, amit két hónappal később bordatörés követett, majd a lábközépcsontját törte el - és még fél évet sem töltött az Anfielden. A folytatásban jött egy újabb lágyék-, majd a változatosság kedvéért egy vádlihúzódás. A svájci védő két idény alatt mindössze hét bajnokin szerepelt, nem csoda, hogy nyáron kölcsönadták a Stuttgartnak. Új klubjában eddig egy meccs áll a neve mellett. A sérülések ugyan most elkerülik, ám ezúttal egy vírusos betegségben, a Pfeiffer-kórban szenved.

Jonathan Woodgate: lassan klubtársai sem emlékeznek rá

A hatalmas tehetségnek tartott angol középhátvéd elmondhatja magáról, hogy tizennégy idénye közül mindössze négyben játszott húsznál több bajnokit. Ennek ellenére rendre óriási összegért váltott klubot, a Real Madrid például 18,3 millió eurót fizetett érte 2004 nyarán, ám Spanyolországban csak bő egy évvel később debütált sérülései miatt. Persze lehet, hogy a Real jobban járt volna, ha Woodgate akkor sem játszik, hiszen első madridi találkozóján öngólt szerzett, majd kiállították. Hátsérülés miatt maradt le a 2006-os világbajnokságról, lágyéksérülés miatt pedig háromszor is meg kellett őt operálni. Jelenleg a Tottenham Hotspur játékosa, de Londonban sem számíthatnak rá. Az elmúlt szezonban összesen három bajnokin szerepelt, és a jelenlegi idényre be sem nevezték a Premier League-be.

Alessandro Nesta: ápolónője lett a felesége

A világ egyik legjobb középhátvédje speciális eset, klubcsapataiban sokáig elkerülték a sérülések, az utóbbi években azonban már gyakran hiányolták a Milan drukkerei. A 2006-2007-es szezon nagy részét azért hagyta ki, mert vállsérülését meg kellett műteni, a 2008-2009-es évadban pedig gerincproblémái miatt mindössze egy bajnokin szerepelt. Korábban viszont rendre a válogatottban, és kifejezetten a nagy tornákon dőlt ki a sorból. Az 1998-as vébén az osztrákok elleni összecsapáson szinte spárgába ment le, hogy megszerezzen egy labdát az ellenfél térfelének közepén - jobb térdét azonnal meg kellett operálni, a felépülése majdnem hat hónapot vett igénybe.

Négy évvel később a második vb-csoportmeccsen, Horvátország ellen sérülés miatt le kellett cserélni, és bár ezt követően Mexikó ellen még pályára lépett, a Koreai Köztársaság elleni nyolcaddöntőről már hiányzott, az olaszok pedig hosszabbításban kiestek. 2006-ban végre világbajnokságot nyert, más kérdés, hogy a németországi viadalon a harmadik találkozón, Csehország ellen megsérült, alig negyedóra elteltével le kellett cserélni, és a folytatásban már nem is lépett pályára. Nesta mégis sokat köszönhet sérüléseinek, későbbi felesége, Gabriella ugyanis az 1998-as vébé ideje alatt az olaszok főhadiszállásán dolgozott ápolónőként, akkor ismerkedtek meg.

Fábio Aurélio: elég volt a gyerekével focizni, szétment a térde

Sokak szerint Roberto Carlos méltó utóda lehetett volna a brazil válogatottban, sérülten azonban nehéz a Real Madrid egykori klasszisának örökébe lépni. Aurélio kálváriája még Valenciában kezdődött: a csapat a 2003-2004-es idényben bajnokságot és UEFA-kupát nyert, de a brazil védő lábtörése miatt mindössze két bajnokin szerepelt. Később visszanyerte formáját, és 2006 nyarán a Liverpool szerződtette - a Vörösök nem is sejtették, hogy milyen sérülékeny focistát igazoltak. Pár hónappal később Fábio lágyékhúzódást szenvedett, majd a vádlija húzódott meg, de a sorból nem maradt ki a boka és a sípcsont sem, hogy aztán minden kezdődjön elölről egy lágyékhúzódással. A 2008-2009-es idényben végre felépült, rendszeresen játszott, ám a Chelsea elleni BL-elődöntőn izomszakadást szenvedett, majd nyáron, amikor már majdnem egészségesen a strandon labdázott gyermekeivel, a térde sérült meg. Nem csoda, hogy amikor szerződése 2010-ben lejárt, a klub először nem kötött vele új kontraktust, majd később mégis megegyeztek. Nem kellett volna, a változatosság kedvéért ezúttal az Achillese sérült meg.

Darren Anderton: már a beceneve is árulkodó

Angliában őt tartják a sérülékeny futballista prototípusának, népszerű beceneve a "sicknote" volt, ami szabad fordításban "táppénzes papírt" jelent. Pedig egészen 23 éves koráig alig hagyott ki mérkőzést a Portsmouth, majd a Tottenham Hotspur színeiben, utána azonban három idényen keresztül alig lépett pályára visszatérő lágyéksérülése miatt. Az 1996-os Eb-re és az 1998-as vébére felépült, de a 2000-es Európa-bajnokságot már ki kellett hagynia, akkor az Achillese húzódott meg. A kezelés során előbb a sérült testrészt szándékosan megszurkálták, hogy a vérzés segítse a gyógyulást, majd egy hónapon keresztül speciális cipőt kellett hordania. A kúra bevált, és Andertont az akkori szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson 2002 februárjában behívta a válogatottba, de a hollandok elleni barátságos meccsen le kellett cserélni. Azon a napon a háta fájdult meg.

Ronaldo üveglábúként is be tudta magát írni a futballtörténelembe

Owen Hargreaves: mindkét térdén dolgoztak a specialisták

Az angol középpályás volt az első, aki tétmeccsen gólt szerzett az új müncheni stadionban, az Allianz Arenában 2005 augusztusában. Azóta viszont nem hogy a gólszerzés, de még a pályára lépés is ritka esemény számára. 2006-ban lábtörést szenvedett, több hónapot ki kellett kihagynia, de a Manchester United így is 25 millió eurót fizetett érte. Első manchesteri idényében nem is lehetett rá panasz, azóta viszont krónikus térdpanaszai miatt gyakorlatilag csak néző az Old Traffordon. 2008 nyara óta mindössze három bajnokin játszott, előbb a jobb, majd a bal térdét operálták meg. A nyáron már úgy tűnt, hogy visszatérhet, de megint megsérült, és így a felkészülési időszakot nem a kerettel töltötte, hanem egy specialistánál az Egyesült Államokban. A legújabb hírek szerint már megkezdte az edzéseket, és hamarosan újra pályára léphet, de azért fogadni nem érdemes rá.

Robert Prosinecki: füstködben az üveglábú

A karrierje során csak "üveglábúnak" becézett, válogatottunk névadójának számító horvát középpályás fantasztikusan bánt a labdával, azon kevés futballista közé tartozik, akik a Barcelonában és a Real Madridban is játszhattak. Balszerencséjére az óriási tehetség mellé rendkívüli sérülékenység párosult, elsősorban ez volt az oka annak, hogy nem tudott még nagyobb karriert befutni. Első madridi szezonjában mindössze három találkozón szerepelt, egyetlen barcelonai idényében pedig 19 mérkőzésen lépett pályára, és az sem véletlen, hogy légiósként csak a Realnál töltött egy idénynél hosszabb időt. Persze egészségi állapotára biztosan kihatott, hogy láncdohányos volt, napi két-három doboz cigarettát szívott el.

Arjen Robben: a térd, amely felett forrnak az indulatok

A holland szélső egészségi állapota az ősszel heves vita tárgya volt klubja, a Bayern München és a holland szövetség között. A bajorok szerint ugyanis Robben sérülten játszott a világbajnokságon, és térde úgy tropára ment, hogy a jelenlegi szezonban még egyetlen meccsen sem lépett pályára. Pedig a Bayern vezetői tisztában lehettek azzal, hogy az elmúlt évek egyik legsérülékenyebb világklasszisát veszik meg, hiszen Robben karrierje gyakorlatilag másból sem áll, mint kihagyásokból és visszatérésekből. Már a PSV játékosaként is sokat bajlódott a térdével, a Chelsea-ben pedig csak három hónappal a leigazolása után debütált, mert az egyik felkészülési meccsen lábközépcsont-törést szenvedett. Londoni időszakában ezt még egyszer megismételte, de műtötték a térdét is, ami a jelek szerint azóta sem jött rendbe. Legutóbb a magyar válogatott elleni mérkőzésen úgy sérült meg, hogy ellenfél a közelében sem volt. Megpróbált sarokkal továbbtenni egy labdát, de ez már túl sok volt a lábának.

Michael Owen: a mumpsz felüdülés volt

A 2001-es aranylabdásnak ugyan karrierje elején is voltak problémái a térdszalagjával, ám 26 éves koráig csak kevés mérkőzést hagyott ki. Miután azonban a Real Madridból a Newcastle Unitedbe igazolt, megkezdődött a kálváriája. 2005 decemberében a Tottenham ellen eltört a lábközépcsontja, de még idejében felépült ahhoz, hogy ott legyen a 2006-os vébén. Németországban aztán a svédek elleni, gyakorlatilag tét nélküli csoportmeccsen térdszalag-szakadást szenvedett, ami miatt majdnem egy teljes szezont hagyott ki.

A következő idény elején előbb a combja húzódott meg, majd sérvvel műtötték, aztán lágyéksérülés miatt hagyott ki hosszabb időszakot. Amikor 2008 nyarán mumpszot kapott, alighanem azt gondolta, hogy el van átkozva. Így vélték a Newcastle hívei is, akik Owent hibáztatták amiatt, hogy csapatuk kiesett a Premier League-ből. A támadó ezt követően a Manchester Unitedbe szerződött, ahol többnyire csak csere, de márciusban így is össze tudott szedni egy olyan térdsérülést, ami miatt meg kellett operálni. A mostani idényben négy bajnokin szerepelt, de a legfrissebb hírek szerint egy darabig megint hiányozni fog, ezúttal izomhúzódás miatt.

Ronaldo: háromszor volt a világ legjobbja, háromszor szakadt el a térdszalagja is

Minden idők legeredményesebb játékosa a világbajnokságok történetében, kétszer nyert Aranylabdát, háromszor volt az év játékosa a FIFA-nál, pedig három térdszalag-szakadással is megküzdött karrierje során. Pályafutása egészen 1998 nyaráig egyenesen ívelt felfelé, ám a franciaországi világbajnokság döntőjét megelőző, máig meg nem magyarázott események (Ronaldo a finálé előtt rosszul lett, rohamot kapott, de végül mégis ott volt a kezdő tizenegyben) egy elképesztő pechsorozat kezdetét jelentették. 1999. november 21-én, a Lecce elleni bajnokin elszakadt a térdszalagja, a felépülését követő első mérkőzésen, 2000 áprilisában pedig ugyanez történt.

Három idény alatt mindössze 17 bajnokin játszott az Interben, de a 2002-es vébére rendbe jött, és aranyéremig vezette a brazil válogatottat, s a torna után a Real Madridba igazolt. Spanyolországban elkerülték a nagyobb sérülések, viszont súlyproblémái már jelentkeztek, majd fokozódtak azt követően, hogy az AC Milanba szerződött. Milánóban szenvedte el harmadik térdszalag-szakadását 2008 februárjában, és többet nem is játszott Európában. Otthon előbb a Flamengóban, majd a Corinthiansban szerepelt, bár az utóbbi időben csak elvétve játszik. Elnézve jelenlegi állapotát és testsúlyát, kisebbfajta csoda, hogy a negyedik térdszalag-szakadást megúszta.

www.global-soccer.eu