A fényképész gólpasszt adott a vb-elődöntőben

A rendezést a magyarok elől elhappoló uruguayiak ugyan megérdemelten nyerték meg történelem első focivébéjét 1930-ban, ehhez azonban meg is kaptak minden támogatást a pályán kívül és azon belül is, a két határ pedig olykor összemosódott.

Az elődöntőben a házigazdák 6-1-re verték a jugoszlávokat, akik az eredmény ellenére egyenrangú ellenfelek voltak.

A brazil játékvezető, Almeida Rego (a vb-n közreműködő bírók közül a legidősebb) szemérmesen félrenézett, amikor a második uruguayi gól előtt az oldalvonalon túlra guruló labdát egy fényképész passzolta vissza, majd utólag érvénytelenített egy szabályos jugoszláv találatot.

Elsőre gólt ítélt, és már az uruk is a középkezdéshez bandukoltak, de csapatkapitányuk, Santos Iriarte addig reklamált, amíg Rego vissza nem vonta ítéletét. Nem csoda, hogy a döntőt vezető belga John Langenus a mérkőzés előtt kérte: biztosítsanak neki menekülési útvonalat, hogy szükség esetén a lefújást követően a lehető leggyorsabban eljuthasson a hajójára.

Messze mese

A tornát nem előzték meg selejtezők, és az európai országok többsége nem is vállalkozott háromhetes hajóútra, pedig az utazási költségeket a házigazda vállalta.

A franciák bevállalták

A két legnagyobb esélyes Uruguay és Argentína volt, a legnagyobb csalódást pedig Brazília okozta, amely csoportjában kikapott Jugoszláviától, és így nem jutott a legjobb négy közé. Az elődöntőben aztán Európa utolsó képviselője a hazaiaktól kapott ki, míg a másik ágon az argentinok ugyancsak 6-1-re verték az Egyesült Államokat. A fináléban - a vébére épített 100 ezer férőhelyes Centenario stadionban - a szünetben még az argentinok vezettek, Uruguay azonban 4-2-re nyertek, és így elsőként megszerezték a Jules Rimet-kupát.

Már akkor is rendeztünk volna

A magyarok a legtöbb európai válogatotthoz hasonlóan nem indultak, pedig korábban még annak a lehetősége is felmerült, hogy mi rendezzük a tornát. Amikor a FIFA 1929-ban úgy döntött, hogy profi világbajnokságot rendez, Magyarország is jelentkezett: azzal érveltünk, hogy a FIFA kongresszusát amúgy is Budapesten tartják 1930-ban. A többi ország viszont nem lelkesedett az ötletért, mondván, még rendes stadionunk sincs, ami igaz is volt, így aztán mire a nemzetközi szervezetnek döntenie kellett a rendezésről, visszaléptünk. Akárcsak a többiek (Olaszország, Svédország, Hollandia és Spanyolország), az egyedüli pályázó a fennállása centenáriumát ünneplő Uruguay maradt.

Jelentkezés: 1928. május 26., FIFA-kongresszus, Amszterdam.
Pályázók: Hollandia, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, Svédország, Uruguay.
Odaítélés időpontja: 1928. május 28., FIFA-kongresszus, Amszterdam.
Nevezett országok száma: 13 (Dél-Amerika 7, Európa 4, Észak- és Közép-Amerika 2).
A torna időpontja: július 13-30. - ennél később sohasem kezdődött világbajnokság.
Helyszín: 1 város (3 stadion).
Legnagyobb hiányzók: A hazai pályán veretlen Anglia, az 1928-as olimpián bronzérmes Olaszország, az erősnek számító Magyarország és Ausztria.
Hiányzó sztárok: A világ egyik legjobb kapusának számító olasz Giampiero Combi, az angol gólgyáros Dixie Dean, az osztrák klasszis Matthias Sindelar.
Legnagyobb meglepetés: Az Egyesült Államok remek szereplése.
Legnagyobb csalódás: Brazília a csoportjából sem jutott tovább, kikapott Jugoszláviától.
Edzők a háttérben: Az uruguayi szakmai stáb rendkívül erős volt, a szövetségi kapitány mellett a kispadon ült az előző két olimpián játékosként aranyérmet nyert Pedro Arispe, illetve két korábbi kapitány, Ernesto Figoli és Luis Grecco.
Fő- és mellékszereplők: A tornán 191 futballista lépett pályára, közülük 35-en gólt is szereztek.
Nézőszerepre kárhoztatva: Ott volt a tornán, de nem játszott a francia Jean Laurent, akinek bátyja szerezte a vébék történetének első gólját.
Ki adta át a világbajnoki trófeát: Jules Rimet, a FIFA elnöke.
Nézőszám: 570 ezer fő.
Átlagnézőszám: 31 666 fő.
Bevétel: 255 087 uruguayi peso (164 891 dollár).
Álomcsapat: Thépot (francia) - Nasazzi (uruguayi), Paternoster (argentin), Andrade (uruguayi), Monti (argentin), Gestido (uruguayi), Peucelle (argentin), Scarone (uruguayi), Stabile (argentin), Ferreira (Argentína), Iriarte (uruguayi).
Legfiatalabb döntős: Az argentin Francisco Varrallo 20 éves és 175 napos volt a finálé idején, most februárban töltötte be 100. életévét.
Extrák: Az uruguayi világbajnokság az egyetlen, amelyiken nem játszottak döntetlent.
Jubileumok: Az első vébén rögtön megszületett az első mesterhármas is az amerikai Bert Patenaude révén - ám ezt a FIFA csak 2006. november 10-én ismerte el, addig a jegyzőkönyvekben csak két találat állt a neve mellett.
Gólok: A tornán 70 találat született, ez mérkőzésenkénti 3,8-as átlagot jelent.