Eto'o: Miért ne győzhetnénk le újra a spanyolokat?

Nyáron Samuel Eto'o öt év után elhagyta a Barcelonát és az Internazionale játékosa lett. A katalánok cserébe megkapták Ibrahimovicot, a kameruni támadó pedig Olaszországban is elkezdte termelni a gólokat. A World Soccernek adott interjújában Eto'o kijelentette: egy afrikai csapat vb-győzelme az álma, márpedig Kamerunnal a sydney-i olimpia döntőjében egyszer már legyőzték a spanyolokat.

- Miután a Barcelonával sikert sikerre halmozott, meglepte, hogy elengedték az Interhez?
- Erre a kérdésre magam sem tudok válaszolni, inkább Josep Guardiolát kellene megkérdezni. Hallottam és olvastam, amit mondott rólam, hogy nem érez maximális bizalmat irántam. Nem tudom, hogy miről beszélt, miközben a pályán mindent megtettem a csapat érdekében, és hozzásegítettem az együttest, hogy mindent megnyerjen, ami lehetséges. De igyekszem előre nézni. Egy remek klubnál vagyok, és azt hiszem, a jelenlegi idény rendkívül sikeres lesz.

- Mit gondol José Mourinhóról? Ő sem nyilatkozott önről és a Barcelonáról valami hízelgően az önéletrajzi könyvében.
- Akkoriban a Mourinho-féle Chelsea és a Barcelona többször is találkozott egymással a Bajnokok Ligájában, és ezért feszültebb volt a viszony, ráadásul nem is ismertük egymást. De most mindennap találkozunk, és azt hiszem, hogy remek munkát végez.

- Amíg ön az Interhez szerződött, Zlatan Ibrahimovic az ellenkező utat járta be. Róla mi a véleménye?
- Nagyszerű játékos. Nincs vele semmi problémám, és biztos voltam benne, hogy remekül beilleszkedik, még ha kettőnk futballfilozófiája különbözik is egymástól. Remélem, neki is úgy beválik a váltás, mint nekem.

- Még mindig pozitívak az érzései a Barcelona iránt, a távozásának körülményei ellenére?
- Természetesen. A klub és a szurkolói mindig is a szívemben lesznek.

- Hiányzik önnek a spanyol bajnokság?
- Egy kicsit igen. Életen nagy részét ott töltöttem, 13 éven keresztül játszottam Spanyolországban, és ez elég nagy hatással volt rám. Most egy új kihívással kell szembenéznem, és egy másfajta futballkultúrába kell beilleszkednem.

- Az Inter nagyobb klub, mint a Barca?
- Másmilyen. Az Internazionale nem az egyedüli sztárklub Milánóban, ebből a szempontból meg kell osztania a rivaldafényt az AC Milannal, míg a Barcelona (bár minden tiszteletem az Espanyolé) az egész várost képviseli, sőt egy egész országrészt, ezért is szokták mondani, hogy a Barca több, mint egy klub.

- Problémás játékosnak tartja magát?
- Nem. Az emberek azt mondanak, amit akarnak, de én nem így érzem. Keményen dolgozok a sikerért, mint mindenki más. Voltak vitatott momentumai az életemnek, ez nem kérdés, de ez már a múlté.

- Melyik pillanatot tartja legfontosabbnak a Spanyolországban eltöltött évekből?
- Talán amikor Luis Aragonés volt az edzőm. Ő a második édesapám volt, amikor a Mallorcánál együtt dolgoztunk. Amikor oda igazoltam, nem éreztem jól magam, mert a Real Madrid állandóan kölcsönadott, és minden idény végén úgy tértem vissza Madridba, hogy bizonytalan volt a jövőm. Aragonésnek azonban sikerült felráznia. Sokat beszélt velem, tanácsokat adott, és végül négy évig maradtam a klubnál, majd innen vett meg a Barcelona. Ezért is örültem annyira, amikor Aragonés Európa-bajnok lett a válogatottal, mert mind edzőként, mind emberként nagyra tartom őt.

- Sokak szerint neheztel a Realra.
- Ez nem így van. Természetesen a Barcelonát sokkal közelebb érzem magamhoz, de a Realnál is rengeteg barátom van, akikhez szép emlékek fűznek. Talán az lehet sokak számára zavaró, hogy gyakran nem tudok uralkodni az érzelmeimen.

- Mi volt a spanyolországi időszaka mélypontja?
- Amikor a Real Madrid kölcsönadott az Espanyolnak 1999-ben. Ott akkor Miguel Brindisi volt az edző, de egyáltalán nem számított rám, és alig vártam, hogy visszatérhessek Madridba.

- Van példaképe a futballban?
- Természetesen, Roger Milla, aki nemzeti hős Kamerunban. Egyszer láttam őt élőben játszani, amikor hatéves voltam. A meccs végén kidobta a mezét a közönség közé, és olyan szerencsés voltam, hogy én kaptam el. Ez volt az a pillanat, amikor végképp elköteleztem magam a futball mellett, és 12 évesen már gond nélkül játszottam kétszer olyan idősek ellen.

- Hogyan került Európába?
- Már 15 évesen bemutatkozhattam a válogatottban, és azon a meccsen a Real Madrid egykori legendás játékosa, Pirri felfigyelt rám. Ő ajánlott be a Real edzőjének, Fabio Capellónak. A klub rögtön kölcsönadott a Leganésnek, így Madridba csak 1997 februárjában érkeztem meg, 16 évesen.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy úgy fut, mint egy fekete, de úgy él, mint egy fehér. Ezt hogy érti?
- Erről a mondatról nagyon sokat vitatkoztak, de azt hiszem, nem mindenki értette meg, mire is gondoltam. Azt akartam kifejezni, hogy áldozatokat kell hozni ahhoz, hogy az ember jól éljen. Szeretem a luxust, például az autókat, de keményen meg is dolgozok értük. És miközben szeretem élvezni az életet, igyekszem segíteni a kameruni gyerekeket is különböző jótékonysági intézményeken keresztül. Úgy érzem, hogy mindent vissza tudok adni, amit a futballtól kaptam. Kivételesen szerencsésnek tartom magam, hogy azt tehetem mindennap, amit élvezek, és még meg is fizetnek érte.

- Gondolja, hogy a dél-afrikai világbajnokságon végre egy afrikai együttes diadalmaskodhat?
- Ez az álmom, de tudom, hogy nagyon nehéz végrehajtani. Szerencsére Kamerunnak remek csapata van, és nem szabad elfelejteni, hogy a 2000-es olimpia döntőjében például Spanyolországot győztük le. Miért ne tehetnénk ezt meg még egyszer?

Forrás: World Soccer
www.global-soccer.eu