Brazil példát követne az argentin válogatott

A vb-selejtezők vége előtt immár biztos, hogy a világ legjobbjainak tartott válogatottak közül Franciaország pótselejtezőre kényszerül, Portugália is maximum így harcolhatja ki a részvételt, Argentína számára pedig az utolsó körben dől el, hogy kijut-e a tornára. A későbbiek szempontjából azonban vajmi kevés jelentősége van annak, hogy egy csapat miként került ki a vébére, hiszen az egyhónapos torna teljesen másfajta hozzáállást igényel, mint a selejtezősorozat.

Argentína ugyan rendkívül szerencsés módon, egy hosszabbításban szerzett, lesgyanús góllal legyőzte hazai pályán Perut, ám Diego Maradona még korántsem lehet biztos abban, hogy csapata ott lesz a világbajnokságon. Lionel Messiék ugyanis az utolsó fordulóban közvetlen riválisukhoz, Uruguayhoz látogatnak, és vereség esetén még a pótselejtezőt jelentő ötödik helyről is lecsúszhatnak - elvégre Ecuador is megelőzheti őket.

Európában az előzetesen favoritnak tartott válogatottak közül Franciaországnak biztosan pótselejtezőt kell játszania, és Portugália is maximum így harcolhatja ki a világbajnoki részvétel jogát - Decóéknak az utolsó játéknapon Máltát kell legyőzniük ahhoz, hogy készülhessenek a playoffra.

Ha ez a három válogatott kijut a világbajnokságra, akkor a selejtezők eredményei alapján a bukmékereknél aligha ők lesznek az első számú favoritok - pedig a kvalifikációs sorozat eredményeiből túl sok következtetést nem szabad levonni. A múltban többször is megtörtént, hogy a selejtezők során bukdácsoló együttes később kifejezetten jól szerepelt.

A legjobb példa a 2002-es brazil csapat, amely a világbajnokságot megelőzően messze elmaradt a várakozásoktól a selejtezők során: a gyenge eredmények miatt kétszer is leváltották a szövetségi kapitányt, és végül a harmadik mester, Luiz Felipe Scolari vezette ki a csapatot a tornára - amelyet aztán meg is nyertek Ronaldóék.

De a braziloknak az 1994-es világbajnoki cím előtt sem sok hiányzott, hogy ki se jussanak a tornára: akkor az utolsó selejtezőn hazai pályán győzniük kellett Uruguay ellen ahhoz, hogy kvalifikálják magukat, és ezt a korábban a szövetségi kapitánnyal haragban lévő, de a mérkőzésre mégis meghívott Romário duplájával meg is tették.

De említhetnénk a német válogatottat is, amely a 2002-es vébére pótselejtezőn keresztül jutott ki: Michael Ballackéknak előbb Ukrajnát kellett búcsúztatniuk, hogy aztán egészen a döntőig menetelhessenek. Természetesen az ellenkező végletre is találunk példákat: egészen a 2008-as Európa-bajnokságig a spanyol válogatottat tartották örökös kudarcnak, mert rendre komolyabb megerőltetés nélkül jutott ki a nagy nemzetközi tornákra, mindig ott volt a favoritok között - de mindig elmaradt a várakozásoktól.

Mindez jól jelzi, hogy bár természetesen a nagy tornákon való szereplés alapja a kvalifikáció, a selejtezősorozat teljesen másfajta igénybevételt jelent, mint egy világ- vagy Európa-bajnokság. A legnagyobb különbség talán az időtényező: míg a nagy nemzetközi viadalok általában egy hónap alatt zajlanak le, és a csapatoknak három-négynaponta kell játszaniuk, addig a selejtezők másfél éven keresztül tartanak.

Vagyis sokkal kevésbé érvényesül a pillanatnyi forma, az erőviszonyok kiegyenlítődnek - és ennek így is kell lennie, hiszen a selejtezők célja éppen az, hogy a legjobb csapatok jussanak ki a tornára. Ott viszont már nüanszok döntenek: egy játékos elkapja a fonalat, vagy akár a szerencse a sorsolásnál, és egy előzetesen gyengébbnek tartott gárda is messzire juthat.

www.global-soccer.eu