Argentin szuperrangadó a sikertelenség árnyékában

A River Plate és a Boca Juniors összecsapása, a superclásico az argentin bajnokság fénypontjának számít, ám a két sztárklub hét végi találkozója abból a szempontból mindenképpen különleges, hogy egyik csapat sem remekel mostanában. Könnyen elképzelhető, hogy egyik klub sem kvalifikálja magát a jövő évi Libertadores-kupára, ami az utóbbi időben elképzelhetetlen volt.

A tekintélyes angol szaklap, a World Soccer tavaly augusztusban összeállítást készített a világ legnagyobb rangadóiról, és az újság rangsorában a Real Madrid és az FC Barcelona találkozója került az első helyre - a második pozíciót azonban az argentin superclásico szerezte meg.

Nem véletlenül: aligha van még egy olyan csata, amely az érzelmek ekkora viharát váltaná ki a szurkolókban, arról nem is beszélve, hogy ezek a találkozó évtizedek óta meghatározói az argentin futballnak. Egyes felmérések szerint az argentin futballrajongók mintegy 70 százaléka a két csapat közül valamelyiknek a fanatikusa, és itt az utóbbi kifejezést szó szerint kell érteni.

A két csapat első találkozójára még 1908-ban került sor: az a 90 perc egy barátságos mérkőzés volt, azóta a Boca Juniors és a River Plate 323 alkalommal csapott össze. Az örökmérleg a Bocának kedvez, a genovaiaknak becézett egyesület 118 mérkőzést nyert ősi riválisa ellen, míg a River 104-szer győzött. A rengeteg bajnoki mellett jó néhányszor összefutottak a nemzetközi porondon is, legutoljára 2004-ben a Libertadores-kupa elődöntőjében, amikor is a Boca a River otthonában, a Monunemtal stadionban ugyan 2-1-es vereséget szenvedett, ám mivel az első találkozón 1-0-ra győzött, így a továbbjutásról büntetőpárbaj döntött - és ebben a vendégek voltak jobbak.

Az évtizedek során világklasszisok egész sora játszott a két csapat derbijén, és a superclásico történetének legeredményesebb játékosa a River Plate egykori támadója, Ángel Labruna, aki 16 gólt szerzett az ősi rivális ellen. Ő is tagja volt a River legendás csatársorának, a La Máquinának, amely az 1940-es és 1950-es években kilenc bajnoki címhez segítette a klubot.

Labruna gólja az 1954-es derbin, amit a River 3-0-ra nyert meg

A Boca részéről a legeredményesebb a derbiken az a Paulo Valentim, aki - horribile dictu - brazil. A légiós mindössze öt évet töltött el a sárga-kékeknél, ám ez idő alatt tízszer vette be a városi rivális kapuját.

Valentim első gólja az 1960-as superclásicóról

Az argentin labdarúgás történetének legjobb játékosa, Diego Maradona is részese volt jó néhány rangadónak. A 21 esztendős Diegót az Argentinos Juniorstól a River is szerette volna megszerezni, ám ő szívesebben ment volna a Boca Juniorsba, éppen ezért olyan anyagi követelésekkel állt elő a Riverrel szemben, ami megfizethetetlen volt.

Maradona ráadásul egy újságnak azt nyilatkozta, hogy a Bocával is tárgyal - ami akkor még nem volt igaz, de a pletykáknak köszönhetően a River hívei elkezdtek dehonesztáló rigmusokat skandálni Maradonáról, aki így aztán nyugodt szívvel mondhatta: miért menjen oda, ahol nem is szeretik? Maradona így a Bocában folytatta pályafutását, és első, River elleni mérkőzésén rögtön gólt is szerzett - a csapat pedig 3-0-ra nyert.

Az elmúlt esztendők inkább a Boca Juniors sikereiről szóltak Argentínában, így aztán amikor a River megnyerte a 2008-as clausurát, nagy volt az öröm a Milliomosok háza táján. A klub azonban az előző szezonban gyalázatosan szerepelt: az aperturában utolsó helyen végzett, és csak azért nem esett ki, mert ezt Argentínában három szezon összesített eredményei alapján döntik el, tavasszal, a clausurában pedig csak a nyolcadik helyet szerezte meg.

Ennek ellenére a vezetőség bízott a szakvezetőben, Néstor Gorositóban, de a csapat teljesítménye nem javult: hét forduló alatt az együttes mindössze egyetlen mérkőzést tudott megnyerni! Ekkor már semmi sem menthette meg Gorositót, akinek a helyére a klub egykori erőssége, Leonardo Astrada került - ő korábban, a 2004-2005-ös idényben már volt a River trénere. A gárda azonban egyelőre vele sem teljesít jobban: első meccsén otthon kapott ki 3-1-re az Independientétől, legutóbb pedig idegenben játszott gól nélküli döntetlent a Huracánnal, és így jelenleg a 16. helyen áll a bajnokságban.

Ami a Bocát illeti, Juan Román Riquelméék sem kezdték valami jól a szezont, olyannyira, hogy hat forduló után a csapat ugyanúgy állt, mint a River, és az edző, Alfio Basile fel is ajánlotta a lemondását. A klub sportigazgatója, a korábbi sikeredző, Carlos Bianchi azonban ezt nem fogadta el, és az eredmények egy csapásra javulni kezdtek. A Boca a legutóbbi három bajnokiját egyaránt megnyerte (még ha csak egy góllal is), és ennek köszönhetően már tizedik a tabellán, ráadásul mindössze öt pont a lemaradása a listavezető San Lorenzóval szemben. Ahhoz azonban, hogy a csapat kvalifikálja magát a Libertadores-kupa 2010-es kiírására, dobogón kellene végeznie, és ha ez nem sikerül, akkor 18 év után sem a River Plate, sem a Boca Juniors nem lesz ott a legrangosabb dél-amerikai kupa mezőnyében.

A szakértők szerint egyébként a két sztárklub visszaesésének egyik közös oka az, hogy a többi argentin egyesület immár elsősorban nem a két nagynak adja el a legjobbjait, hanem közvetlenül Európába értékesíti őket. Korábban ugyanis a Boca és a River rendre begyűjtötte a hazai sztárokat, azonban megváltozott az argentin egyesületek transzferpolitikája: inkább megtartják legjobbjaikat, hogy nagyobb nyereséggel adhassák el az európai csapatoknak. Ennek köszönhetően például idén nyáron a River és a Boca egyáltalán nem erősített a hazai mezőnyből: az új szerzemények vagy Európából, vagy Mexikóból hazatérők, esetleg kölcsönből visszaérkezett labdarúgók voltak.

Mindeközben a Tigre négymillió euróért adta el Pablo Fontanellót a Parmának, a Racing Club 4,6 millióért Franco Zuculinit a Hoffenheimnek, a Godoy Cruz négymillióért Leandro Rubén Carusót az Udinesének, a Banfield szintén négymillióért Nicolás Bertolót a Palermónak, a Colón 3,3 millióért Sebastián Predigert a Portónak, a Huracán pedig hétmillióért Javier Pastorét a Palermónak.

Pár évvel ezelőtt a hasonló kaliberű labdarúgók többsége előbb a Riverben vagy a Bocában folytatta volna karrierjét, mielőtt külföldre igazol, de mára a folyamat felgyorsult.

www.global-soccer.eu