Sztárok miatt nem mindig lehet a saját nevelésre építeni

A modern klubfutball egyik legérzékenyebb pontja az idegenlégiósok száma mellett a saját nevelésű labdarúgók kérdése. Az elmúlt években több sztárklubnál is joggal panaszkodtak a szurkolók, hogy csak minimális esélye van a csapatba kerülésre egy saját nevelésű játékosnak. Pedig jó néhány példa mutatja, hogy ez is járható út.

A legnagyobb egyesületek mindig is igyekeztek kész játékosokat, igazi sztárokat igazolni, azonban egészen a közelmúltig legalább ekkora figyelmet fordítottak arra, hogy a saját utánpótlásuk is megfelelő legyen. A korosztályos csapatokból viszonylagos rendszerességgel kerültek fel a felnőttek közé a legtehetségesebbek, és jó néhányan közülük alapemberek lettek. Mindez a szurkolók számára is fontos, így sokkal könnyebb azonosulniuk a csapattal.

Napjainkban azonban mindez csak néhány klubnál érvényesül, az egyesületek többségénél kis túlzással szinte elképzelhetetlen, hogy egy saját nevelésű játékos a kezdőcsapatig jusson. Persze a saját nevelésű futballista fogalma is jelentősen átalakult az elmúlt években, hiszen a tehetősebb egyesületek ma már globális tehetségkutató-hálózattal rendelkeznek, igyekeznek már gyerekkorban megszerezni azokat a talentumokat, akik később komoly erősítést jelenthetnek

Ez már csak azért is fontos, mert az UEFA direktívái szerint jelenleg a Bajnokok Ligájára benevezett keretben legalább négy saját nevelésű focistának kell szerepelnie - vagyis olyan labdarúgónak, aki 21 éves kora előtt legalább három éven keresztül már az adott egyesület játékosa volt. Ha valakit már 15 vagy 16 évesen megvesznek, akkor ő szinte biztosan beleesik ebbe a kategóriába, mire felkerült a nagyok közé - pedig klasszikus értelemben nem saját nevelésű játékos.

A sztárklubok korosztályos együttesei ma már legalább olyan nemzetköziek, mint a nagycsapatok, és egyáltalán nem számít szokatlannak, hogy a Real Madrid, vagy a Liverpool tartalékcsapatában magyar futballista is szerepel - argentin, spanyol, francia, marokkói, holland, dán, paraguayi és sok más náció mellett. De ezeknek a tehetségeknek még mindig nagyon nehéz bekerülniük a felnőttek közé, és még ha egy-egy meccsen (általában előkészületi vagy tétnélküli találkozókon) be is vetik őket, többségük előbb-utóbb kölcsönbe máshová kerül, később pedig megválnak tőlük.

A fenti két egyesületnél szinte lehetetlen felkerülni a felnőttek közé: a Real például a napokban adta el a Benficának azt a Javi Garcíát, akit pár éve még a legnagyobb tehetségnek tartottak a Real Madrid Castillában, és az előző idényben több meccsen is szerepelt a nagycsapatban. A királyi gárdánál Iker Casillas feltűnése óta csak Miguel Torresnek volt egy rövid "futása" a csapatban, illetve Rubén de la Red kapott volna több lehetőséget - azonban az ő esetében a betegség szólt közbe.

Hasonló a helyzet a Liverpoolnál: a 20 esztendős jobbhátvéd, Stephen Darby júliusban hosszabbította meg szerződését három évvel, de ugyanakkor a Vörösök ugyanazon a napon 20,5 millió euróért megvásárolták az angol válogatott Glen Johnsont ugyanarra a posztra - és aligha kétséges, hogy kettejük közül ki játszik majd többet.

Mindez azért érdekes, mert a legutóbbi BL-döntőt éppen az a két egyesület játszotta, amely a leginkább épít a saját nevelésű futballistákra. A Manchester Unitednél a fináléban ugyan csak ketten szerepeltek közülük (John O'Shea és Ryan Giggs), de a szezon során fontos szerepet kapott még Paul Scholes és Johnny Evans is, főleg sérülés miatt játszott keveset Gary Neville és Wes Brown, a bajnoki cím megszerzésében pedig a tinédzser Federico Machedának is nagy szerepe volt - igaz, ő a külföldről megszerzett "saját nevelésre" jó példa.

A Barcelona viszont egészen különleges helyzetben van ebből a szempontból: a katalánok utánpótlás-központja, a La Masia valósággal ontja magából a tehetségeket, és a BL-döntőn a kezdő tizenegyből heten is innen kerültek ki!

Más sztárkluboknál azért kicsi az esélye annak, hogy rendszeresen hasonló arány legyen a kezdő tizenegyben, de úgy tűnik, hogy a tendencia mindenképpen a saját nevelésűek nagyobb szerepe felé mutat. Nem véletlen, hogy az Internazionalénál éppen a legutóbbi idényben kapott több lehetőséget Mario Balotelli és Davide Santon (utóbbi már a nagyválogatottban is bemutatkozott), és az Arsenal is igyekszik a szükségből (értsd: kevés pénz) erényt kovácsolni azzal, hogy egyre több fiatalt vet be. Persze kétségtelen, hogy ez a nehezebb, és hosszabb út...

www.global-soccer.eu