Olcsón jött, drágán ment - a focivilág bombaüzletei

A labdarúgás elmúlt évtizedében mindennapossá vált, hogy őrült összegeket, euró-tízmilliókat fizetnek ki futballistákért, az élkluboknak mintha semmi sem lenne drága egy-egy játékos megszerzéséért. Arról már kevesebbet lehet hallani, amikor egy klub fordított utat jár be, azaz olcsón vett játékost értékesít nagy haszonnal, pedig erre is akad példa bőven, sőt még az is előfordult, hogy egy labdarúgót pár év múltán a vételára százszorosáért engedtek útjárja. Összeállításunkban az utóbbi tíz év legnagyobb átigazolási üzleteit vizsgáltuk. 

Az idei nyár eddigi legdrágább igazolásai mind sztárjátékosok: Cristiano Ronaldo vagy Kaká eladása ugyan nagy bevételt jelentett a Manchester Unitednek, illetve az AC Milannak, de egykoron már ők is jelentős összegért kerültek klubjaikhoz.

A patinás egyesületek közötti átigazolások esetében az eladó fél legtöbbször csak minimális nyereséget tud generálni, elvégre ritkán fordul elő, hogy drágán adható tovább az olcsón vásárolt játékos.

Ha viszont nem csak a sztárklubokat vizsgáljuk, akkor már jó néhány példa akad arra, amikor egy labdarúgó viszonylag ismeretlenül kerül egy csapathoz, amely aztán a teljesítményének köszönhetően később hatalmas nyereséggel adja tovább.

Tíz bombaüzlet az elmúlt tíz évből

Alekszandr Hleb	0,15	VfB Stuttgart	15,0	Arsenal
Nicolas Anelka	0,76	Arsenal	35,0	Real Madrid
Daniel Alves	1,00	Sevilla	34,5	FC Barcelona
Filippo Inzaghi	2,00	Juventus	41,0	AC Milan
Dirk Kuyt	1,00	Feyenoord	18,0	Liverpool
Pepe	2,00	Porto	30,0	Real Madrid
Paulo Ferreira	2,00	Porto	20,0	Chelsea
Manuel Ruí Costa	5,50	Fiorentina	42,0	AC Milan
Émerson	3,00	Bayer Leverkusen	20,0	AS Roma
Júlio Baptista	3,00	Sevilla	20,0	Real Madrid

A játékos neve után egykori vételára (millió euróban), klubja, valamint eladási ára és következő klubja szerepel.

A spanyol Sevilla irányítói például szenzációs üzleti érzékkel adják tovább olcsón megszerzett, ám időközben sztárrá váló labdarúgóikat. Az andalúziai egyesület sportigazgatója, az egykori élvonalbeli kapus, Monchi egy több száz szakemberből álló tehetségkutató hálózatot épített ki világszerte, amely főleg Brazíliában dolgozik hatékonyan.

2003 nyarán hárommillió euróért szerezték meg a Sao Paulo FC középpályását, Júlio Baptistát, aki ugyan nem volt teljesen ismeretlen Európában, hiszen már a válogatottban is bemutatkozott, ám Sevillában vált belőle klasszis labdarúgó. A spanyolok támadó középpályást faragtak belőle, és Baptista két szezon alatt 39 gólt szerzett a ligában - ami elég volt ahhoz, hogy a Real Madrid 2005-ben 20 millió eurót fizessen érte, vagyis a Sevilla közel hétszeres áron adta tovább.

Mindez azonban semmiség volt ahhoz képest, amekkora hasznot Daniel Alves hozott az egyesületnek. A piros-fehérek még 2002 nyarán szerezték meg az akkor 19 éves jobbhátvédet, potom egymillió eurónak megfelelő összegért - mindez másfél évvel azelőtt történt, hogy Alves aranyérmet nyert a 2003-as U20-as vébén, és a torna harmadik legjobb focistájának választották. Az ifjú brazilból Andalúziában szép lassan a világ egyik legjobb jobbhátvédje lett, és tavaly nyáron az FC Barcelona 34,5 millió eurót áldozott megvételére.

A fenti játékospolitika az FC Portónál is remekül működik. A portóiak például 2002 nyarán kétmillió eurónak megfelelő összegért szerződtették a Vitória Setúbaltól, Paulo Ferreirát, aki később tagja volt az UEFA-kupát, majd Bajnokok Ligáját is nyert csapatnak. Utóbbi sikert követően José Mourinho magával vitte őt a Chelsea-hez: a londoniak 20 millió euróért vették meg, vagyis tízszer annyit fizettek érte, mint a Porto két évvel korábban.

A klub egy másik esetben is nagyot szakított: a brazil származású Pepe 2004-ben a Marítimótól érkezett, ugyancsak kétmillió euróért. Három évvel később az immár portugál állampolgár védő 30 millió euróért került a Real Madridhoz, a Porto tehát a vételár 15-szörösét zsebelhette be érte.

Az évtized elején, a nagy átigazolási bumm idején is akadt néhány olyan transzfer, amely különösen megérte az eladónak. Amikor például a Fiorentina 1995 nyarán 5,5 millió eurónak megfelelő összeget fizetett a Benficának Manuel Ruí Costáért, akkor a firenzeiek aligha gondolták, hogy a játékmestert majd évek múlva sokszoros áron adják tovább. Pedig így történt: az AC Milan ugyanis 2002-ben 42 millió eurót sem sajnált érte.

Ráadásul a milánóiak akkor nem csak a középpályásért fizettek csillagászati összeget: Filippo Inzaghiért cserébe 41 milliót utaltak a Juventus számlájára. A torinóiak négy évvel korábban csupán kétmilliót fizettek SuperPippóért az Atalantának, vagyis 20-szoros áron adták tovább.

Az idő tájt került Olaszországba a brazil középpályás, Émerson, akit az AS Roma a Bayer Leverkusentől vett meg 20 millió euróért. Mivel a németek három évvel korábban alig több mint hárommilliót fizettek érte, közel hétszeres haszonhoz jutottak.

A Feyenoord is remek üzletet kötött, amikor 2006 nyarán eladta Dirk Kuytöt a Liverpoolnak. A holland támadó, aki Rotterdamban nagyon gólerősen futballozott, három évvel korábban csak egymillió euróba került, amikor megérkezett az Utrechttől, a liverpooliaknak viszont már 18 milliót kellett kiadni érte. Akárhogyan is nézzük, ez pontosan 18-szor nagyobb összeg...

Kevesen gondolnák viszont, hogy csupán az átigazolási összegeket nézve az Arsenal Nicolas Anelkával járt a legjobban. Arsene Wenger 1997 januárjában mindössze 760 ezer eurónak megfelelő összeget fizetett az akkor még tinédzser csatárért a Paris-SG-nek, köszönhetően annak, hogy a francia szabályok értelmében a párizsiak még nem köthettek profi szerződést a támadóval. Anelka aztán 1999 nyarán, hosszas huzavonát követően 35 millió euróért lett a Real Madrid játékosa, ami az Arsenal által kifizetett összeg 46-szorosa!

Mindez azonban eltörpül amellett az üzlet mellett, amit a VfB Stuttgart csinált. A svábok alighanem sokszoros hálát rebeghettek annak a megfigyelőnek, aki 2000-ben kiszúrta a BATE Boriszovban a 19 esztendős Alekszandr Hlebet.

A fehérorosz játékost a stuttgartiak 150 ezer euróért vitték Németországba, ahol az évek során a Bundesliga egyik legjobb támadó középpályásává vált. Nem csoda, hogy 2005-ben lecsapott rá az Arsenal, és 15 millió eurót - vagyis pontosan a 100-szorosát - fizette érte, mint amennyibe annak idején a Stuttgartnak került.

www.global-soccer.eu