Vágólapra másolva!
Ha csak a bajnokság végeredményét nézzük, akkor akár azt is gondolhatnánk, hogy a Premier League-ben nem történt túl sok változás a mostani idényben. A bajnok megint a Manchester United lett, ugyanaz a négy gárda végzett az élen, mint egy évvel korábban, és mögöttük ugyanaz a két csapat futott be. Ez mind igaz is, azonban a Liverpool hívei szerint a lényeges különbség a Vörösök második helyezése, és hogy Rafa Benítez csapata végig versenyben volt az aranyéremért.

Valószínűleg kissé visszásnak tűnik egy bajnokság értékelését az ezüstérmes dicséretével kezdeni, de kétségtelen tény, hogy a liverpooli csapat hosszú idő után ismét a végsőkig harcban volt az elsőségért, és ez már önmagában feljegyzésre méltó esemény az angol élvonalban.

Elvégre a Liverpool FC, amely nagyon sokáig a legeredményesebb angol klub volt, legalábbis ami a bajnoki címek számát illeti (e tekintetben a Manchester United éppen idén előzte meg a Vörösöket), a Premier League-ben (1992 óta hívják így a sorozatot) még nem tudott aranyérmet nyerni, és a második helyet is csak egyetlen alkalommal tudta megszerezni. A csapat évről évre azzal a reménnyel vágott neki a bajnoki küzdelmeknek, hogy most végre mindenkit maga mögé utasít, és ezúttal valóban közel állt ehhez. A liverpooliak tehát maradéktalanul nem lehetnek elégedettek, de büszkék lehetnek (és büszkék is) csapatukra, amely soha nem szerzett még ilyen sok pontot a Premier League-ben, és abban a tekintetben is rekordot döntött, hogy mindössze két vereséget szenvedett - márpedig Angliában először fordult elő, hogy egy gárda ennek ellenére nem lett bajnok. A szezon során a Liverpool szerezte a legtöbb találatot, és egyedüli csapatként veretlen maradt hazai pályán, a legendás Anfielden.

Hogy akkor miért nem a liverpooliaké az aranyérem? A tabellára ránézve egyértelmű, hogy a túl sok hazai döntetlen miatt: az Anfielden pontot szerzett a Stoke City, a Fulham, a West Ham United és a Hull City is - az előző három egyesület egyaránt 0-0-t játszott Liverpoolban. Hiába jött ki a legjobban a "Big Four" elleni meccsekből a 'Pool, ha a kötelezőket nem mindig tudta hozni. A Manchester United ebben a műfajban viszont szinte hibátlan volt, a Vörös Ördögök ugyan egyszer kikaptak az Old Traffordon (éppen a 'Pooltól), de ezen kívül csak kétszer veszítettek pontot, és héttel többet szereztek hazai pályán, mint Fernando Torresék.

Forrás: MTI

Cristiano Ronaldóék 90 ponttal lettek bajnokok

A manchesteriek az előző két idényben (amikor szintén bajnokok lettek) kevesebb pontot szereztek, mint most, vagyis a komoly vetélytárs hatására rá tudtak tenni még egy lapáttal - és ezért maximálisan meg is érdemelték az aranyérmet. Sir Alex Ferguson tökéletesen zsonglőrködött a rendelkezésére álló kerettel, ami meglehetősen bőnek számít - a MU kis túlzással akár három olyan csapatot is ki tudna állítani, amelynek nem lennének kiesési gondjai a Premier League-ben. Gondoljunk csak az utolsó fordulóra, ahol a manchesteri "tarcsi" legyőzte a kiesés ellen küzdő Hull Cityt. A manchesterieknél elsősorban a védelmet kell kiemelni, amely a legkevesebb gólt kapta a ligában - holtversenyben a Chelsea-vel.

A végül bronzérmet szerzett londoni egyesület esete meglehetősen érdekes - a Chelsea gólkülönbsége ugyanaz lett, mint a MU-é, ám Frank Lampardék mégis hét ponttal kevesebbet gyűjtöttek. Pedig az idény elején úgy tűnt, hogy Luiz Felipe Scolarival a kispadon a Kékek lehetnek a manchesteriek fő vetélytársai, azonban a brazil tréner egy idő után "elveszítette a fonalat", és ki is rúgták - a Chelsea így egymás után a második szezon során váltott idény közben edzőt. Guus Hiddink kinevezése remek ötlet volt, a holland szakember keze alatt a csapat ismét magára talált, és az FA-kupa megnyerésével méltóképpen búcsúztathatja a szakembert (a szombati, Wembleyben rendezendő fináléban az Everton lesz a Chelsea ellenfele), akinek utódjáról valószínűleg már nem kell sokáig találgatni.

A nagy négyes negyedik tagja, az Arsenal végül alaposan lemaradt a másik három csapattól, és egy ideig még az sem tűnt biztosnak, hogy odaér a negyedik pozícióba, ám végül a vetélytársak nem bírták a lépést az Ágyúsokkal. Figyelmeztető jel lehet azonban Arsene Wenger számára, hogy megjelentek a kritikus hangok a szurkolók közt: a fanatikus Arsenal-hívek többsége ugyan még mindig tartja magát ahhoz a mondáshoz, hogy "Wenger knows", azaz "Wenger tudja, mit csinál", de a sorozatban második, trófea nélküli szezon nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a wengeri játékospolitika ennél jobb eredményeket nem hozhat - persze a tehetséges fiatalok akár már a következő idényben megcáfolhatják ezt a vélekedést.

Forrás: AFP

Az Arsenal a dobogós Chelsea mögött jócskán lemaradva lett negyedik

A sokat emlegetett nagyok közé tehát megint nem sikerült betörni egyik klubnak sem. A végeredmény ellenére ehhez a legközelebb az Aston Villa állt, amely február végén még hat ponttal vezetett az Arsenal előtt, de a birminghamiek nem tudtak túllépni a saját árnyékukon. Martin O'Neill a Premier League legszűkebb keretével dolgozott, a szezon során mindössze 21 játékost küldött pályára, és ismét bebizonyosodott, hogy ennyi futballistával már a kettős terhelés is túl sok - mert a Villa sokáig az UEFA-kupában is állt. A nemzetközi porondot éppen a bajnokság miatt áldozta be - mindhiába. Persze a csapat így is kettővel több pontot gyűjtött, mint egy évvel korábban, de ez helyezésben nem jelentett előrelépést, és jelenleg úgy tűnik, hogy ennél több nincs is a csapatban. Ugyanez elmondható a tavalyi évhez hasonlóan ismét ötödik pozícióban végzett Evertonról, amelytől viszont kifejezetten bravúr volt ez a helyezés - figyelembe véve, hogy a liverpooliak beragadtak a rajtnál, és kilenc forduló után még csak 14. helyen szerénykedtek.

A nagyobb mozgás a tabellán az első hat helyezett mögött volt, és innen elsősorban a Fulham remeklését kell kiemelni. A londoniak az előző szezonban épphogy csak megmenekültek a kieséstől, most viszont hetedikek lettek, és Angliában ezt elsősorban az edzőnek, Roy Hodgsonnak tudják be. A szakember egy rendkívül masszív gárdát rakott össze, amely nem játszott látványos futballt, viszont rendkívül nehéz volt legyőzni: csupán az első három helyezett kapott kevesebb gólt, ugyanakkor még a kieső helyen végzett Newcastle United is többször volt eredményes. Nem mintha ez a Fulham híveit nagyon zavarta volna.


A Fulham magyarja, Gera Zoltán megjárta a mennyet és a poklot is az idény során, ám a hajrára ismét stabil kezdő lett - fordulópont volt a MU elleni álomgólja

A Fulham mögött végzett három együttesben az a közös, hogy mindegyiknél valamivel többre számítottak, ám a középmezőnyben elfoglalt helyezéssel olyan nagyon nem lehetnek elégedetlenek. A West Ham United és a Tottenham Hotspur edzőt cserélt a szezon közben, és ez mindkét csapatnál meghozta a várt fordulatot, míg a Manchester City nem menedzserét, hanem szinte a teljes keretet igyekezett leváltani - köszönhetően az új arab tulajdonosok vagyonának. A következő idényben mindhárom csapat várhatóan a nemzetközi kupaindulást veszi célba, és ez remélhetőleg növeli majd az izgalmakat a Premier League-ben.

A tabella második felében végzett csapatok közül talán csak a Blackburn Rovers az, amely egyértelműen elmaradt a várakozástól, bár azért sejteni lehetett, hogy az előző szezonban megszerzett hetedik pozíciót nem lehet tartani. A Rovers a balszerencsés nyári edzőválasztással (az a Paul Ince került a kispadra, akinek semmilyen élvonalbeli tapasztalata nem volt) gyorsan a kiesőjelöltek közé került, és Sam Allardyce érdeme, hogy végül megőrizte élvonalbeli tagságát. A Wigan Athleticnek túlságosan nem kellett izgulnia a bennmaradás miatt, ami már önmagában jó teljesítménynek számít a klubtól, és ugyanez elmondható a Stoke Cityről is. A másik újonc, a Hull City játékosai viszont a pazar szezonkezdet után (a Tigrisek 17 forduló után még hatodikak voltak) maguk is túlságosan elhitték, hogy biztonságban vannak, és ezért kis híján nagy árat fizettek. Végül azonban megúszták a kiesést, mint ahogyan a Sunderland is bennmaradt - nem úgy a klub regionális riválisa, a Newcastle United (Fülöp Márton, a Sunderland magyar kapusa örült saját csapata és a Hull bennmaradásának is).

Forrás: AFP

Fülöp Márton 26 mérkőzésen védett a végül épphogy bennmaradó Sunderlandben

A Szarkák kiesése alighanem az idény legnagyobb meglepetése, de a fekete-fehérek szinte végig maguk alatt vágták a fát. A szezon során négy különböző edző ült a csapat kispadján, és a helyzet akkor lett kilátástalan, amikor Joe Kinnear egészségügyi okokból kénytelen volt átadni a helyét Chris Hughtonnak, akit végül a klub élő legendája, Alan Shearer váltott. Kinnearrel a csapat 19 bajnokin 23 pontot szerzett - a többi 19 találkozón összesen csak 15-öt tett hozzá. Shearer az utolsó nyolc bajnokin irányította a csapatot, a mérlege: egy győzelem, egy döntetlen és hat vereség. Meglehet, hogy jobb lett volna egy olyan szakembert megbízni a feladattal, akinek van némi edzői tapasztalata? Mindez persze nem menti fel a játékosokat a felelősség alól, hiszen a Newcastle kerete papíron tele van klasszisokkal: gondoljunk csak Damien Duffra, Fabricio Coloccinire, Geremire vagy Michael Owenre.

Egy másik egykori kiváló játékos is kiesett csapatával: Gareth Southgate éveken keresztül játszott együtt Shearerrel az angol válogatottban, és most együtt búcsúztak a Premier League-től. A Boro lecsúszása fokozatos, és tulajdonképpen előre prognosztizálható volt onnantól kezdve, hogy Steve McClaren 2006 nyarán távozott az egyesülettől. A harmadik kieső kiléte pedig egyáltalán nem meglepetés: a West Bromwich Albion csont nélkül zuhant ki, ahogyan arra számítani is lehetett.

A Premier League magyarjainak a 2008/2009-es teljesítménye:
Gera Zoltán (Fulham): 32 meccs (12-szer csereként beállva), 2 gól, 41 lövés (ebből 11 kapura tartó), 2 sárga lap
Halmosi Péter (Hull City): 18 meccs (14-szer csereként beállva), 0 gól, 4 lövés (ebből 2 kapura tartó), 1 sárga lap
Fülöp Márton (Sunderland): 26 meccs (mindannyiszor kezdő), 81 védés, 6 kapott gól nélküli meccs, 1 sárga lap

A végeredmény:
1. Manchester United 38 68-24 90 - BL-főtábla
2. Liverpool 38 77-27 86 - BL-főtábla
3. Chelsea 38 68-24 83 - BL-főtábla
4. Arsenal 38 68-37 72 - BL-selejtező
5. Everton 38 55-37 63 - Európa-liga
6. Aston Villa 38 54-48 62 - Európa-liga
7. Fulham 38 39-34 53 - Európa-liga
8. Tottenham Hotspur 38 45-45 51
9. West Ham United 38 42-45 51
10. Manchester City 38 58-50 50
11. Wigan Athletic 38 34-45 45
12. Stoke City 38 38-55 45
13. Bolton Wanderers 38 41-53 41
14. Portsmouth 38 38-57 41
15. Blackburn Rovers 38 40-60 41
16. Sunderland 38 34-54 36
17. Hull City 38 39-64 35
18. Newcastle United 38 40-59 34 - kiesett
19. Middlesbrough 38 28-57 32 - kiesett
20. West Bromwich Albion 38 36-67 32 - kiesett

A góllövőlista élcsoportja:
19 - Anelka (Chelsea)
18 - Ronaldo (Manchester United)
16 - Gerrard (Liverpool)
14 - Robinho (Manchester City), Torres (Liverpool)
12 - Kuyt (Liverpool), Bent (Tottennham), Lampard (Chelsea), Rooney (Manchester United)

www.global-soccer.eu