Az iraki labdarúgó-válogatott Ázsia bajnokaként ott lesz az idei Konföderációs Kupán, és a csapat kispadján egy régi ismerőst köszönthetünk majd, hiszen az országban a hónap elején a szerb Bora Milutinovicot nevezték ki szövetségi kapitánynak. A világcsavargó edző így már a nyolcadik válogatottat irányítja, de még ezzel sem rekorder.
A szeptemberben már a 65. születésnapját ünneplő Bora Milutinovic igazi futballista családból származik, hiszen testvére, Milos 33 alkalommal szerepelt a jugoszláv nemzeti tizenegyben, és játszott az 1954-es, illetve az 1958-as világbajnokságon is. Bora maga is futballozott, játszott a Partizan Beogradban, majd az AS Monacóban is, végül pedig Mexikóban kötött ki, és ott kezdődött az edzői pályafutása. Az UNAM együttesét követően 1983-ban vette át a mexikói válogatott irányítását, és vezérletével a csapat kifejezetten jól szerepelt a hazai rendezésű, 1986-os világbajnokságon, ahol a negyeddöntőben esett ki az NSZK ellen.
Ezt követően kezdődött Milutinovic világ körüli turnéja, amelynek nagy része különböző válogatottaknál telt el: az 1990-es vébén Costa Ricát, az 1994-es tornán az Egyesült Államokat irányította, az 1998-as világbajnokságon viszont már Nigéria mestere volt. A 2002-es vébén pedig történelmet írt azzal, hogy ő volt Kína szövetségi kapitánya, hiszen elsőként mondhatta el magáról, hogy öt különböző országgal szerepelt világbajnokságon. A legutóbbi tornáról azonban lemaradt, Hondurasszal ugyanis nem sikerült kijutnia, mint ahogyan valószínűleg a 2010-es erőpróbát is csak tévén nézheti: Jamaicával hiába próbálkozott, Irak válogatottja pedig már kiesett a selejtezőkből.
Milutinovic könnyedén int búcsút egy-egy országnak
Milutinovic számára az iraki nemzeti tizenegy tehát már a nyolcadik válogatott, míg a francia Philippe Troussier eddig hét szövetségnek dolgozott. Ő edzői karrierje nagy részét Afrikában töltötte, ahol meg is kapta a Nagy Fehér Mágus becenevet. A fekete kontinensen irányította már Elefántcsontpart, Nigéria, Burkina Faso, Dél-Afrika és Marokkó csapatát, ennek ellenére elsősorban a japán válogatott élén eltöltött időszaka miatt lett ismert. Troussier a japánokkal 2000-ben kontinensbajnokságot nyert, és ott volt a 2002-es vébén is, majd ezt követően rövid ideig ült Katar kispadján is.
Jelenleg is szövetségi kapitányként tevékenykedik Claude le Roy, aki most éppen Ománban dolgozik, korábban pedig már öt másik ország válogatottját is irányította. A francia tréner két periódusban is dolgozott a kameruniak legjobbjaival, ezen kívül vezette Szenegál, Malajzia, a Kongói DK és Ghána nemzeti csapatát is. Ő tehát hat országban volt szövetségi kapitány, akárcsak honfitársa, Henri Michel, aki azonban az eddig felsorolt edzőkkel ellentétben elmondhatja magáról, hogy legalább egy európai válogatottat is irányított már. Az egykori 58-szoros francia válogatott 1984 és 1988 között volt szövetségi kapitány hazájában, majd főleg Afrikában tevékenykedett. Vezette a kameruni, a marokkói, a tunéziai és az elefántcsontparti csapatot is, a kakukktojást az Egyesült Arab Emírségek jelentette szakvezetői karrierjében. Pár hete egyébként szabadnak számít, miután a dél-afrikai Mamelodi Sundownstól menesztették a gyengébb szereplés miatt - hamarosan tehát akár aláírhat a hetedik válogatotthoz.
Gutendorf a ruandai válogatott edzésén
Mint látható, Milutinovic iraki kinevezésével meglépett az üldözőktől, legalábbis ami az irányított válogatottak számát illeti, ám a szerb szakember így is csak a második helyen áll az örökranglistán, és nem sok esélye van arra, hogy valaha is átvegye az elsőséget. A rekord ugyanis megdönthetetlennek tűnik még a mai modern futballban is, ahol gyorsan munkanélküli lehet egy edző. Az idén 82 esztendős veterán német szakember, Rudi Gutendorf ugyanis nem kevesebb, mint 19 különböző országban irányította a nemzeti tizenegyet pályafutása során. A lista meglehetősen egzotikus: Bermuda, Chile, Bolívia, Venezuela, Trinidad és Tobago, Grenada, Antigua és Barbuda, Botswana, Ausztrália, Új-Kaledónia, Nepál, Tonga, Tanzánia, Ghána, Nepál, Fidzsi, Zimbabwe, Mauritius és Ruanda - és akkor a kínai, illetve az iráni olimpiai válogatottat még nem is számoltuk.
Gutendorf Európában nem volt szövetségi kapitány, igaz, hazájában dolgozott pár klubnál (volt az MSV Duisburg, a VfB Stuttgart, a Schalke 04, az 1860 München és a Hamburger SV mestere is, összesen 227 bajnokin ült a kispadon a Bundesligában, 1964-ben pedig ezüstérmes lett a duisburgiakkal), azonban inkább a fejlődő országokra specializálta magát. Jellemző, hogy Trinidad és Tobago, Grenada, Antigua és Barbuda, illetve Botswana szövetségi kapitányi posztját egy év alatt abszolválta.