Török kapcsolatok a német labdarúgásban

A német válogatott legutóbbi, Norvégia elleni barátságos mérkőzésén a hazai szurkolók túl sok mindennek nem örülhettek, hiszen a Nationalelf 1-0-ra kikapott - viszont bemutatkozhatott a címeres mezben a fiatal tehetség, Mesut Özil. Ennek azért volt jelentősége, mert a középpályást a törökök is csábították, ám Özil azt az országot választotta, ahol él. Persze ez a döntés nem mindenki számára volt ilyen egyszerű.

A legutóbbi, 2004-es népszámlálási adatok szerint Németországban több, mint kétmillió török származású ember él, és közülük csupán alig félmilliónak van német állampolgársága. A többségük az 1960-es évektől kezdve vendégmunkásként érkezett az akkori NSZK-ba, és az eredeti tervek szerint csak egy-két évet maradtak volna, azonban többségük letelepedett.

Ennek köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a török nemzetiségűek száma a németeknél, azonban a vendégmunkások Németországban született gyermekei nem kapták meg automatikusan a német állampolgárságot - még a harmadik generációsok sem! Ez csak 2000-ben változott, az azóta született, török származású fiatalok 18 és 23 éves koruk között dönthetnek, hogy német vagy török állampolgárok szeretnének lenni - azonban a kettős állampolgárságot nem javasolják.

Egy ilyen méretű, kétmilliós népesség között természetesen jó néhány tehetséges futballista akadt, és az 1990-es évekre egyre több török származású játékos szerepelt a Bundesligában. Az első igazán ismert közülük Mehmet Scholl volt, akinek azonban annyiban különleges volt az esete, hogy bár egy török vendégmunkás volt az édesapja, az anyja német állampolgár, aki a fia ötéves korában elvált a férjétől, és új társat találat magának. Mehmet fel is vette nevelőapjának a nevét, és német állampolgár lett, aminek köszönhetően fel sem merült, hogy esetleg ne a Nationalelfben, hanem a török nemzeti csapatban szerepeljen.

Az első olyan, török származású játékos, akinek a német válogatottnál felmerült a neve, Mustafa Dogan volt. Az 1976-ban még Törökországban született, de gyermekkora óta Németországban élő futballista 17 évesen mutatkozott be a felnőttek között a Bayer Uerdingenben, és rendre meghívót kapott a különböző korosztályos német válogatottakba, azonban 1996-ban "hazaigazolt" a Fenerbahcéhoz, és innentől kezdve már a török válogatottnál is felfigyeltek rá. Végül mégis a német nemzeti tizenegyben mutatkozhatott be 1999-ben, és volt az első, török játékos a Nationalelfben. Más kérdés, hogy nagy karriert nem futott be, hiszen összesen kétszer húzhatta fel a címeres mezt.

Dogannak sokáig nem lett követője, hiszen a török származású, ám Németországban élő és futballozó játékosok rendre a török válogatottat választották. Ehhez alighanem az is jelentősen hozzájárult, hogy a Török Labdarúgó-szövetség 1998-ban külön irodát állított fel Kölnben annak érdekében, hogy figyelje a különböző utánpótlás-tornákat, és felfedezze azokat a játékosokat, akik szóba kerülhetnek a válogatottban.

Így aztán hiába töltötte a teljes életét és futballkarrierjét Németországban például Yildiray Bastürk, Hamit és Halil Altintop vagy Nuri Sahin, ők mind török színeket választották. És akkor még nem is szóltunk azokról a focistákról, akik a németeknél kezdték pályafutásukat, de később valamelyik török egyesületben kötöttek ki, és szintén játszottak válogatottban: ilyen volt például Erol Bulut, Ali Günes, Ümit Davala, Ilhan Mansiz, Ümit Karan vagy éppen Tayfun Korkut.

Mostanában azonban mintha a németek már jobban figyelnének arra, hogy a török származású futballisták ne csússzanak ki a kezeik közül. Egyrészt a korosztályos csapatokban egyre több ilyen labdarúgót találunk (jelenleg az U19-esek között ott van Ilkay Gündogan és Taner Yalcin, az U18-asoknál Muhittin Bastürk és Cenk Tosun, az U17-eseknél Shkodran Mustafi, Yunus Malli és Erdogan Pini, az U16-osoknál Özkan Yildirim és Murat Bildirici), és rövid időn belül a nagyválogatottban három, török származású focista is debütált.

A berlini Malik Fathi, illetve a stuttgarti Serdar Tasci esetében ez nem keltett nagy visszhangot, Özillel kapcsolatban viszont megkezdődött a kötélhúzás a német és a török szövetség között. Pedig a gelsenkircheni születésű középpályás végigjárta a szamárlétrát a német korosztályos válogatottaknál - más kérdés, hogy mindezt kettős állampolgárként tette.

2007 novemberében még arról lehetett olvasni, hogy szeretne megválni a török állampolgárságtól, hogy csak német útlevéllel rendelkezzen, azonban ez a mai napig nem történt meg - így aztán a törökök is igényt tarthattak rá. A török szövetség illetékesei állítólag még a Bundesligában futballozó honfitársaikat is megkérték arra, hogy beszéljenek Özillel, miközben a már említett kölni iroda vezetője, Hakan Ersoglu kijelentette: nem tudja elképzelni, hogy Mesut a német válogatottat válassza.

Pedig így történt, Norvégia ellen Özil bemutatkozott a Nationalelfben, mire Törökországban közönségkedvencből első számú közellenség lett: a bulvárlapok "hazaárulásról" beszéltek, és Özil hivatalos honlapján a vendégkönyvben annyi gyalázkodó üzenet jelent meg, hogy meg kellett szüntetnie az oldal ezen funkcióját.

www.infosport-focivilag.hu