Amikor a Real Madrid decemberben bemutatta a sajtónak új igazolását, a francia Lassana Diarrát, akkor a közönség kissé meglepve tapasztalhatta, hogy a focista mezén nem a családneve olvasható, hanem keresztnevének becézett formája, azaz: Lass. Persze nem ő az egyetlen olyan játékos, aki a szerelésén nem azt a nevet viseli, ami a jegyzőkönyvekbe kerül, még ha ez a jelenség nem is túl gyakori.
Egészen az 1990-es évek második feléig az ehhez hasonló probléma-felvetés elképzelhetetlennek tűnt, hiszen a játékosoknak nem voltak állandó mezszámai: a kezdő tizenegy tagjai a hagyományoknak megfelelően az egytől 11-ig terjedő számokat viselték szerelésükön.
A kivételt csak a nagy nemzetközi tornák jelentették, ahol a nevezésnél a játékoskeret minden egyes tagja állandó mezszámot kapott. Ezt a szabályt egyébként először az 1954-es világbajnokságon alkalmazták, ám a klubmérkőzéseken még nagyon sokáig nem ez volt a helyzet.
A változás (mint oly sok minden a labdarúgásban) Angliában történt: a Premier League az 1993-94-es idényben vezette be, hogy a klubok a válogatott tornákhoz hasonlóan állandó mezszámot "rendeljenek" minden egyes játékosukhoz. Akkor még a focisták neve nem szerepelt a mezen, ez csak pár évvel később vált elterjedtté, és a példa ragadósnak bizonyult, hiszen szép lassan szinte minden pontvadászat átvette a szabályt. Ez persze érthető, hiszen üzleti szempontból maximálisan megérte a dolog: a szurkoló megveheti a kedvenc játékosának mezét, rajta a felirattal.
A legtöbb labdarúgó természetesen a hátán is ugyanazt a nevet viseli, mint ami a jegyzőkönyvekben is olvasható, azonban akadt egy-két focista, aki inkább a becenevét szerette volna mezén látni. Mindez persze nem egyszerű, és a legtöbb országban nem is lehetséges, csak akkor, ha az adott labdarúgó hivatalosan is felveszi az ominózus becenevet.
A norvégok egykori 65-szörös válogatott támadója, Jahn Ivar Jakobsenazonban még erre is hajlandó volt: az apró termetű, mindössze 168 centiméteres focistát hazájában mindenki csak Mininek hívta, és miután elintézte, hogy ez a név az irataiba is bekerüljön, immár semmi akadálya nem volt annak, hogy a mezére is felkerüljön.
Roberto "Pato" Abbondanzieri
A bürokrácia Németországban is nagy úr, így aztán a Hertha BSC korábbi középpályásának, Andreas Neuendorfnak is végig kellett járnia a hivatalos utat ahhoz, hogy a beceneve kerüljön a mezére. A játékos futballista-körökben csak Zeckének, azaz Kullancsnak nevezték: ez nem a játékstílusára utalt, hanem onnan kapta, hogy pályafutása elején, még a Bayer Leverkusen focistájaként egy kullancscsípés miatt került kórházba. Neuendorfnak 2002-re sikerült elintéznie a hivatalos iratokat ahhoz, hogy a Bundesliga ügyintézői engedélyezzék a számára: a mezén is a Zecke felirat legyen olvasható a Neuendorf helyett.
Persze nem mindenkinek esett le egyből, hogy ugyanarról a focistáról van szó: néhány éve egy magyar kommentátor a Hertha BSC találkozójának közvetítésekor percekig panaszkodott, hogy az általa kapott összeállításban szerepel Neuendorf neve, ám a pályán nem látja a focistát, hanem Zecke szerepel helyette...
Persze nem mindenhol ilyen szigorúak a liga hivatalnokai, Spanyolországban például nem kell hivatalos papír ahhoz, hogy valaki ne az összeállításokban szereplő nevét írassa a mezére - az újságírók legnagyobb bánatára. Az argentin futballisták például előszeretettel használják ki ezt a lehetőséget arra, hogy a becenevüket viseljék a szerelésükön. A Getafe kapusa, Roberto Abbondanzieri hátán például csak annyi olvasható: Pato. Ez ugyanis a portás beceneve, amit az ismert rajzfilmfiguráról, Duffy kacsáról kapott - lévén a pato szó spanyolul kacsát jelent.
Szintén egy rajzfilmhősnek köszönhető az is, hogy az Atlético Madrid argentin támadójának, Sergio Agüerónaknem csak a családneve olvasható a mezén. Őt egy japán sorozat alapján gyermekkorában Kunnak becézték, és ez mind a mai napig rajta maradt - így aztán a hátán is a Kun Agüero feliratot olvashatjuk.
A korábban az FC Barcelonában, illetve a Villarrealban is megfordult, jelenleg a Boca Juniorsban futballozó Juan Román Riquelmemég egyszerűbben oldotta meg a dolgot: ő a keresztnevét íratta a mezére, amelyen így csak ennyi volt olvasható: Román. Ez már csak azért is érdekes, mert a nyáron az Espanyolba igazolt argentin középpályás, Román Fernando Martínez szerelésén szintén csak ennyit lehet látni...
A görög középpályás, Sztilianosz Jannakopulosz azonban alighanem más okból döntőtt úgy, hogy inkább a becenevét íratja a mezére, amikor Angliába szerződött. Könnyen lehet, hogy úgy vélte: a bonyolult írásmódú nevét az angolok úgyis csak elrontanák, és ezért rövidre zárva a dolgot csak Steliosként aposztrofálta magát.