Vágólapra másolva!
A művészvilágban nem számít ritkaságnak, ha valaki karrierje közben valamilyen okból megváltoztatja a nevét, és más néven publikál, mint pályafutása elején - gondoljunk csak a zenében Prince-re, vagy a jelenleg éppen Diddy néven futó muzsikusra. A labdarúgásban mindez már sokkal kevésbé elfogadott, de az újságírók legnagyobb örömére azért akad rá néhány példa.

A legegyszerűbb eset, ha egy névben mindössze egyetlen betű változik. Magyarországon ez az elmúlt évtizedekben meglepően sokszor fordult elő, köszönhetően annak, hogy a régies írásmód az elősző század második felének nagy részében bizony nem számított túlságosan szerencsésnek.

Ennek köszönhetően például a 36-szoros válogatott csatár, a Vasas egykori "bombázója" szinte egész pályafutása során Váradi Béla néven szerepelt a híradásokban - hogy aztán kiderüljön, az 1977-ben európai Ezüstcipőt szerzett csatárt eredetileg Váradyként anyakönyvezték.

Két másik, egykori válogatott futballistánál ráadásul csak a következő generációnál derült ki a turpisság: Pölöskei Gábor fia, Pölöskey Péter már ipszilonnal írja a nevét. Az egykori kiváló fehérvári csatár, Tieber László, és fia, Tiber Krisztián esetében pedig egy csavar is van a dologban, hiszen itt a papa nevét írták a hagyományőrző írásmódnak megfelelően - noha erre nem volt szükség. Az írásmóddal akadtak problémái a svájci Blaise Kufónak is, aki egész pályafutása során N'Kufóként futballozott - mígnem idén kijelentette, hogy őt valójában csak Kufónak hívják. Hogy erről az információról eddig miért hallgatott, azt nem tudni...

A helyesírással nem csak nálunk akadnak problémák, a holland nyelv is alaposan feladta a leckét a nemzetközi sportsajtónak. A hollandban ugyanis erősen jelen van az ij, amely egyetlen diftongust jelöl, és még maguk a hollandok sem tudják eldönteni, hogy egy kettősbetűről van szó, vagy két külön írásjelként kezeljék - és az írásképe miatt gyakran összekeverik az ipszilonnal.

Getty Images

John Aliieu Carew

Mindez a külföldiek számára különösen zavaró, főleg, hogy az ij a tulajdonnevekben is rendkívül gyakori, azért aztán az egyszerűség kedvéért a nemzetközileg is gyakran használt neveket egyszerűen "ipszilonosították".

A rotterdami klub, a Feyenoord mindezt hivatalosan is megtette, hiszen az egyesületet eredetileg Feijenoordnak hívták (a névadó rotterdami városnegyednek ma is ez a neve), de a klub a nemzetközi sikereket követően inkább egyszerűsítette a nevét. Johan Cruyff vagy Ruud van Nistelrooy esetében erről nincsen szó, őket hivatalosan ma is Cruijjfnak ésVan Nistelrooijnak hívják, és a holland sajtóban gyakran így is szerepelnek - a nemzetközi színtéren azonban az ipszilonos írásmód az elfogadott.

A fenti esetekben csupán arról van szó, hogy az adott játékos nevének írásmódja változott, ennél valamivel bonyolultabb a helyzet, ha egy labdarúgó valamilyen néven kezdi karrierjét, majd később másikat vesz fel. Ez leggyakrabban azokkal történik meg, akik Törökországba igazolnak, és ott megkapják állampolgárságot, ami rendszerint új névvel jár.

Az egyik úttörő ebből a szempontból a francia Didier Six volt, aki az 1987-88-as idényben a Galatasarayban futballozott - Dündar Siz néven. Később a német kapusból, Detlef Müllerből Mert Metin; a nigériai középhátvédből, Uche Okechukwuból Deniz Uygar; a kameruni kapusból, Alioum Boukarból pedig Ali Uyanik lett. Ők azonban a nemzetközi közvélemény számára a régi nevükön maradtak ismertek, ellentétben a brazil származású Mehmet Aurélióval - aki immár ezen a néven szerepel a török válogatottban és a Real Betisben is, holott egészen 2006-ig, amíg meg nem kapta a török állampolgárságot, Marco Aurélio volt.

A jelenlegi török nemzeti csapatban van még egy focista, akit új néven szerepel: az angol származású Colin Kazim-Richards, akit új hazájában csak Kazim-Kazimnak aposztrofálnak, és az Eb-n is ezt olvashattuk a mezén.

Akadnak olyanok is, akik családi okok miatt változtatják meg a nevüket. A jelenleg az Internazionaléban futballozó argentin középhátvéd, Walter Samuel például Walter Adrián Luján néven született 1978-ban, és Lujánként debütált a Newell's Old Boysban, sőt, így játszott az argentin U20-as válogatottban. Később tiszteletből felvette nevelőapja nevét, édesapja ugyanis még gyermekkorában elhagyta a családot, így a világhírű már Samuelként lett.

Getty Images

Walter (Adrián Luján) Samuel

Valami hasonlót szeretett volna a norvég John Carew is, akit John Aliieu Carewnak hívnak - a középső nevet gambiai édesapja után kapta, de a futballpályán csak Carewként ismerték. Már sokszoros válogatott, és nemzetközileg is elismert focista volt, amikor 2000 nyarán, a Valencia játékosaként kijelentette, hogy édesapja tiszteletére innentől kezdve Alieu Carewként nevezzék. Mindez azonban csak terv maradt, és bár egy ideig ragaszkodott hozzá, hogy a neve így jelenjen meg az újságokban, később letett a dologról, és megmaradt egyszerűen Carewnek.

A legfurcsább eset azonban alighanem a dán Bröndbyben szereplő Thomas Rasmussené. A koppenhágai születésű középpályás Rasmussen néven lett futballista, ezzel a névvel debütált a korosztályos válogatottakban, és igazolt 19 évesen a belga St. Trondba. Két évvel később, 1998-ban aztán családot alapított, és ezzel együtt felvette felesége nevét - innentől kezdve Thomas Schultzként játszott. Valószínűleg úgy vélte, hogy a Dániában rendkívül gyakori Rasmussen név elhagyásával könnyebb dolga lesz...

Az mindenesetre tény, hogy 2003 áprilisában Schultz néven mutatkozott be a válogatottban, majd pár hónappal később megvette őt a Bundesligában szereplő Hansa Rostock. És ekkor jött a váratlan fordulat: mivel a nevét hivatalosan sohasem változtatta meg, és az okmányaiban Rasmussenként szerepelt, így a Hansa kérésére innentől kezdve a pályán is ezt a nevet kezdte használni.

Öt éven keresztül Schultz volt, majd megint Rasmussen lett...