Julio Iglesiastól Robbie Williamsig - akik a futballpálya helyett a színpadon futottak be

Amennyiben a REAC a jövő héten a várakozásnak megfelelően Hevesi Tamást nevezi ki az élvonalbeli csapat edzőjének, úgy az első osztályban egy elsősorban popzenészként ismert szakember dolgozhat majd, ami alighanem unikumnak számít a sportág történetében. Ehhez hasonló példáról nincsen tudomásunk külföldről sem, bár néhány zenészről köztudott, hogy melyik klubnak szurkol, és jó néhány olyan muzsikus is akad, aki akár futballistaként is sikeres lehetett volna - de végül a zenét választotta.

A legismertebb történet alighanem a spanyol Julio Iglesiasé, aki tizenévesen rendkívül tehetséges kapusnak számított. A madridi születésű fiatalember a Real korosztályos csapataiban védett, és akár profi futballista is lehetett volna, azonban egy nappal 20. születésnapja előtt súlyos autóbalesetet szenvedett, ami egyben játékoskarrierje végét jelentette.

Sőt, úgy tűnt, hogy akár meg is bénulhat, és kézmozgásának jobb koordinációja miatt kezdett el gitározni. Mint kiderült, ehhez még nagyobb tehetsége volt, és ahogy mondani szokták, a többi már történelem: 1968-ban megnyert egy dalszerzői versenyt hazájában, rögtön lemezszerződést kapott, és hamarosan nem csak Spanyolországban, hanem az egész világon sikert sikerre halmozott - egyes statisztikák szerint ott van minden idők tíz legsikeresebb előadója között, legalábbis az eladott lemezek száma alapján.

Egy másik volt madridi futballista ugyan még csak Spanyolországban ismert, viszont Álvaro Benito azt is elmondhatja magáról, hogy pályára lépett, sőt, gólt is szerzett a spanyol élvonalban. Az 1976-os születésű játékost a kilencvenes évek közepén hatalmas tehetségnek tartották, az 1995-96-os idényben a Real akkori edzője, Jorge Valdano 14 bajnokin szerepeltette, és Álvaro két gólt is szerzett.

A következő pontvadászatban Fabio Capellónál a csatár hét mérkőzésen futballozhatott, így tagja volt a bajnokságot nyert együttesnek. Az ígéretes karriert azonban egy súlyos sérülés megakadályozta: Álvaro a spanyol U21-es válogatott színeiben térdszalag-szakadást szenvedett, amelyből tökéletesen sohasem épült fel, bár még éveken keresztül próbálkozott az alacsonyabb osztályokban. Időközben gitározni tanult, és Pignoise néven zenekart alapított, amelynek 2006-os albumából Spanyolországban 100 ezernél is több példányt adtak el.

A Melrose Place című amerikai sorozat hazánkban is rendkívül sikeres volt, azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy a Billy Campbellt alakító színész, Andrew Shue a zöld gyepen is feltalálta magát - sőt, inkább futballistának, mint színésznek tekintette magát.

A gimnáziumban és a főiskolán is tagja volt a futballcsapatnak, majd a diploma megszerzését követően Zimbabwéba ment tanítani - és ha már ott volt, akkor játszott a helyi Bulawayo Highlandersben, amellyel bajnoki címet is szerzett! Miután visszatért az Államokba, színésznőként próbálkozó húga, Elisabeth tanácsára elment néhány meghallgatásra, és legnagyobb meglepetésére beválogatták őt egy induló sorozat stábjába.

Ez volt a Melrose Place, amelyben Shue 1992 és 1998 között játszott, de első számú szerelme továbbra is a soccer maradt, és hogy nem volt tehetségtelen, azt bizonyítja, hogy 1996-ban a profi ligában szereplő Los Angeles Galaxy szerződtette. David Beckham jelenlegi csapatában Shue öt bajnokin lépett pályára, és egy gólpasszt is adott, de a játékot nem tudta összeegyeztetni a sorozatbeli kötelezettségeivel, így szögre akasztotta cipőjét.

A futballpályán nem vitte ilyen sokra, viszont a zenei pályán sokkal sikeresebb lett a skót Rod Stewart, aki mielőtt a hatvanas évek második felében berobbant volna a zenei köztudatba, meglehetősen sok területen kipróbálta magát. Dolgozott sírásóként és plakátragasztóként, valamint focizott is: több egyesületnél is megfordult próbajátékon, amelyek közül a Brentford a leghíresebb, de szerződést végül egyiknél sem kapott.

Rod Stewart két koncert között szívesen húzza fel a stoplis cipőt

Későbbi rajongói aligha bánkódnak emiatt... Stewart persze később szupersztárként is mindig hangsúlyozta, hogy mennyire szereti a focit: örökös tiszteletjegye van a Celtic stadionjába, és a skót válogatott számára még dalt is írt.

Nagy-Britanniában nagyon sok olyan muzsikust találunk, aki fiatalon a labdarúgással is kacérkodott. Az Iron Maiden basszusgitárosa, Steve Harris a West Ham United ifjúsági csapatában játszott, a The Verve énekese és frontembere, Richard Ashcroft a Wigan Athletic korosztályos gárdájában próbálkozott, a népszerű fiúbanda, a Westlife egyik tagja, Nicky Byrne pedig kis híján valóban profi lett.

Az Iron Maiden tagjai a futballpályán is jól muzsikálnak

Az egyik leghíresebb ír utánpótlás-nevelő egyesületben, a Home Farmban játszott (ahol például Liam Brady, Ronnie Whelan vagy Richard Dunne is), és 1995-ben innen igazolta le a Leeds United, amelynek kapusaként 1997-ben ifjúsági FA-kupát nyert. Profi szerződést azonban nem kapott a klubtól, így aztán hazatért Írországba, ahol amatőrként még játszott az élvonalban a Shelbourne-ben és a Cobh Ramblersben - hogy aztán elmenjen arra a válogatásra, ahol egy alakulóban lévő fiúcsapat tagjait keresték. Ez volt a Westlife, amelynek 1999-es debütáló albuma kétszeres platinalemez lett, így Nickynek már nem kellett a futballal foglalkoznia...

Egy másik, még sikeresebb fiúbanda tagjáról, a később szólóban még nagyobb sikereket elért Robbie Williamsről is közismert, hogy nagy futballrajongó. Gyermekkorában ő is arról álmodott, hogy profi focista lesz, és minden vágya az volt, hogy egyszer kifuthasson a pályára kedvenc csapatának, a Port Vale-nek a színeiben. Ez végül nem jött össze, de Williams 2006-ban a klub társtulajdonosa lett, sőt, Los Angelesben egy klubot is alapított LA Vale néven.

Robbie Williams sincs rosszban a labdával

Az Oasis nevű rockbanda két alapító tagja, Liam és Noel Gallagher (akik Robbie Williams nagy riválisának számítanak a brit pletykalapok hasábjain) pedig a Manchester City tősgyökeres szurkolói, és ha csak tehetik, akkor ott vannak a gárda mérkőzésein. Arról nem szól a fáma, hogy ők maguk valaha futballoztak-e...

Németországban elsősorban a Die Toten Hosen nevű rockbanda tagjairól köztudott, hogy a Fortuna Düsseldorf elkötelezett hívei, és ez a rajongás nem csak abban merült ki, hogy rendszeresen kilátogatnak a gárda mérkőzéseire. 1989-ben például 200 ezer márkával járultak hozzá, hogy a klub leigazolja a ghánai Anthony Baffoe-t, 2001 és 2003 között pedig az egyesület mezszponzorai voltak - a Fortuna két éven keresztül viselte szerelésén a Toten Hosen halálfejes logóját. Lehet, ha az énekes, Campino nagyon akarta volna, akkor az edzői pozíciót is megkapja...

www.infosport-focivilag.hu