Vágólapra másolva!
A szabadrúgás-specialistákat mindig is külön figyelem kísérte a futballpályákon. Ez nem olyan, mint a büntető, ahol csak a kapust kell átverni, hiszen az esetek nagy többségében a sorfal is ott tornyosul a rúgó előtt, és ha az első akadályon át is jut a lövés, még mindig ott van a hálóőr, amely szintén útját állhatja a labdának. Összeállításunkban tíz elsőrangú szabadrúgáslövőt szedtünk össze, nyolc aktív focistát, és két olyat, aki nemrég akasztotta szögre a stoplist. Mindannyian azok közé tartoznak, akinek láttán a kapusnak a kesztyűben is izzadni kezd a keze, és gyöngyözik a homloka. Nézze meg a videókat, és döntse el, ki a legjobb szabadrúgáslövő!

Alessandro Del Piero mindig is mestere volt az állított labdás szituációknak, erről számtalan kapus megbizonyodhatott már a Serie A-ban, és a nemzetközi porondon is. 2001-ben, a parmai olasz-magyar vb-selejtezőn éppen a magyar válogatott és Király Gábor volt a szenvedő fél, amikor a Juventus emblematikus alakja megvillantotta szenzációs rúgótechnikáját.

A Zebrák tízese azok közé tartozik, akik kinézik maguknak az egyik sarkot, és oda is csavarják a labdát mérnöki pontossággal, de a Zenit elleni idei BL-gólja vagy az Inter ellen 2006-ban jegyzett bombája arról árulkodik, hogy ha erőből küldi útjára a labdát, akkor is ugyanolyan hatékony, mintha a finomabb megoldást választja.

Del Piero idén a szokásosnál is szaporábban termeli a szabadrúgásgólokat, a BL-ben a Zenitnek és a Real Madridnak, a Serie A-ban a Palermónak, a Romának és a Chievónak is beköszönt már ily módon.

191701outform.html400350


"A Manchester Unitedben könnyű csatárnak lenni, csak oda kell érni David Beckham jobbnál jobb beadásaira!" - mondhatták a fanyalgók, amikor az egyik legnagyobb reklámértékkel bíró futballcsillag még a Vörös Ördögök mezét viselte, és igazuk is volt, hiszen Andy Cole, Dwight Yorke és a többiek hosszan tudnak mesélni arról, milyen hálás feladat, amikor sorozatszám jönnek a Beckham-kiflik jobbról ideális ívben a kapu elé.

Beckhamet sokan támadtak, hogy énekes/modell felesége miatt többet foglalkozik a külsejével, mint a labdával, és az igaz, hogy sosem volt az a típus, aki kiosztott egy meccsen tíz kötényt és húsz esernyőt, de az elvitathatatlan, hogy keresztlabdái, beadásai és szabadrúgásai élményszámba mennek, és hihetetlenül hatékony fegyverei aktuális csapatának.

Becks két vébén is megmutatta, milyen az, amikor elsül a jobb lába, 98-ban Kolumbia, 2006-ban Ecuador ellen talált a hálóba (előbbivel bebiztosította az angol győzelmet a ki-ki csoportmeccsen, utóbbival eldöntötte a nyolcaddöntőt), 2001-ben pedig a görögök elleni utolsó másodperces szabadrúgással juttatta ki a vébére a szigetországiakat, és akkor csak a legfontosabb világeseménnyel kapcsolatos remekműveit említettük.

191702outform.html400350


Ha egy Roberto Carlos-gól kerül szóba, tízből kilenc ember valószínűleg a 98-as vébé főpróbájának tartott Tournoi de France-on látott megmozdulását említené meg, amikor még a fizikusoknak is feladta a leckét a levegőben egészen elképesztő röppályát leíró lövéssel, amit a francia Barthez kapus is csak szemmel tudott követni.

A mindössze 168 cm magas brazil balbekk titka nem is olyan nagy titok, combjainak kerülete ugyanis majdnem 60 centi (ez 21 százalékkal több, mint a játékosok átlagos combmérete), márpedig ilyen "munkaeszközzel" olyan 100 km/h óra fölötti rakétákat lehet kioldani, amit csak sűrű fohászkodások közepette, óriási bravúrral lehet védeni (vagy még úgy se).

Nem véletlen, hogy ha szabadrúgáshoz jutott a brazil válogatott vagy a Real Madrid, akkor az operatőrök általában a sorfal falfehér arccal fészkelődő tagjait és az idegesen integető kapusokat pásztázták.

191703outform.html400350


Andrea Pirlo azt a játékostípust testesíti meg, akit leginkább akkor fedeznek fel a nézők, amikor nincs a pályán, és hiányoznak okos passzai, pontos indításai, valamint pontrúgásai. A Milan középpályása eredetileg irányító volt, de amikor Carlo Ancelotti kitalálta a rombuszként elhíresült formációt, Pirlót hátravezényelte a védelem elé, ahonnan aztán a labdaszerzések után a lehető leggyorsabban kellett megjátszania a csatárokat, vagy a mögöttük mozgó irányítót.

Hogy Pirlo passzai hány gólt jelentettek a Milannak vagy az olasz válogatottnak, arról nincs pontos statisztika, de elég sokszor besegített a gólszerzésben szabadrúgásaival, amiket elég jól variál: hol eltekeri a sorfal fölött valamelyik sarok irányába (lásd Inter elleni derbi 2007 decemberében), hol erőből, kicsit külsővel küldi kapura a labdát (lásd Milan-Juve 3-1, 2005), és a furán kanyarodó labda igen komoly fejtörést jelent a kapusoknak. Az már a sors fintora, hogy a tán legtöbbet emlegetett szabadrúgása, amelyre a Liverpool elleni 2007-es BL-döntőben került sor, nem miatta, hanem a labdába jó érzékkel (mások szerint véletlenül...) beleérő Pippo Inzaghi miatt lett gól.

191704outform.html400350


Brazília mindig is jól állt, ha szabadrúgás-specialistákról volt szó, Roberto Carlost már említettük, de sokan emlékezhetnek még Brancóra, aki a 94-es vébén a hollandok elleni negyeddöntőben bizonyult nyerőembernek, vagy ott van Rivelino, akinek hatalmas erejű löketei általában a sorfalba beálló, aztán a lövés pillanatában hasra vágódó csapattárs helyén süvítettek kapura.

Ha különversenyt kéne rendezni a műfaj brazil zsenijei között, akkor Juninho Pernambucano helye is elvitatlan lenne a legjobbak között, hiszen a Lyon díszpolgára címre is esélyes karmesterrel kapcsolatban olyan érzése támad az embernek, hogy a félpályán túlról bárhonnan fut neki a labdának, abból valahogy mindig gól lesz.

A Juninho-módszer a következő: 25 méteren belülről kinézi a kapu egyik sarkát, és ilyenkor a pontosságon van a hangsúly, távolabbról viszont vagy fejmagasságban belövi a sűrűbe a labdát, ami jó nagy káoszt okoz, vagy a hulló falevél-szerű, lefelé csapódó lövéssel vicceli meg a kapusokat. Ennek köszönhetően a Ligue 1-ben már előre köszönnek neki mindenhol, de a nemzetközi porondon is vannak komoly skalpjai, elég csak Casillas vagy Kahn nevét említeni.

191705outform.html400350


Kvízműsorban többmilliós kérdés is lehetne: ki az a közönségkedvenc holland csatár, aki minden csapatában becsülettel termelte a gólokat, mégsem futott be igazán nagy karriert? Ha a játékos a közönség segítségét kérne, akkor még megtudhatná, hogy a keresett személy 193 cm magas, dalt írtak róla, UEFA-kupa-győztes (a döntőben duplával segítette a Feyenoordot), és védjegyévé váltak a kapusokat szomorító szabadrúgások.

Szakavatott játékosunk erre már biztosan rávágná, hogy Pierre Van Hooijdonkról lehet csak szó! Bizony, ha a derék Pierre állt a gyepre letett labda mögé, akkor a gól opció nagyon keveset fizetett a bukmékereknél, ha egyáltalán fizetett, hiszen úriember biztosra nem fogad... Pedig a nyakigláb holland nem csinált különös hókuszpókuszt, jó nagy léptekkel megtámadta a labdát, és aztán jobb belső csűddel eltekerte a sorfal fölött vagy mellett, amire a kapusnak nem volt ideje odaérni.

191706outform.html400350


A következő delikvenst viszont még öt forintos kérdésre sem érdemes betenni, hiszen a csapból is ő folyik, így maximum a brazil szappanoperákat néző, kötögető nagymamák, és a futballhíreket úri passzióból mellőző öregurak nem hallottak még róla.

Cristiano Ronaldo ugyanis öles léptekkel száguld a legenda státusz felé, a portugál Aranylabda-várományos jó munkásemberként futószalagon ontja a gólokat, és a szórásból természetesen a szabadrúgások sem maradhatnak ki. A külsőségekre amúgy is a kelleténél többet adó Ronaldo már a szabadrúgást megelőző, vadnyugati pisztolyhősöket idéző beállásal magára vonja a figyelmet, amit aztán magánál is tart, mivel olyan technikával rúgja meg a bőrgolyót, ami a Mindentudás Egyetemén is vitaindító lehetne. Az idén januárban a Portsmouth ellen szerzett gólja után a "na most ezt itt hogy?" kérdés volt a legtöbb, amit első reakcióként ki tudtunk bökni.

191707outform.html400350


Nakamura Sunszuke már akkor történelmet írt, amikor 2006 szeptemberében Edwin Van der Sar kapujába csavarta a labdát szabadrúgásból az Old Traffordon, és ezzel az első japán játékos lett, aki gólt szerzett a Bajnokok Ligájában. Ugyanezt a mutatványt aztán a Celtic Parkban is bemutatta a Manchester ellen, ami ismét történelmi tettnek számítot, mivel a glasgow-i zöld-fehérek először jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba az elitben.

A madárcsontú japán irányító remekül megél a skót bajnokság gladiátorjai között, játékintelligenciája és rúgótechnikája magasan kiemeli a mezőnyből, tudása alapján a skótnál erősebb bajnokságban is megállná a helyét, mint ahogyan azt a Celtic előtti klubjában, az olasz Regginában is bizonyította.

Egy évekig Japánban dolgozó angol edző véleménye szerint Nakamura bal lába olyan jó, hogy ki tud nyitni vele egy konzervdobozt, úgyhogy karrierje befejezése után akár valamelyik cirkuszhoz is el tudja adni magát, de a 30 éves középpályásnak azért három-négy jó éve még biztosan van a futballpályán.

191708outform.html400350


Nem megszokott jelenség, hogy egy kapus kijön a mezőnybe, és habkönnyen rúgdossa a gólokat, bár láttunk már ilyen José Luis Chilaverttől, vagy akár René Higuitától is, de a büntetőket általában biztos lábbal értékesítő Hans-Jörg Butt vagy Szieben László is jó példa.

Rogério Ceni azonban minden kétséget kizáróan a műfaj királya, a többek között világbajnokságot és klubvébét nyert kapus, aki a Sao Paulo klubrekordere 835 pályára lépéssel, ugyanis pályafutása során eddig 83 gólt szerzett, 36-szor tizenegyesből, 47-szer szabadrúgásból volt eredményes.

Ceni, aki tavaly az Aranylabda-jelöltek listájára is felkerült, 2006 augusztusában előzte meg az addigi leggólérzékenyebb kapust, Chilavertet, amikor a Cruzeiro ellen büntetőből és szabadrúgásból is betalált kollégájának. Persze könnyű neki, hiszen kapusfejjel gondolkodva állhat a labda mögé minden pontrúgásnál...

191709outform.html400350


Válogatásunk utolsó tagja, Van Hooijdonkhoz hasonlóan, már nem aktív, de ha valaki egy mérkőzésen szabadrúgásgólokból gereblyézik össze egy mesterhármast, annak itt a helye. Márpedig Sinisa Mihajlovic a Lazio játékosaként 1998-ban, egy Sampodria ellen 5-2-re megnyert meccsen háromszor küldte az állított labdát a hálóba, a Serie A-ban pedig 27 szabadrúgásgóljával rekordernek számít.

A jelenleg a Bolognánál edzősködő szerb játékosként klubszinten nagyjából mindent megnyert, amit lehetett (BEK, KEK, Világkupa, Szuperkupa, olasz bajnokság, olasz kupa, jugoszláv bajnokság), bal lábáról pedig mindenki ódákat zengett, aki együtt dolgozott vele. Ő maga úgy nyilatkozott, hogy amikor gyerekként összebarátkozott a labdával, a cselekkel bajban volt, így inkább úgy döntött, hogy a rúgótechnikára és a lövőerő fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

Bivalyerősen meglőtt szabadrúgásai és ravaszul becsavart szögletei miatt rettegte tőle az ellenfelek, akik keménysége és sokak számára irritáló stílusa miatt amúgy sem emlegették őt puszipajtásként. A legfrappánsabban talán Christoph Daum fogalmazta meg, hogy milyenek a Mihajlovic-szabadrúgások: "Megkérdeztem az UEFA illetékeseit, hogy beállíthatok-e két kapust a kapuba, amikor Sinisa áll a labda mögé, mert ez az egyetlen mód, ahogy védekezni lehet ellene."

191710outform.html400350