Kémek az angol futballkluboknál

Az elmúlt napokban két angol élvonalbeli klub is edzőt váltott, a Newcastle Unitednél Kevin Keegan távozása elsődleges okának azt tartották, hogy a vezetőség beleszólt a szakember munkájába, legalábbis az átigazolások terén. Az utóbbi időben Angliában is egyre jobban elterjedt a kontinentális klubmodell, amelyben az edzőnek már nincsen teljhatalma.

A Nagy-Britanniában tradicionális szisztéma szerint az edzőknek sokkal összetettebb a feladatuk, mint Európa más részein: a briteknél meghonosodott klubmodell szerint a szakvezető nemcsak az első csapat irányításáért felel, hanem menedzserként is tevékenykedik, vagyis ő intézi az átigazolásokat, és ő tárgyal az esetleges befektetőkkel is, figyel a különböző korosztályos gárdákra, egy szóval szinte minden az ő feladata, ami a csapattal kapcsolatos. Egy jellemző példa: amikor a Manchester United leigazolta Mickael Silvestre-t az FC Internazionalétől, a focistát a repülőtéren személyesen Sir Alex Ferguson várta.

Európában ellenben másfajta rendszer honosodott meg, a kontinentális kluboknál az a jellemző, hogy a legfontosabb feladatokat két fő látja el: egy szakmai igazgató, aki az első csapat összeállításán kívül mindenért felel, illetve egy edző, akinek viszont csak a labdarúgókkal kell foglalkoznia. Ez utóbbi Angliában az olyan "teljhatalmú" szakemberek, mint egykoron Brian Clough, Bill Shankly vagy akár Ferguson mellett szinte lehetetlen volt: ezek a menedzserek semmiféle beleszólást nem engedtek a munkájukba.

Az európai modellel komolyabban Angliában elsőként a Blackburn Rovers próbálkozott még 1995-ben, amikor Kenny Dalglisht nevezték ki szakmai igazgatónak, a vezetőedző pedig Ray Harford volt, de a kísérlet alig egy évig tartott, és ezt követően a Roversnél is visszatértek a megszokott rendszerhez. Majd tíz év kellett, hogy egy angol klub ismét elővegye az európai szisztémát: 2004 nyarán a Tottenham Hotspur sportigazgatónak a holland Frank Arnesent szerződtette, a kispadra pedig a francia Jacques Santini érkezett. Ez a duó nem volt sokáig életképes, ám miután Santinit Martin Jol váltotta, a Spursnél működött a dolog, a két holland szakember jól megértette egymást. Igen ám, de Arnesent a Chelsea FC elcsábította, és a helyére került David Comolli korántsem vált be olyan jól. A francia szakembert, aki korábban éveken keresztül volt az Arsenal FC játékosmegfigyelője, ludasnak tartják abban, hogy a Tottenham az elmúlt években többször is mellényúlt a játékospiacon - ráadásul Comolli állítólag az aktuális tréner megkérdezése nélkül is szerződtetett focistákat.

Angliában egyébként is ezt tartják az európai modell legfőbb hibájának, jelesül hogy nem a szakvezető dönt az erősítésekről. Persze optimális esetben a tréner és a sportigazgató közösen határoz, mint ahogyan Európában több egyesületnél is szinte tökéletes az együttműködés a két pozíciót betöltő ember között (a legjobb példa talán a Werder Bremennél Thomas Schaaf és Klaus Allofs), de a jelek szerint Angliában ezt az összhangot nehéz megtalálni. A Newcastle Unitednél legalábbis Kevin Keegannak és a feje fölé az előző szezon közben kinevezett Dennis Wise-nak nem sikerült, Keegan elsősorban ezért állt fel a kispadról.

A West Ham Unitednél a minap lemondott Alan Curbishleynek ugyanakkor elmondása szerint nem volt gondja a márciusban kinevezett sportigazgatóval, az olasz Gianluca Nanival - más kérdés, hogy a jelek szerint mégsem lehetett olyan ideális a viszonyuk. A Chelsea-nél is akadtak problémák, főleg José Mourinho idejében, hiszen a portugál szakember nem mindegyik igazolásba szólhatott bele (Andrij Sevcsenko szerződtetését például kifejezetten az ő megkérdezése nélkül hajtották végre), és a hírek szerint Luiz Felipe Scolari sem örült annak, hogy Arnesen nem tett meg mindent első számú kiszemeltje, Robinho megvételéért.

Annál meglepőbb, hogy két jelenlegi újoncnál is az európai klubmodell szerint dolgoznak, mégpedig mindenki megelégedésére. A West Bromwich Albionnál a szakvezető, Tony Mowbray teljes összhangban dolgozik a sportigazgatóval, Dan Ashworth-szel, akárcsak a Stoke Citynél Tony Pulis John Rudgie-val. Az angol közvélemény azonban még nem szokta meg a sportigazgató intézményét, és egyelőre nem is is hajlandó elfogadni azt - ők a teljhatalmú menedzserekhez szoktak. Nem csoda, hogy a Celtic FC jelenlegi trénere, Gordon Strachan az alábbi módon fogalmazta meg a sportigazgatói szerepkört: "A legtöbb brit menedzser szerint a sportigazgató nem más, mint kém, aki az elnöknek jelenti, hogy miként mennek a dolgok a klubnál".

www.infosport-focivilag.hu