Vágólapra másolva!
Egyelőre a német labdarúgás első osztályában is folytatódik a hoffenheimi csoda, hiszen az újonc együttes, amely két éve még a harmadosztályban vitézkedett, két forduló után 100 százalékos teljesítménnyel, kapott gól nélkül áll a Bundesliga élén. Mindez természetesen sohasem valósulhatott meg az egyesület mecénása, Dietmar Hopp nélkül, de a német üzletember sokban különbözik a többi, pénzét a futballra áldozó milliárdostól, hiszen sokkal inkább hosszú távban gondolkozik.

Mint a klub nevéből is látszik (a teljes elnevezés ugyanis TSG 1899 Hoffenheim), az egyesületet még a XIX. században alapították, de a labdarúgás csak 1945-ben került fel a hoffenheimi sportágak közé - a TSG akkor fuzionált a helyi futballklubbal.

Ez persze nem jelentette azt, hogy felkerült volna a német futballtérképre, hiszen évtizedeken keresztül csak a Kreisligában szerepelt, ami a tulajdonképpeni hetedik vonalnak felelt meg. Az ennél feljebb kerülésre pedig esély sem volt, egészen 1989-ig, amikor is a SAP nevű szoftvercég alapítója és tulajdonosa, a milliárdos Dietmar Hopp úgy döntött, hogy segíti a klubot.

Hopp nem véletlenül választotta éppen a Hoffenheimet, hiszen egykoron ifjúsági játékosként maga is futballozott az egyesületnél, és eleinte egyáltalán nem az volt a célja, hogy a klub profivá váljon - egyszerűen csak jobb körülményeket szeretett volna teremteni a futballisták számára. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy a gárda lassan meginduljon felfelé, és 1996-ra már a badeni Verbandsligában találta magát: ez már a német futball negyedik vonalát jelentette.

Akkor valószínűleg még mindig kevesen gondolták volna, hogy tíz éven belül az első osztályig jut, és négy esztendőn keresztül ugyanebben a divízióban (még ha az élcsapatok között is) szerepel. Időközben a klub 100 éves évfordulójára, 1999-re Hopp magánvagyonából felépített egy vadonatúj stadiont, amelyet róla neveztek el - a mintegy 5000 néző befogadására alkalmas létesítmény azonban a meccsek többségén csak mintegy félig telt meg.

Az újabb fordulópont 2001-ben jött el, amikor is a Hoffenheim kiharcolta a feljutást a harmadosztályba, de talán még fontosabb, hogy ebben az évben jött létre a közeli Zuzenhausenben az egyesület utánpótlás-központja. Hopp hosszú távon gondolkozott, és első számú célja továbbra is az volt, hogy segítse a régió sportját, azonban akkor már alighanem ott motoszkált a fejében a profi futball is, mint lehetőség.

Az egyesület megkapaszkodott a Regionalligában, és Hopp 2005-ben látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy meghirdesse új projektjét, amelynek neve a következő volt: "Profifutball a Rajna-Neckar régióban". Szerette volna, ha a térség többi, tradicionálisabb klubja, így az FC Astoria Waldhof, az SV Sandhausen és az FC Heidelberg fuzionál a Hoffenheimmel, de a többi egyesület ebbe nem ment bele, és a tervezett új stadion sem Heidelbergben, hanem Sinsheimben épült.

Ami magát a sportot illeti, a célok megvalósítása érdekében a Hoffenheim 2006 nyarán szerződtette azt a Ralf Rangnickot, aki korábban dolgozott az élvonalban a Stuttgartnál, a Hannovernél és a Schalkénél is - utóbbival 2005-ben ezüstérmes lett. Bekerült a szakmai stábba a német gyephoki-válogatott egykori szakvezetője, Bernhard Peters is, és megindult a csapat szisztematikus felépítése.

Egy magyar Hoffenheimből

Lőw Zsolt 2002-ben szerződött Németországba az Újpest csapatától. Az Energie Cottbusszal egy évet töltött a német első osztályban, az idény végén kiesett csapatával. Lőw azonban további két szezonon át volt az Energie játékosa a másodosztályban is. A 2005-06-os idényben klubot váltott, a szintén másodosztályú Hansa Rostockhoz igazolt. Mindössze egy idényt követően ismét klubot váltott. Választása a Regionalligában (harmadosztály) szereplő TSG 1899 Hoffenheimre esett, amellyel két szezon alatt visszakerült az élvonalba.

A 182 cm magas, 80 kg testsúlyú bal oldali középpályás a magyar élvonalban 97 mérkőzésen 6 gólt szerzett. A Bundesligában 31 alkalommal lépett pályára, a német másodosztályban 86 találkozón 5-ször volt eredményes. A magyar válogatottban 25 alkalommal szerepelt.


Az idő tájt az egyesület még nem költött nagy pénzeket új focistákra, és a szakmai elképzelésnek megfelelően főleg fiatalabb labdarúgók érkeztek. Utóbbi igaz volt tavaly nyáron is, amikor a Hoffenheim az első másodosztályú idényére készült, de ekkor Hopp úgy döntött, hogy mélyebben a zsebébe nyúl. Ennek köszönhetően aztán a klub többet fizetett új igazolásokra, mint a Bundesliga 2 teljes mezőnye: a brazil Carlos Eduardo hétmillió euróba, a nigériai Chinedu Obasi pedig ötmillióba került, a szenegáli Demba Ba pedig hárommilliót kóstált.

Mindez természetesen nem növelte a Hoffenheim népszerűségét a többi klub szurkolói körében, akik némileg jogosan úgy érezték, hogy a hoffenheimiek csak a pénznek köszönhetik a sikereiket - mert az egyesület nagy meglepetésre az első háromban végzett, és feljutott a Bundesligába. Ebben a megállapításban természetesen van igazság, de mint tudjuk, már sokszor bebizonyosodott a futballban, hogy a sok pénz mit sem ér a megfelelő szakmai tudás nélkül, márpedig ez utóbbiban nincsen hiány. Arról nem is beszélve, hogy a TSG korántsem nemzetközi sztárokat, vagy akár csak német szinten kiemelkedő futballistákat vett, hanem ismeretlenebbnek számító játékosokat, akiknek többsége kifejezetten fiatal.

Az idén nyáron megvett labdarúgók közül például csak a jobbhátvéd Andreas Becknek volt Bundesliga-rutinja, őt a VfB Stuttgarttól igazolták le - de ő is csak 21 esztendős. A legidősebb szerzemény a 24 éves osztrák kapus, Ramazan Özcan volt, és a Hoffenheimé a legalacsonyabb átlagéletkorú keret az egész Bundesligában: a 26 mezszámot kapott futballista átlagosan 23,6 esztendős, a második legfiatalabb Bayer Leverkusennél ugyanez a szám 23,9.

A keretben jelenleg ugyan csak két saját nevelésű labdarúgó található, és nekik ebben a szezonban aligha jut komoly szerep (a középpályás Jonas Strifler 18, a csatár Marco Terrazino 17 éves), de ez hamarosan változhat, főleg, hogy a klub 17 éven aluli együttese 2008-ban megnyerte a német bajnokságot, a döntőben 6-4-re verve a Borussia Dortmundot, Manuel Gulde és Marcel Gruber pedig tagjai a német korosztályos válogatottnak.

Ez utóbbi is bizonyítja, hogy a hoffenheimiek valóban hosszú távra terveznek, és alighanem tisztában vannak azzal, hogy nem fogják sokáig tartani magukat a Bundesliga élmezőnyében. Legalábbis egyelőre: mert a mostani idényre ugyan még csak a biztos bennmaradás a cél, de Dietmar Hoppot ismerve előbb-utóbb magasabbra teszi majd a lécet.

www.infosport-focivilag.hu