Vágólapra másolva!
A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Februárban már foglalkoztunk a Sportfreunde Stiller nevű német bandával, akkor a Roque Santa Cruz tiszteletére írt Ich Roque című szerzeményüket mutattuk be - de megígértük, hogy a legnagyobb futballslágerüket is sorozatunkba illesztjük. Az ígéret pedig szép szó...

Már az együttes neve is jelzi, hogy olyan zenekarról van szó, amely szorosan kapcsolódik a labdarúgáshoz: a Sportfreunde, azaz Sportbarátok kifejezés gyakran szerepel különböző klubok nevében, a legjellemzőbb példa talán a Sportfreunde Siegen. Az 1996-ban alakult német banda eredetileg csak Stillernek nevezte magát, mégpedig egykori futballedzőjük, Hans Stiller után, aki a SV Germering nevű csapatban a zenekar két tagjának is a mestere volt. Később kiderült, hogy ezen a néven már létezik egy zenekar Németországban, akkor vették fel a Sportfreunde előtagot is.

A háromtagú együttest a manapság oly népszerű "indie" kategóriába szokták sorolni, ami egy elég tág skatulya, de alapvetően a brit stílusú, gitár alapú rockzene jellemző a Sportfreunde Stillerre, amelynek első nagylemeze 2000-ben jelent meg. A cím megint csak sokat mondó: "So wie einst Real Madrid", azaz "Úgy, mint egyszer a Real Madrid". Az albumról származó Heimatlied című dal meghozta a népszerűséget a bandának, amely lendületes koncertjeinek köszönhetően egyre nagyobb rajongói bázist szerzett magának. A 2004-es, Burli című nagylemezzel már a mainstreambe is sikerült betörniük, a mindent elsöprő sikert azonban a 2006-os album (You have to win Zweikampf), illetve az ezen szereplő '54, '74, '90, '2006 című dal hozta meg, amely a 2006-os világbajnokság nem hivatalos himnusza lett Németországban.


A szám amolyan lelkesítő himnusz, amely a német futball korábbi vb-sikerein felbuzdulva a 2006-os torna megnyerését jósolja. A szöveg felidézi a németek korábbi három aranyérmét (bár Franz Beckenbauerék alighanem vitatkoznának azzal, hogy az 1974-es diadal szerencsés volt), és meglepő optimizmusa telibe találta az ország hangulatát. A Nationalelf remeklésének köszönhetően a szerzemény elképesztő népszerűségre tett szert, és a világbajnokság utolsó napján közel másfélmillióan énekelték a számot Berlinben, a Brandenburgi kapunál, amikor a bronzérmes válogatottat köszöntötték. Mint a videón is látható, a focisták is beszálltak az éneklésbe, Bastian Schweinsteiger például kifejezetten jól érezte magát a dobok mögött.