Nem volt ellenfele a Real Madridnak a Primerában

Aligha lehet nagyobb öröm a Real Madrid szurkolói számára, mint hogy a nagy rivális, az FC Barcelona díszsorfallal köszöntse csapatukat, hogy aztán a királyi gárda magabiztos győzelmet arasson a katalánok felett - a héten pedig éppen ez történt Spanyolországban. A madridi együttes megvédte bajnoki címét, ráadásul meglehetősen nagy fölénnyel végzett az élen a Primerában: szinte nincs olyan mutató, amiben ne a Real lenne a legjobb a spanyol pontvadászatban.

Az előző szezonban a Real Madrid drámai küzdelemben szerezte meg az aranyérmet, véget vetve a három éven keresztül tartó sikertelen periódusának, amely a második világháború óta a leghosszabb ilyen időszaka volt a klubnak - a vezetőség mégis megvált a trénertől, Fabio Capellótól.

Az új szakvezető a német Bernd Schuster lett, aki korábban mindig csak kiscsapatoknál dolgozott, igaz, viszonylag sikeresen, és az elnökség a mester szinte minden kívánságát teljesítette az átigazolási piacon.

Az egyébként is erősnek számító keretbe olyan focisták érkeztek, mint Javier Saviola, Wesley Sneijder, Gabriel Heinze vagy Arjen Robben, miközben a kulcsemberek közül senki sem ment el. Ezzel együtt az idény elején inkább az FC Barcelona "fantasztikus négyese" volt a középpontban - amelyről azonban hamar kiderült, hogy igazából nem kell komolyan számolni vele.

A királyi gárda ezzel szemben rögtön a második fordulóban az élre ugrott a Primerában, és ezt a pozíciót már ki sem adta a kezéből. A csapat az ősszel rendkívül eredményesen szerepelt, és nagy előnyt szedett össze: január végén, a 21. fordulót követően a madridiak hét ponttal vezettek a második helyezett FC Barcelona előtt.

Hogy mégsem lehettek teljesen nyugodtak, azt éppen az előző idény mutatta, amikor a katalánoknak még 12 körrel a vége előtt is hatpontos volt az előnyük, végül mégis a Real örülhetett az aranyéremnek. Az aggodalmak nem is bizonyultak valótlannak, elvégre tavasszal Raúlék sokkal többet botlottak, sőt, akár azt is mondhatnánk, hogy kifejezetten gyengén szerepeltek, elvégre februártól kezdve nyolc bajnokiból ötöt is elveszítettek, arról nem is beszélve, hogy közben kiestek a spanyol kupából, és ami a legfájóbb volt, a Bajnokok Ligájából is.

A fővárosiak legnagyobb szerencséjére azonban a Barcelona nem tudott élni a lehetőséggel, a két együttes közötti különbség nem csökkent négy egység alá, és a katalán gárda túlságosan is el volt foglalva a saját belső problémáival ahhoz, hogy komoly vetélytársa legyen a Realnak - a Villarrealnál pedig már az ezüstérem is olyan hatalmas sikernek számít, hogy nem is gondoltak az aranyra. A Real pedig az elmúlt hetekben ismét magához tért, és az előző szezonhoz hasonlóan pazar hajrát produkált: a legutóbbi nyolc bajnokijából hetet megnyert, és teljesen megérdemelten végez a Primera Disivisión élén.

Ráadásul a számok alapján a mostani Real felveszi a versenyt az előző évek spanyol bajnokcsapataival is. A királyi gárda két körrel a zárás előtt is öttel több ponttal rendelkezik, mint egy évvel korábban az idény végén, arról nem is beszélve, hogy Schuster csapata már most 11 góllal többet ért el, mint Capellóé. De a madridiak nem csak egy évvel korábbi önmagukhoz képest nyújtottak kimagasló eredményt: ha a hátralévő két játéknapon legalább három pontot szereznek, akkor 1996 óta a legjobb teljesítménnyel rendelkező spanyol bajnokok lesznek.

Amióta ugyanis ismét 20 csapat küzd az aranyért, és egy győzelemért három pont jár, a legtöbb pontot az FC Barcelona szerezte a 2004-2005-ös idényben: Ronaldinhóék akkor 84 egységet értek el, a Real pedig jelenleg 81-nél jár. Ugyanakkor az a "csúcs-Barca" mindössze 73 találatot ért el - Gutiék most 77-nél járnak...

Raúlt sokszor ünnepelhették a társak, a Real ikonja az egész szezonban remekelt

A Schuster-féle Real nagyon sok mindent megőrzött Capello csapatának erényeiből, és itt elsősorban a küzdeni tudást kell kiemelni: a madridiak ebben a szezonban már 20 gólt értek el az utolsó negyedórában, és ötször fordult elő, hogy a meccs ezen periódusában szerezték meg a győztes gólt vagy gólokat. A királyi gárda elsősorban azzal emelkedett a mezőny fölé, hogy mindig volt olyan futballista, aki a kulcspillanatban extra teljesítményt nyújtott, és a kiegészítő emberek is hozzátették a részüket a diadalhoz.

Elég, ha csak Gonzalo Higuaínra gondolunk, aki a legutóbbi négy bajnokin egyaránt csereként beállva volt eredményes. Hiába volt a csapatnak sok sérültje, a keret elég bő volt ahhoz, hogy ezt ne érezze meg túlságosan a gárda: Arjen Robben a szezon első felében, Ruud van Nistelrooy pedig a másodikban játszott keveset, sokat hagyott ki Pepe vagy Gabriel Heinze is - de a beugrók szinte mindig hozták magukat.

Hogy ha a megszokott neveken kívül (Iker Casillas, Raúl vagy Guti, aki egyébként 13 assziszttal vezeti a Primera División gólpasszlistáját) ki kellene még emelni valakit, akkor elsősorban Fernando Gagót említhetjük. Az argentin focista az idény elején még csak cserének számított, de fokozatosan bejátszotta magát a kezdők közé, és Mahamadou Diarra hiányában gyakran egymaga védekezett a középpályán. Nem is akárhogyan: összesen 186 labdát szerzett, ami átlagosan 10 és fél percenkénti labdaszerzést jelent, és ezeket jól is játszotta meg, sőt, még három gólpasszt is adott - ugyanannyit, mint Robinho.

www.infosport-focivilag.hu

http://www.origo.hu/sport/focivilag/20080507-a-bundesliga-primera-division-olasz-kupa-szerdai-esemenyei.html?pIdx=2