1998-ban túl hamar hazamentek a skótok

A labdarúgás manapság már nem csak sport, hanem egyben a szórakoztatóipar része is, akárcsak a zene. Új sorozatunkban a két, nagy népszerűségnek örvendő terület kapcsolatát igyekszünk szemléltetni: hétről hétre bemutatunk egy olyan dalt, amelyiknek ihletője, vagy témája a futball. A műfaj a punktól kezdve a rockon keresztül egészen a popig terjed, a lényeg ugyanaz: a labdarúgáshoz fűződő kapcsolat.

Az 1998-as világbajnokság előtt Skócia az angol példán felbuzdulva szintén készítettek egy vébéhimnuszt, mégpedig a Del Amitri nevű banda segítségével. Ám míg az angol nóta rendre pátosszal és túlzott optimizmussal van tele, addig a skótok inkább a realitást és az öniróniát választották - aminek eredménye az egyik legjobb dalszöveg lett, amit valaha is egy futballcsapathoz írtak.

A Del Amitri glasgow-i banda, és még az 1980-as években jött létre, egy időszakban pedig a brit zenei élet egy nagy reménységének tartották - ám az igazán nagy áttörés nem jött össze nekik, még ha egy-egy alkalommal fel is tűntek az angol vagy az amerikai slágerlistán.

A furcsa elnevezés meglehetősen sok találgatásra adott okot az elmúlt évtizedekben: akadt, aki egy görög kifejezésre vezette vissza a nevet, mások egy olasz divatcégnek gondolták - a valóság az, hogy az alapító énekes, Justin Currie fantáziájának terméke az egész. Currie mellett még a gitáros Iain Harvie maradt meg az alapítók közül, és körülöttük meglehetősen gyakran cserélődtek a tagok, de a dalszerzés végig az ő nevükhöz fűződött.

A zenekar első lemeze 1985-ben jelent meg, és a kritikusok jó véleménnyel voltak róla, a banda egyszer még a Melody Maker címlapjára is felkerült, és a The Smiths-szel együtt turnézott, de a második, 1987-es album nagyobb sikert aratott. Erről a Nothing Ever Happens című dal az angol single-listán a 11. helyre futott be, a nagylemez pedig hatodik is volt az albumok között, ráadásul az Egyesült Államokban is ismertté tette a Del Amitrit.

A következő 1992-ben kiadott Change Everything című lemez jelentette a csúcsot a banda számára, hiszen ez második volt az Egyesült Királyságban, és az Always the Last to Know című szerzeményt a zenei tévécsatornák gyakran játszották. A következő nagylemezek szintén bejutottak a top 10-be Nagy-Britanniában, de 1997 óta a zenekar csak egy albumot adott ki (még 2002-ben), és bár a Del Amitri hivatalosan nem oszlott fel, a frontember tavaly szólóalbumot jelentett meg - mérsékelt sikerrel.

Az 1998-as világbajnokság előtt kiadott single alapvetően mindent magába foglal, ami a Del Amitrire jellemző. Az akusztikus gitár és a vonósok használata visszatérő elem a bandánál, mint ahogyan a szöveg is rendkívül erős, és mentes a kliséktől. Míg a legtöbb hasonló futballhimnusz győzelmet és heroikus küzdelmet vár a csapattól, addig a skótok önironikusan reflektálnak a saját vébétörténelmükre - jelesül, hogy valahogy mindig a szimpatikus vesztes szerepe volt az övék.

Erre utal a dal címe: Ne gyertek haza túl hamar, vagyis ha lehet, ne essetek ki már a csoportkör során. A klipben a híres Tartan Army, azaz a skót szurkolótábor egy repülőtéren várakozik, és a válogatott egyes tagjai (élükön a csapatkapitány Colin Hendryvel) is megjelennek. A nemzeti csapatnak azonban még ezt a mérsékelt elvárást sem sikerült teljesítenie Franciaországban 1998-ban, hiszen a csoportkör után búcsúzott a tornáról - és azóta sem tudott kijutni semmilyen nagy viadalra.

DJ Harmi
www.infosport-focivilag.hu