Luís Fabiano Puskás nyomdokain

A szezon első fele meglehetősen zaklatottra sikerült a Sevilla FC számára, ami kissé visszavetette az andalúziai gárda teljesítményét, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az együttesnek sikerült visszanyernie korábbi formáját. A piros-fehérek immár európai kupaszereplést érő helyen állnak a Primera Divisiónban, de valódi céljuk az első négybe kerülés, hogy a következő idényben is a BL-ben indulhassanak - amelyben jelenleg is versenyben vannak a legjobb nyolc közé kerülésért.

Az ősszel elsősorban Antonio Puerta tragikus halála, illetve a viharos körülmények között végbement edzőcsere miatt cikkeztek a Sevilláról, amely az előző két idényben azért elsősorban a pályán mutatott teljesítménye miatt került a címlapokra. A klub két év alatt két UEFA-kupát, egy európai Szuperkupát és egy spanyol kupát nyert, és ezzel meglehetősen magasra tette a lécet saját maga előtt a 2007-2008-as pontvadászatra...

A viszonylag jól sikerült bajnoki rajt után egymás után négy mérkőzést is veszített a gárda a Primera Divisiónban, ami ugyan részben magyarázható volt az egyesület háza táján uralkodó gyászos hangulattal: mintha a focisták nem tudták volna túltenni magukat társuk elvesztésén. Ráadásul a vezetőedző, Juande Ramos váratlan távozása újabb mélyütést jelentett a klub számára, amely a szakvezető pótlását házon belül igyekezett megoldani.

A Sevilla új mestere ugyanis az a Manolo Jiménez lett, aki az egyesület történetének legendás alakja, nála többször senki sem lépett pályára az élvonalban a klub színeiben, ráadásul a tartalékcsapat edzőjeként már letett valamit az asztalra, olyan klasszisok nőttek fel a keze alatt, mint José Antonio Reyes, Sergio Ramos vagy a jelenlegi keret tagjai közül Diego Capel és Jesús Navas.

A klub elnöke, José María del Nido később ugyan elárulta, hogy Juande Ramos lemondása után felvették a kapcsolatot José Mourinhóval is, amit a portugál mester menedzsere cáfolt, és összességében elmondható, hogy a Sevilla alighanem jobban járt Jiménez kinevezésével. Az új szakvezető ugyanis óriási népszerűségnek örvend a szurkolók körében, és tőle a gyengébb eredményeket is jobban elfogadják - mert azt sejteni lehetett, hogy a Sevillának nem lesz könnyű feljebb kapaszkodnia a tabellán, miközben a Bajnokok Ligájában is szeretne helytállni.

Jiménez bemutatkozása jobban nem is sikeredhetett volna, hiszen első meccsén a csapat 3-0-ra legyőzte a Valenciát, majd két hét múlva a Real Madrid ellen is begyűjtötte a három pontot. A folytatásban ugyan akadtak váratlanabb vereségek (elsősorban a Mallorca elleni otthoni fiaskót kell említeni), de a Sevilla azért lassan, de biztosan megindult felfelé a tabellán, ráadásul a BL-ben sikerült megszereznie a csoportelsőséget az Arsenal előtt, ami azt jelentette, hogy a csapat a nyolcaddöntőt is kedvezőbb helyzetből várhatta.

A 24. fordulóra az andalúziaiaknak már az európai kupaszereplést érő hatodik helyig sikerült előrenyomulniuk, igaz, a BL-t érő negyedik pozícióval szemben még mindig öt pont a lemaradásuk, ráadásul menet közben a spanyol kupából is kiestek, ami azt jelenti, hogy a mostani idényt alighanem trófea nélkül fejezik be - ha csak meg nem nyerik a Bajnokok Ligáját...

Utóbbinak persze kicsi a valószínűsége, de a legjobb nyolc közé jutásra jó esélye van a csapatnak, a Fenerbahce ellen idegenben elszenvedett 3-2-es vereség mindenképpen jó kiindulópont a visszavágóra. A csapat persze valószínűleg inkább a Primerára koncentrál, ahol elsősorban az idegenbeli mérlegen kellene javítania. Mert míg hazai pályán csak a Real Madrid és az FC Barcelona szerzett több pontot Daniel Alveséknél, addig vendégként bizony egyáltalán nem remekelnek a sevillaiak, 11 mérkőzés alatt mindössze tíz pontra voltak képesek.

Ennek részben az is lehet az oka, hogy a Sevilla taktikája elsősorban a hatalmas tempóra és a széleken vezetett támadásokra épül, amit hazai pályán jobban tud érvényesíteni a gárda. Ebből a szempontból Jiménez nem változtatott a Juande Ramos által meghonosított felfogáson, maximum annyi történt, hogy az új szakvezető igyekezett stabilizálni a kezdőtizenegyet.

Luís Fabiano félelmetes mérlege: 17 bajnokin 17 gól!

A középpálya jobb oldalán Jesús Navas, a balon pedig Capel számít alapembernek (nem meglepő módon mindketten saját nevelésűek, és Jiménez így remekül ismeri őket), ehhez jön még a rendszeresen felfutó jobbhátvéd, Daniel Alves támadójátéka - aki már hét gólpasszt is adott a szezon során.

A legkiemelkedőbb teljesítményt azonban nem ő, hanem a brazil csatár, Luís Fabiano nyújtja, aki 24 forduló után 17 találattal vezeti a spanyol pontvadászat góllövőlistáját. Hogy ez a szám milyen magas, akkor kap bizonyítékot, ha megnézzük, hogy Fabiano hány bajnokin lépett pályára: a támadó eddig 17 mérkőzésen szerepelt, vagyis átlagban minden találkozón betalált egyszer!

A spanyol élvonal történetében mindössze két játékos akadt, aki meccsenkénti egyes gólátlaggal nyerte a Pichichi-trófeát: Puskás Ferenc az 1959-60-as idényben, illetve Hugo Sánchez az 1989-1990-es idényben. Luís Fabiano tehát nem akármilyen futballisták nyomába léphet, ha tartani tudja ezt a tempót.

www.infosport-focivilag.hu