A BL-győzelem lehet az Inter igazi célja

Nem akármilyen esemény történt a minap lejátszott FC Internazionale-Reggina Olasz Kupa-mérkőzésen: a lefújás pillanatában a milánói csapatban hat olasz játékos volt a pályán. Más kérdés, hogy ezt a tizenegyet a legnagyobb jóindulattal is csak az Inter C csapatának nevezhetjük, de a szurkolókat alaphelyzetben nem nagyon izgatja a talján focisták hiánya, elvégre a klub veretlenül vezeti a Serie A-t, és hét pont az előnye a második AS Romával szemben.

Az FC Internazionale a statisztikák szerint az előző két szezonban is aranyérmet nyert Olaszországban, azonban mindenki tisztában van azzal, hogy a 2006-os scudettót csak a zöld asztal mellett kapta meg a csapat a calciopoli-botrány miatt, a következő idényben pedig ugyan hatalmas fölénnyel végzett az élen, ám a Juventus FC csak a másodosztályban vitézkedhetett, az AC Milan pedig pontlevonással kezdte az idényt.

Ugyan az Inter az egész bajnokság során csak egy vereséget szenvedett, és kis híján pontrekordot állított fel, a fanyalgók mégis húzták a szájukat, és azt mondták: majd a következő pontvadászatban, immár Juventusszal, és pontlevonás nélküli Milannal más lesz a helyzet.

A jelek szerint azonban az Inter most is ugyanúgy kiemelkedik az olasz bajnokság mezőnyéből, mint a legutóbbi szezonban, hiszen a kék-feketék 18 forduló után veretlenek, és előnyük hét pont a második helyen álló AS Roma előtt. Ezen kívül az Internazionale szerezte a legtöbb gólt, szám szerint 46-ot és a milánóiak hálójában került a legkevesebb alkalommal a labda - csupán 11-szer.

Jelenleg nehéz elképzelni, hogy a klub tavasszal elveszítené ezt a fórt, hiszen a gárda rendkívül meggyőzően gyűjti be a győzelmeket, annak ellenére is, hogy rengeteg a sérültje.

A sérüléshullám elsősorban a középpályát sújtotta, hiszen ebből a csapatrészből négy olyan futballista is hosszú időre kidőlt, akik a világ valamennyi együttesében alapemberek lehetnének, és egészségesen az Interben is rendszeresen játéklehetőséget kaptak.

A francia Patrick Vieiráról sokan már el is felejthették, hogy egyáltalán a milánóiak játékosa, hiszen ő ebben a bajnokságban mindössze egyetlen találkozón szerepelt. Honfitársa, a hasonló szerepkörben futballozó Olivier Dacourt, a szerb Dejan Stankovic és a portugál Luis Figo a bajnokság elején még rendre ott volt a kezdők között, de aztán rájuk sem számíthatott Roberto Mancini.

Ehhez jött még a középhátvéd Marco Materazzi hiánya (ő csak a 12. fordulóban lépett először pályára), és akkor még nem is beszéltünk a pár éve még a világ legjobbjai közé sorolt brazil támadó, Adriano körüli problémákról.

A szakvezető azonban valahogy sohasem tudta annyira felforgatott összeállításban pályára küldeni csapatát, hogy az vereséget szenvedjen. Ez részben annak köszönhető, hogy a keretben több olyan focista akad, aki több poszton is megállja a helyét: Javier Zanetti játszott már a védelem mindkét oldalán, volt jobb oldali és védekező középpályás is; és az alaphelyzetben hátvéd Cristian Chivu is remekül teljesített a középpályán (olyannyira, hogy a hírek szerint a román válogatottban is ki akarják próbálni ezen a poszton).

A másik faktor pedig a korábban kiegészítő embernek tartott futballisták kiváló teljesítménye volt. Itt elsősorban az argentin Julio Cruzra kell gondolni, aki Adriano problémái, illetve a nyáron igazolt Humberto Suazo, valamint Hernán Crespo sérülései miatt Zlatan Ibrahimovic első számú partnere lett a csatársorban, és már tíz gólt ért el, vagyis csak eggyel kevesebbet, mint a svéd - aki a tizenegyeseket rúgja a csapatban.

A másik focista, aki felülmúlja a várakozásokat, az a chilei Luis Jiménez, akinek nyári leigazolásánál az egyik elsődleges szempont az volt, hogy olasz útlevéllel is rendelkezik. A sok sérült miatt ő is a kezdők között találta magát az ősz második felére, és egészen kimagaslóan futballozott: a híresen szigorúan osztályozó La Gazzetta dello Sport értékelése szerint hat mérkőzés alatt kalkulusainak átlaga 6,9 - ami a legjobb az egész keretben.

Mindez persze semmit sem ért volna, ha azok a focisták, akik sérülés nélkül megúszták az őszt, és alapembernek számítottak, nem futballoznak szintén remekül. Mivel azonban Zlatan Ibrahimovic ontotta a gólokat (jelenleg 11-nél tart), Estebán Cambiasso elképesztően hasznosan játszott (ráadásul még három találatot is szerzett), Walter Samuel pedig igazi fal volt a védelem tengelyében, így aztán semmi meglepő nincsen abban, hogy az Inter ilyen fölényesen vezeti a tabellát.

A klub azért a biztonság kedvéért a januári átigazolási szezonban szerződtetett még egy középpályást a portugál Maniche személyében (már csak azért is, mert az AC Milan ellen Samuel is súlyosan megsérült, és a nyárig már nem is játszhat), aki egyelőre kölcsönbe érkezett az Atlético Madridtól, és nem csak a bajnokságban, hanem a Bajnokok Ligájában is játszhat majd.

Mert azért bajnokság ide vagy oda, az igazán fontos célpontnak az Inter számára a BL számít. A legrangosabb európai kupát a klub utoljára 1965-ben tudta elhódítani, amikor az egyesület elnöke Angelo Moratti volt - fia, Massimo élete álmát valósíthatná meg, ha most az Inter tulajdonosaként megismételné édesapja sikerét. A sors mindenesetre nem volt kegyes hozzá, mert a csapat már a nyolcaddöntőben nagyon kemény ellenfelet kapott, a legutóbbi döntős Liverpool FC ellen kell pályára lépnie, ám a jelenlegi együttesből csak akkor lehet Grande Inter, ha a nemzetközi porondon is begyűjti a legfontosabb trófeát.

www.infosport-focivilag.hu