Vágólapra másolva!
A francia bajnokság abból a szempontból nem hozott meglepetést, hogy az aranyérmet (sorozatban hatodszor) az Olympique Lyon szerezte meg, ráadásul a korábbinál is nagyobb fölénnyel. A bajnokcsapat mögött azonban ismét teljes volt az átrendeződés, hiszen a legutóbbi pontvadászatban az első négy között végzett gárdák közül egyik sem tudott ismét ilyen előkelő pozíciót kivívni - de legalább a tradicionális nagycsapatok közül az Olympique Marseille megint ott van az élmezőnyben.

Azt a Ligue 1 rajtjánál is sejteni lehetett, hogy ha csak nem történik valami szenzáció, akkor az Olympique Lyont még csak megszorítani sem tudják - de azért a legtöbben szorosabb bajnokságban reménykedtek.

Gérard Houllier együttese aztán rögtön az idény elején éreztette, hogy esze ágában sincsen kiadni az aranyérmet a kezéből: a klubot az sem zavarta, hogy játékosainak nagy része a világbajnokság miatt csak később tudott bekapcsolódni a felkészülésbe, és azt sem érezte meg a gárda, hogy az átigazolási időszak utolsó napjaiban Jean-Michel Aulas elnök eladta egyik legfontosabb labdarúgóját, a védekező középpályás Mahamadou Diarrát a Real Madridnak.

Az is sok mindent elárul az OL játékerejéről, hogy a Diarra helyére igazolt névrokon, Alou Diarra tulajdonképpen végig kiegészítő ember maradt, és nem tudta tartósan beverekedni magát a kezdő tizenegybe.

A szintén új szerzemény Jérémy Toulalan viszont maximálisan bevált, és a gárda a jól megszokott taktikán sem változtatott: a Lyon továbbra is a meglehetősen támadó felfogású 4-5-1-es (vagy ha a szélső középpályásokat csatárként fogjuk fel, akkor 4-3-3-as) szisztémát alkalmazta, amelynek a jelek szerint Franciaországban továbbra sem találják az ellenszerét.

Forrás: EPA

Diarrát (középen, 15-ös számmal) ünneplik a társak gólja után

A lyoniak még az előző szezonban tapasztaltnál is nagyobb fölénnyel lettek bajnokok, tulajdonképpen rajt-cél győzelmet arattak, több gólt és pontot szereztek, mint valaha is a Ligue 1-ben - ennek ellenére tavasszal mást sem lehetett hallani, minthogy Houllier alatt inog a kispad. Ennek oka az volt, hogy Aulas úgy vélte (némileg joggal): a gárda kinőtte a francia bajnokságot, annak megnyerése amolyan kötelező feladat, és most már a nemzetközi porondon (értsd: Bajnokok Ligája) is kellene produkálni valamit.

Ez azonban megint nem jött össze, ráadásul januárban a bajnokságban is volt egy négy mérkőzésből álló nyeretlenségi szériája a gárdának. Az, hogy ezt megelőzően 18 bajnokiból csak egyet veszített el a csapat, majd a következő 15-ön is csak egyszer kapott, nem számított... Houllier végül valóban távozott, és azt jelenleg csak sejteni lehet, hogy a keretből ki marad a következő szezonra is, pár kulcsjátékost ugyanis egészen biztosan eladnak majd jó pénzért - de Aulas-t ismerve alighanem érkezőkben sem lesz hiány.