A Juvénál már el is felejtették a másodosztályt

A Juventus FC hívei az első forduló után elégedetten nézhetnek rá a Serie A tabellájára: az élen ugyanis kedvenc csapatuk áll, amely újoncként vágott neki az idénynek. Sokak szerint még az sem elképzelhetetlen, hogy a Zebrák a bajnokság végén is ugyanezen pozíciót foglalják majd el, de az első négybe kerülés alighanem reálisabb elvárás a csapattól, amely a nyáron a másodosztály megnyerése ellenére is rendkívül kicserélődött.

A torinói gárda a pályán nyújtott teljesítménnyel 2005-ben és 2006-ban is az olasz élvonal első helyén végzett, ám a talján labdarúgás históriáskönyveibe ez a két esztendő nem a Juventus aranyérmével fog bekerülni.

Az okok közismertek: a klub sportigazgatójáról, Luciano Moggiról kiderült, hogy illegális módon befolyásolta a bíróküldést a Serie A-ban - igaz, nem egyedül, hanem kisebbfajta bűnszövetkezetet létrehozva, amelyben több más egyesület is érintve volt. A legsúlyosabb büntetést azért a Juve kapta, a torinóiaktól elvették a fenti két aranyérmet, és a klubot a másodosztályba száműzték - ahol ráadásul kilencpontos levonással kellett rajtolniuk.

A legnagyobb sztárok persze a másodosztályban nem tartottak a gárdával, így elment a csapattól Fabio Cannavaro, Emerson, Gianluca Zambrotta, Lilian Thuram és Zlatan Ibrahimovic is, mint ahogyan Fabio Capello is távozott a kispadról. Utódja a francia Didier Deschamps lett, akinek azért még mindig olyan focisták álltak a rendelkezésére, mint Alessandro Del Piero, David Trezeguet, Pavel Nedved, Gianluigi Buffon vagy Mauro Camoranesi, miközben azért a klub leigazolta Cristiano Zanettit, Jean-Alain Boumsongot és Marco Marchionnit.

Vezérletükkel a gárda meglehetősen magabiztosan szerepelt a másodosztályban, és a kilencpontos büntetés ellenére is hatpontos előnnyel végzett az élen a Serie B-ben - azonban a szezon végén egyre nagyobb lett a bizonytalanság a csapat jövőjét illetően. A vezetőség ugyanis valamiért elégedetlen volt a szakvezető teljesítményével - nehéz megmagyarázni, hogy mi volt a problémájuk, de annyi bizonyos, hogy már májusban érezni lehetett, hogy Deschamps aligha marad a csapatnál.

Utódjának személye azonban kisebb meglepetést keltett, mert kevesen gondolták volna, hogy a Juve Claudio Ranierit bízza majd meg a csapat vezetésével. A szakember ugyan tavasszal benntartotta az elitben a Parma FC-t, de korábban sem a Chelsea FC-nél, sem pedig a Valencia CF-nél nem tudott komoly siker aratni - a spanyolokkal egy kupagyőzelem volt a mérlege. Ráadásul pályafutása elején irányította a Fiorentinát is, márpedig a Violák és a Juve szurkolói nem nagyon kedvelik egymást, és a drukkerek általában fenntartással fogadják a riválistól érkezetteket.

Az új szakvezetőnek ráadásul szinte teljesen új csapatot kellett építenie, hiszen a keret jelentősen átalakult. A másodosztályban rendszeresen pályára lépő futballisták közül az egyesület eladta Federico Balzarettit, Matteo Parót, Robert Kovacot, Giuliano Giannicheddát, Valerij Bozsinovot, és elment még Igor Tudor vagy Marcelo Zalayeta is. A rengeteg kölcsönjátékosból is csak kevesen tértek vissza, igaz, a legnagyobb bevétel éppen az ilyen focisták végleges eladásából jött be: Olivier Kapót, Fabrizio Miccolit és Manuele Blasit összesen 9,1 millió euróért passzolták el.

A játékosvásárlásnak ez az összeg persze csak kis részét fedezte, hiszen a Juve több mint 50 millió eurót költött el a nyáron az erősítésekre. Pedig az első két szerzeményért még csak fizetni sem kellett, hiszen a bosnyák Hasan Salihamidzic, illetve a cseh Zdenek Grygera szerződése lejártával ingyen érkezett. A költekezés csak ezután kezdődött meg, más kérdés, hogy a Juventus mintha tudatosan kerülte volna az igazán nagy világklasszisok, a "szupersztárok" leigazolását, és olyan futballistákat igyekezett szerződtetni, akik éhesek a sikerre, mivel klubszinten eddig az elkerülte őket.

Ebbe a kategóriába maximálisan beleillik az RC Deportivo portugál középhátvédje, Jorge Andrade, az Empoli argentin középpályása, Sergio Almirón, az Udinese világbajnok csatára, Vincenzo Iaquinta, nem is beszélve a Sienától megvett Cristian Molinaróról vagy a Piacenzától leigazolt Antonio Nocerinóról. A sorból egyedül a portugál Tiago lógott ki, aki azért a Chelsea-vel és az Olympique Lyonnal is nyert bajnoki címet.

David Trezeguet a Serie B-ben is hűséges volt a Zebrákhoz, és az új idényt triplával kezdte az élvonalban

Ranieri mesternek tehát rengeteg új embert kellett beépítenie az együttesben, és az előkészületi mérkőzések eredményei nem is voltak túl bíztatóak: a Zebrák rúgott gól nélkül kaptak ki a Hamburgtól és a Newcastle Unitedtől, hasonlóan bukták el a Trofeo TIM-et, illetve a Trofeo Berlusconit - ezeken a két milánói csapat volt az ellenfelük. Egyedül az AS Roma elleni 5-2-es diadal adhatott némi jogot a bizakodásra, de azért a Livorno elleni nyitómeccset kissé óvatosan várták a fanatikusok - hogy aztán az együttes magabiztos, 5-1-es győzelmet arasson.

Ezen a meccsen a kezdők között öt olyan ember akadt, aki az előző idényben nem a Juventusban szerepelt (Antonio Nocerino és Domenico Criscito részben a torinóiak focistája volt, de máshol futballozott), további öt játékos pedig már az utolsó Serie A-s szezonban is a csapat tagja volt. Sőt, ebből a szempontból az egész keret hasonlóan épül fel: a 33 focista közül csak Zanetti, Boumsong és Marchionni mondhatja el magáról, hogy tavaly nyáron érkezett. Mintha az előző szezon meg sem történt volna...