Akikre nem tartottak igényt az Ágyúsok

Az elmúlt napok egyik legérdekesebb átigazolásaként a Birmingham City hatmillió eurónak megfelelő összeget fizetett ki az Arsenal FC középpályásáért, Fabrice Muambáért, aki a 2006-2007-es idényt kölcsönben töltötte a birminghamieknél. Az Ágyúsok ifjúsági csapatából az elmúlt időszakban több olyan focista is kikerült, akik Arsene Wengert nem tudták meggyőzni, de máshol igény tartottak rá.

Az angol egyesületek közül az Arsenal FC volt az első, amely alkalmazta azt a mára egyre inkább elterjedt gyakorlatot, amely szerint a tehetségkutatók világszerte igyekeznek már tizenévesen felfedezni a tehetségeket, és elcsábítják őket a tehetősebb klubokhoz. Arsene Wenger, illetve a szakmai stábjának dicséretére válik, hogy az ilyen, rendkívül fiatalon leigazolt focisták közül nagyon sokan beváltak, és a csapat meghatározó alakjai lettek, kezdve Patrick Vieirától (akit azért már az AC Milantól vettek meg, még ha a középpályás akkor még 20 esztendős sem volt) Nicolas Anelkán keresztül egészen Francesc Fabregasig.

Azonban természetesen nem minden, ifistaként az Arsenalhoz került labdarúgó lett később a felnőtt gárda oszlopos tagja, és sok esetben mindössze arról volt szó, hogy az adott játékosra Wenger nem számított - máshol viszont szívesen látták, és be tudott illeszkedni a gárdába. A két legtöbbet emlegetett példa alighanem Matthew Upson és Jermaine Pennant, akik egyaránt elismert futballisták lettek azután, hogy az Arsenal nem tartott rájuk igényt.

Igaz, ők legalább kaptak bizonyítási lehetőséget az Ágyúsoknál, ha nem is túl sokat: az 1999-ben 16 esztendősen az Arsenalba igazolt Pennant például 12 bajnokin szerepelt a csapatban - jelenleg a BL-döntős Liverpool FC egyik fontos futballistája; míg Upson 35 találkozón húzhatta fel az Arsenal mezét a Premier League-ben, hogy aztán eladják a Birmingham Citynek, amelyből aztán válogatott is lett.

Jó néhány, az Arsenalba még ifistaként szerződött, vagy esetleg ott nevelkedett játékos viszont még ennyit sem játszott a londoniaknál. A dán Sebastian Svärdot 2000-ben, 17 esztendősen vette meg az Arsenal az FC Köbenhavntől. Hiába volt azonban az ifjúsági FA-kupát nyert csapat tagja, a felnőttek között a bajnokságban egyszer sem játszhatott az Ágyúsoknál: szerepelt kölcsönben a Stoke Cityben, a Bröndby IF-ben és a Vitória Guimaraesben, mielőtt tavaly nyáron a Borussia Mönchengladbach végleg meg nem vette.

A karirerjét az Ágyúsoknál kezdett David Bentleynek hiába jósoltak nagy jövőt, és hasonlították őt Dennis Bergkamphoz, Wenger előbb a Norwich Citynek, majd a Blackburn Roversnek adta őt kölcsön, hogy utóbbi klub tavaly nyáron meg is vegye. Bentley azóta is alapember a Roversben, és már 89 Premiership-mérkőzés van a háta mögött - ebből egyet játszott az Arsenal színeiben.

Volz (j.) igazi közönségkedvenc a Fulhamnél

A német Moritz Volz még ennyit sem futballozhatott a bajnokságban az Arsenalban: a 16 évesen az FC Schalke 04-től megvett jobbhátvédet előbb a Wimbledonnak adták kölcsön, majd pedig a Fulhamnek, és utóbbi klubnál olyannyira elégedettek voltak vele, hogy meg is vették. Volz azóta is kulcsfigura a Fulhamben, nagy közönségkedvencnek számít, és több mint 100 meccsen szerepelt a Premier League-ben.

Az idén az angol másodosztályból feljutott két együttesben pedig öt olyan focista is akadt, aki az Arsenal ifiből került jelenlegi klubjába - és közülük egyedül a dán csatár, Nickal Bendtner az, aki a nyáron visszakerülhet az Ágyúsokhoz, mivel ő még mindig csak kölcsönjátékosnak számít.

Kérdés, Wenger igényt tart-e majd rá: a támadó teljesítményére mindenesetre nem lehet panasz, hiszen a másodosztályban a Birmingham City színeiben 11 gólt ért el, és időközben a dán nagyválogatottban is bemutatkozott, ahol hat találkozón háromszor is betalált.

Fabrice Muambát és Sebastian Larssont viszont az Arsenal már végleg eladta a Birminghamnek Larsson legalább elmondhatja magáról, hogy az előző szezonban három bajnokin játszott az Ágyúsoknál - ennek ellenére a nyáron kölcsönadták a birminghamieknek, akik annyira elégedettek voltak vele, hogy már a télen végleg megvették őt. Ami Muambát illeti, ő egyetlen bajnokin sem szerepelt az Arsenalban, a Birminghamben ugyanakkor alapember volt, a klub szurkolói az idényben őt választották meg a csapat legjobb fiatal focistájának - nem csoda, hogy az egyesület őt is megvette az Ágyúsoktól, akiket a jelek szerint nem érdekelte, hogy az angol U19-es válogatott középpályás nem csak afrikai származásában, hanem játékstílusában is kísértetiesen emlékeztet egy bizonyos Patrick Vieirára.

A The Championship győztesénél, a Sunderland AFC-nél is akadt egy olyan játékos, aki az előző szezonban még az Arsenal korosztályos csapatában szerepelt. Az ír csatár, Anthony Stokes még 17 éves sem volt, amikor az Ágyúsok 2005-ben megvették őt a dublini Shelbourne-től. Tavaly nyáron aztán kölcsönadták őt a skót Falkirknek, ahol a fiatal támadó fantasztikusan játszott, fél év alatt 14 gólt ért el, és menet közben az első focista lett a skót Premier League-ben, aki két egymást követő mérkőzésen is mesterhármast ért el. Wengert ez nem hatotta meg: miután decemberben a kölcsönszerződés lejárt, Stokes-ot eladta a Sunderlandnek, ahol az idény második felében három gólt ért el, és nem mellékesen az ír nagyválogatottban is bemutatkozhatott.

Sőt: nem csak az angol, hanem az olasz élvonalban is lehet majd a következő idényben olyan játékos, aki megjárta az Arsenal korosztályos együtteseit. Az olasz Arturo Lupolit az Ágyúsok 2004-ben 17 évesen vették meg az AC Parmától, és Londonban az ificsapatban ontotta a gólokat, aminek jutalmaként egy alkalommal a Premier League-ben is pályára léphetett. A 2006-2007-es idényt viszont kölcsönben a Derby Countyban töltötte, és mivel az Arsenal továbbra sem tart rá igényt, így megegyezett a Fiorentinával, nyártól tehát Firenzében kergetheti majd a labdát.

www.global-soccer.eu