Nehezen találnak kaput a torinói Bikák

Hiába sorolták vissza a Serie B-be a Juventus FC-t tavaly nyáron, az olasz élvonal így sem maradt torinói klub nélkül, a Zebrák helyébe a Bikák léptek. A Torino vezetősége, a játékoskeretet tekintve nem is teljesen irreálisan, a középmezőnybe, annak is az elejére várta az együttest - ehhez képest könnyen lehet, hogy a 2007-2008-as idényben megint csak egy első osztályú klubja lesz a városnak.

A 2006-ban alapításának századik évfordulóját ünnepelt, korábban rendkívül sikeres időszakokat megért egyesület 2003-as kiesése óta küzdött az élvonalba való visszajutásért, amit tavaly, ha nehezen is, de kiharcolt: a rájátszás döntőjében Giovanni de Biasi együttese a Mantovát verte ki, 5-5-ös összesítéssel, hosszabbítás után, idegenben szerzett több góllal.

Enyhén szólva nem sokon múlott tehát az osztályváltás, amit látva a klubvezetés sok minőségi igazolással, többnyire tekintélyes Serie A-s múlttal rendelkező futballistákkal erősítette meg a keretet. A játék kedvéért nézzünk is meg, hogy csupán a nyáron Torinóba érkezett játékosokból milyen kezdő tizenegyet állíthatnánk össze: Abbiati - Di Loreto, Cioffi, I. Franchescini, Pancaro, Comotto, De Ascentis, Barone, Fiore, Oguro, Konan.

A japán-elefántcsontparti csatárkettőstől kegyesen eltekintve nem éppen gyenge gárda ez, konkrétan akadt is rá példa, hogy a bordó mezesek (megint csak a támadóduót kivéve) ezzel a kezdőcsapattal futottak ki a pályára, mégpedig a hatodik fordulóban, amikor idénybeli első győzelmüket ünnepelhették hazai pályán, a Chievo Verona ellen (1-0).

Mielőtt azonban nagyon előreszaladnánk a sztoriban, ne menjünk el amellett, hogy a még formálódó csapattal a hazai kupából gyorsan kiesett De Biasi mestert az egyesület tulajdonosa, Urbano Cairo ("civilben" egy médiavállalat feje négy nappal a bajnokság kezdete előtt menesztette, hogy aztán gyakorlatilag azonnal kinevezze a helyére a komolyabb élvonalbeli tapasztalatokkal bíró Alberto Zaccheronit. Az Udinese, az AC Milan, a Lazio és az FC Internazionale egykori trénere pedig hiába látott azonnal munkához, a várt eredmények nem jöttek.

Az első győzelemre, mint már említettük, hat fordulót kellett várni, csakúgy, mint a másodikra (számmisztikusoknak: nem, a 18. fordulóban már nem nyert a Torino, és a 24.-ben sem), és ekkor úgy tűnt, végre játékba lendül a csapat, hiszen a Sampdoria elleni sikert rögtön az Atalanta idegenbeli 2-1-es legyőzése követte - ez azért is volt különleges esemény, mert első alkalommal szerzett egynél több gólt a csapat (még akkor is, ha az első találat az Atalanta-védő Claudio Rivalta öngólja volt...).

A jó év végi hajrával pedig úgy tűnt, elérhetőek az idény előtt kitűzött célok, hiszen a Torino karácsonykor 22 ponttal állt az igen sűrű középmezőnyben a 10. helyen. Jellemző, hogy a Bikák azonos pontszámmal álltak, mint a nyolcadik Empoli FC és a kilencedik Livorno, míg az ötödik Lazio csak három ponttal előzte meg ezt a trojkát. Az új esztendő aztán meglepő fordulatot hozott: a Zaccheroni-csapat egymás után hat (!) vereséget szenvedett, köszönhetően annak, hogy az addig egészen stabil védelemből Gianluca Comotto, Marco di Loreto és Gabriele Cioffi is kénytelen volt kihagyni néhány találkozót.

Ez azonban nem számított elfogadható mentségnek Cairo klubelnök szemében, aki a Chievo Veronától kapott 3-0-s zakót követően felállította Zaccheronit a kispadról, és egy váratlan manőverrel De Biasit helyezte vissza oda. A régi-új tréner gyorsan átlátta a helyzetet és igyekezett kissé átalakítani az együttest: a védelemben a decemberben 39. születésnapját ünnepelt Oscar Brevi mellett a télen Palermóból érkezett Cesare Bovónak szavazott bizalmat, a középpályán a válogatott Simone Barone helyett inkább a 37 éves Fabio Gallót favorizálta, Roberto Stellone helyét pedig a csatárposzton Elvis Abbruscato foglalta el.

Az újabb De Biasi-éra pedig sikerekkel kezdődött, első négy meccséből hármat megnyert a csapat, ráadásul, ami a Torino esetében nagy szó, mindegyiken képes volt a gólszerzésre - az FC Messina elleni 3-0 óta azonban "elzárták a gólcsapot" a Bikáknál. Hat mérkőzésen mindössze egy gól, két szerzett pont, és már-már kilátástalan helyzet. Két kieső neve már kiderült, az Ascoli és az FC Messina készülhet a Serie B-re, de hogy melyik klub csatlakozik még hozzájuk, az kérdéses: a Torino mellett komoly esélye van erre a Cataniának, a Livornónak, a Parma FC-nek, a Regginának, a Sienának, a Cagliarinak és a Chievo Veronának is, de ezen gárdák közül a leggyengébb formát kétségkívül a Bikák mutatják.

Akiknek egyébként a sorsolásnak köszönhetően remek alkalmul nyílik a hétvégén három fontos pont begyűjtésére, hiszen az Olimpicóba látogat a csontutolsó Ascoli, majd két hét múlva a rivális Livorno is - de a maradék két találkozón De Biasi örülhet, ha együttese akár egyetlen pontot is összekapar az AS Roma és az FC Internazionale otthonában.

És hogy mi a baj ezzel a Torinóval? A fentiekből ki lehet következtetni, de azért nem árt az egyértelműsítés: a nagy nyári bevásárlás során minden csapatrésznek kijutott a jóból, kivéve éppen a csatársort! Pedig azzal már a másodosztályban sem volt minden rendben, hiszen Stellonéék 42 meccsen csak 51 gólt szereztek, aminél nyolc csapat, köztük a másik két feljutó játékosai is többet vágtak - igaz, 31 kapott találatával a legjobban védekező együttes a Torino volt.

A második ligában időnként gyengélkedő csatárok pedig egy osztállyal feljebb csődöt mondtak; a két új szerzemény egyetlen árva gólt sem tudott összehozni, az elvileg első számú támadóként kezelt Stellone négyet gurított (ebből 2007-ben csak egyet), míg két társa együttvéve jutott el ugyaneddig, a tapasztalt Roberto Muzzi és a már említett Abbruscato fele-fele arányban osztoztak meg.

Egy, csak egy legény van talpon Torinóban, a két éve válogatott formában futballozó Alessandro Rosina. A 23 éves, Parmában nevelkedett ballábas középpályás, aki teljes joggal viseli a 10-es számú mezt a Bikáknál, nyolc góljával a keret leggólerősebb játékosa. Ha valakin, hát a tar futballistán nem múlik, lesz-e a városnak két élvonalbeli csapata szeptembertől, vagy a biztos feljutó Juventus FC melegváltásban cserél helyet a nyáron ősi riválisával, elszalasztva az alkalmat az évek óta várt helyi rangadók lejátszására.

www.global-soccer.eu