Sorozatunk történetében első ízben kalauzoljuk el olvasóinkat a labdarúgás őshazájába, Angliába. Éppen a fenti státuszból adódóan Nagy-Britanniában nagyon kevés klub felel meg kritériumainknak, hiszen története során egy valamirevaló klub azért legalább egy-két bajnoki címet, kupagyőzelmet bezsebel, nem beszélve a nemzetközi sikerekről. Nos, nem feltétlenül, hiszen a Stoke Citynek ez nem adatott meg.
Az 1966-os világbajnokság után egy friss aranyérmessel erősített a Stoke City, az angol válogatott elsőszámú kapusa, Gordon Banks szerződött a Pottershez. Furcsa helyzetbe került előző klubjánál, a Leicester Citynél a világ egyik legjobb kapusának tartott Banks, hiszen egy rendkívül fiatal hálóőr komoly riválisává lépett elő. (Peter Shilton később hasonlóan sikeres pályafutást futott be, mi több védett a Stoke Cityben is.)
Az angol válogatottban 1963-ban bemutatkozott Banks ott volt az 1970-es világbajnokságon is (a brazilok elleni mérkőzésen, Pelé-fejesénél bemutatott védését minden idők egyik legnagyobb kapusbravúrjának tartják), a hatvanas években óriási tisztelet és megbecsülés övezte Anglia-szerte. 1972. október 22-én - 194 Stoke-mékőzéssel a háta mögött - Gordon egy edzésről hazafelé tartva autóbalesetet szenvedett, amely következtében súlyosan megsérült a szeme. A tragikus esemény profipályafutása végét jelentette, így Banks edzősködni kezdett, de később még védett az Egyesült Államokban.
Banks sérülésének következtében a Victoria Road közönségének az 1972-73-as szezontól be kellett érnie egy világbajnokkal, akit 1972 nyarán a West Ham Unitedtől szerződtettek. Az 1966-os világbajnokság egyik hőse, a fináléban mesterhármast szerzett Geoff Hurst 1959-től erősítette a Kalapácsosokat, azaz 12 évnyi szolgálat után vett búcsút Londontól.
Hurstöt 75 ezer fontért szerezték meg a piros-fehérek, ő pedig a következő három évben megszolgálta a vételárat: 108 mérkőzésen 30 gólt szerzett. Banks méltó utódát - a sors furcsa fintoraként - abban a Peter Shiltonban találták meg a Stoke vezetői, aki a hatvanas évek végén a Leicester Citynél is Gordon örökébe lépett. Shilton közel 300 mérkőzésen védte szülővárosa legsikeresebb klubjának hálóját, 1970-től kezdődően pedig egyre gyakrabban az angol válogatott összeállítása is az ő nevével kezdődött.
A Stoke 325 ezer fontot perkált le az akkor 25 esztendős kapusért, aki három szezont töltött a Victoria Roadon, 110 mérkőzésen védte a klub kapuját. Az 1976-77-es idény végén a piros-fehérek búcsúzni kényszerültek az élvonalból, amely tény Shiltont a távozásra ösztökélte, a Nottingham Forest lett új klubja.
Bizonyára az idő tájt senki sem gondolta, hogy a kiváló kapus még 20 esztendővel később, az 1996-97-es idényben is ligamérkőzésen áll a háló előtt, pedig így történt. Shilton a Leyton Orient színeiben, pályafutásának 1005. bajnoki találkozója után búcsúzott, 125-szörös angol válogatottként mind a mai napig rekorder hazájában.