Sorozatunk történetében első ízben kalauzoljuk el olvasóinkat a labdarúgás őshazájába, Angliába. Éppen a fenti státuszból adódóan Nagy-Britanniában nagyon kevés klub felel meg kritériumainknak, hiszen története során egy valamirevaló klub azért legalább egy-két bajnoki címet, kupagyőzelmet bezsebel, nem beszélve a nemzetközi sikerekről. Nos, nem feltétlenül, hiszen a Stoke Citynek ez nem adatott meg.
A Stoke Cityben megfordult futballsztárok felsorolásakor nehéz dolgunk van, hiszen amennyiben ragaszkodunk a kronológiai sorrendhez, nehéz lesz szinten tartanunk az olvasó érdeklődését. Roppant nehéz, hiszen rögtön az első aranylabdással, egy világszerte csodált, elismert, ünnepelt labdarúgóval kell kezdenünk a sort, aki ráadásul Hanleyben, Stoke-on-Trentben született.
Sir Stanley Matthews - merthogy róla van szó, ha valakinek még nem sikerült volna beazonosítani - valóban egyedülálló karriert tudhatott magáénak, hiszen 1932 és 1947, valamint 1961 és 1965 között játszott a Stoke Cityben (a köztes éveket a Blackpool FC-nél töltötte), azaz 33 esztendőn keresztül volt profi labdarúgó! Hihetetlen rekordok gazdája: 28 éven keresztül volt válogatott, 33 és 38 esztendősen is Anglia legjobb futballistájának választották, a France Football első ízben kiírt aranylabda-díját 41 évesen vehette át. Nem kétséges, Matthews minden idők legnagyobb játékosegyéniségei közé tartozott, igazi unikum volt a maga nemében.
Az 1915-ben született kis Stanley édesapja - aki akkor borbélyként dolgozott, de korábban bokszolóként ismerte meg a környék - minden igyekezete ellenére lett labdarúgó, hiszen a papa inkább a kötelek között képzelte el fia jövőjét. A Stoke City egyik tehetségkutatója az általános iskola csapatában figyelt fel Matthewsra, akit rögtön a klubhoz csábítottak, majd 17 esztendősen profiszerződést írtak alá vele. Két esztendővel később már az angol válogatottban debütált, Wales ellen góllal mutatkozott be. Szerződtetésével 15 évre megoldódott a klubnál a jobbszélső szerepköre, Matthews 1946-ig 259 mérkőzésen futballozott, 51 találatot szerzett.
Mint az adatokból is látszik, nem volt egy született gólvágó, de az előkészítéshez nagyon értett, számára sohasem volt kérdéses, hogy passzoljon-e, ha valamelyik társa helyzetbe került. Imádta is a Victoria Ground, majd lassan az évek múlásával Anglia valamennyi stadionjának közönsége. Hogy mennyire, azt jól mutatja, amikor 1938-ban felmerült annak a lehetősége, hogy elszerződik Stoke-ból, a hírre közel 5000 szurkoló vonult a klubház elé transzparensekkel. Kedvencük - akkor -természetesen maradt, ám 1947-ben 11 500 fontért már aláírt a Blackpoolhoz.
Azt beszélték, hogy összeveszett a Stoke City vezetőivel, mások szerint pedig csak szerette volna magát jobb csapatban is kipróbálni. A Blackpool pedig jobb volt korábbi klubjánál, 1948-ban és 1951-ben például FA-kupa-döntőt játszott, 1953-ban meg is nyerte az óriási presztizsű trófeát. A kupagyőzelem ellenére a Blackpool a bajnokságban nem tudott maradandót alkotni Matthewszal a soraiban, az évek folyamán azért lassuló, ám továbbra is remekül cselező szélső 1961-ig próbálkozott ezzel.
Negyvenhat évesen (379/17-es blackpooli mutatókkal) visszaszerződött a Stoke-hoz. Gyorsan kérjen bocsánatot az, akinek a levezetni szó jutott az eszébe! A veterán játékos főszerepet játszott abban, hogy az akkor már tíz esztendeje a másodosztályban sínylődő piros-fehér klub visszakerült az élvonalba.
1965-ben, túl az ötvenedik születésnapján játszotta utolsó élvonalbeli ligamérkőzését, majd immár nemesi rangra emelkedve elbúcsúzott. Stoke-ban a brit válogatott tagjaként lépett pályára a világ legjobbjaiból összeállított FIFA-válogatott ellen. Néhány héttel e gálamérkőzés előtt Stanley Matthewst lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő. A futballtól, persze, nem szakadt el, hosszú ideig élt Máltán, majd a kanadai Hamiltonban. Később visszaköltözött Stoke-ba, ott töltötte ideje nagy részét, gyakran kilátogatva a Stoke City mérkőzéseire.