Az angol labdarúgás történetének 47. Ligakupa-döntőjét rendezik meg vasárnap, és a mérkőzés a szokásosnál is érdekesebbnek ígérkezik. Egyrészt ez lesz az utolsó finálé, amelyet a cardiffi Millenium Stadiumban játszanak, de ennél fontosabb, hogy 20 év óta először fordul elő, hogy a döntőbe két olyan csapat jutott be (a Chelsea FC és az Arsenal FC), amely a bajnokságban ott van az első négy között. Ha ehhez még hozzávesszük a két szakvezető, José Mourinho és Arsene Wenger közötti személyes és futballfilozófiai ellentétet, akkor az összecsapás végképp kiemelkedik a Ligakupa-döntők sorából.
A Ligakupa ötlete Angliában az 1950-es évek második felében merült fel először, amikor a legtöbb egyesület a stadionjában bevezette a villanyvilágítást, és ez lehetővé tette, hogy hétköznap este is mérkőzéseket rendezzenek.
Az angol liga végül 1960-ban írta ki először a sorozatot, mégpedig kizárólag a profi egyesületek számára (az FA-kupában az amatőrök is elindulhatnak), de a torna nem sok vonzerőt jelentett a csapatok számára, és eleinte sok klub nem is vett részt rajta. Ez akkor változott, amikor a liga a győztes számára lehetővé tette az UEFA-kupában való indulást - innentől kezdve a Ligakupának nagyobb lett a presztízse.
A kupa a fénykorát alighanem a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el, amikor az Európában is egyeduralkodó angol egyesületek nagyon komolyan vették a sorozatot, a BEK-győztes Nottingham Forest és a Liverpool FC is többször elhódította.
A Premier League létrejöttével aztán a Ligakupa jelentősége a nagy klubok számára csökkent, inkább az élvonal középcsapatai számára vált kiugrási lehetőséggé: a Leicester City például kétszer is elhódította, de megnyerte a Tottenham Hotspur és a Middlesbrough FC is. A sztárklubok viszont leginkább a fiatal játékosaik vagy éppen a tartalékok "tesztelésére" használták a sorozatot, és nem nagyon vették komolyan - akadt olyan mester, amely csak "Micky Mouse Cup"-ként emlegette. Az utóbbi években azonban ez a trend is megfordulni látszik, elvégre tavaly a Manchester United, egy évvel korábban pedig a Chelsea FC hódította el a trófeát.
 |
Az arisztokrata Kékek portugál kapitánya... |
 |
... és az Ágyúsok francia tüzérparancsnoka újra egymás ellen |
A fentiek egyben a két mester futballfilozófiája közötti különbséget is jól jelzik, és Wenger, illetve Mourinho jó szokásukhoz híven a mostani döntő előtt is "beszóltak" egymásnak. A francia szakvezető a héten az egyik nyilatkozatában, mintegy futólag megemlítette, hogy szerinte "vannak olyan edzők a Premier League-ben, akik megnyerték ugyan a Bajnokok Ligáját, mégsem tartja őket nagyszerűnek". Mivel az angol élvonalban dolgozó szakemberek közül csak Sir Alex Ferguson, Rafa Benítez és Mourinho hódította el a legrangosabb európai kupát, és a Manchester United, illetve a Liverpool szakvezetőjével kapcsolatban Wenger többször is elismerően nyilatkozott, nem nehéz kitalálni, hogy kire gondolt...
Mourinho ehhez képest meglepően visszafogott volt, hiszen míg kifejtette, hogy ő magát igenis nagyszerű edzőnek tartja, de Wengerről is ugyanez a véleménye - de azért azt kihangsúlyozta, hogy az Arsenal mesterének a BL-trófea hiányzik a gyűjteményéből. Kettejük összevetéséből egyébként is Mourinho jön ki jobban, hiszen a két mester eddig hatszor találkozott egymással, és Wenger egyelőre nyeretlen a portugál szakember ellen: három döntetlen mellett három Chelsea-győzelem született.
A vasárnapi meccsel kapcsolatos érdekességek közé tartozik még, hogy várhatóan ez lesz az utolsó Ligakupa-döntő Cardiffban, jövőre ugyanis már minden bizonnyal az újjépült Wembleyben játsszák majd a meccset. Igaz, az eredeti tervek szerint már az idei finálét is ott kellett volna rendezni...
A mérkőzés nem csak emiatt lesz történelmi, hanem azért is, mert a Ligakupa történetében először fordul elő, hogy két londoni együttes vívja a finálét, és arra is 20 éve volt utoljára példa, hogy a döntőben két, a bajnokságban az első négy között lévő csapat jutott volna be. 1987-ben az Arsenal FC és a Liverpool mérte össze erejét, és akkor a trófea az Ágyúsoké lett.