Marcelinhóval látványosabban játszik a Wolfsburg

Az őszi szezon végén a VfL Wolfsburg meglehetősen érdekes statisztikával rendelkezett a Bundesligában: a Farkasok szerezték a legkevesebb gólt az idény első felében, ugyanakkor a legkevesebbet is kapták. Adott volt tehát a feladat a téli átigazolási időszakra: meg kell erősíteni a tármadórészleget! Ez sikerült is, hiszen a Wolfsburg az idei négy mérkőzésén nyolc gólt ért el, a gond csak az, hogy ugyanennyit is kapott, vagyis a klub nem lépett előre - viszont sokkal szórakoztatóbb meccseket játszik...

A wolfsburgi egyesület az őszi szezont a 12. pozícióban zárta, ami némiképp elmaradt az idény előtt kitűzött céltől: a vezetőség ugyanis azt szerette volna, ha a csapat valahol a hatodik és a kilencedik hely között végez. Ez már önmagában is előrelépést jelentene az előző évekhez képest, hiszen a Wolfsburg többnyire a tizedik pozíció környékén végzett a Bundesligában, és az idény első felében volt, hogy a gárda egészen a nyolcadik helyig nyomult előre, azonban összességében inkább a középmezőny végén volt a helye.

Az viszont még kínosabb volt a vezetőség számára, hogy az ultramodern, 30 ezres Volkswagen Arenában mindössze a Bayern München ellen volt teltház, és ezen kívül csak egy alkalommal, a Hannover '96 elleni, helyi rangadónak számító találkozón gyűltek össze 25 ezernél többen. Sokak szerint ebben alaposan közrejátszott, hogy a Wolfsburg mérkőzésein meglehetősen kevés gólt esett, egészen pontosan a legkevesebb a Bundesliga együttesei közül: a gárda 17 összecsapáson mindössze 12 alkalommal volt eredményes, viszont csak 16 gólt kapott.

A legrosszabb támadórészleg mellett tehát a legjobb védelemmel rendelkezett, nyilvánvaló volt tehát, hogy min kell javítani. Ennek megfelelően a a klub vezetősége már decemberben megegyezett a Bayern Münchennel a paraguayi középpályás, Julio dos Santos leigazolásáról: a válogatott labdarúgó a münchenieknél nagyon kevés játéklehetőséget kapott, és a bajorok a rutinszerzés érdekében szívesen kölcsönadták őt a Wolfsburgnak, ahol amolyan játékmesterként tavasszal rendszeresen szerepelhetett - volna.

Azonban Dos Santos az első wolfsburgi edzésén januárban lábtörést szenvedett, és három hónapra kidőlt a sorból... A Farkasok tehát ugyanott voltak, ahol eddig, és továbbra is egy olyan támadó középpályást kerestek, akik képes váratlan húzásra - mert a gólképtelenség elsődleges oka az ősszel a kiszámíthatóság volt. Kiszámíthatatlanság szempontjából Marcelinho Paraíbánál különbet aligha találhattak volna, hiszen a brazil focista anno a Hertha BSC-nél bebizonyította, hogy mind a pályán, mind azon kívül képes meglepő megoldásokra.

A berliniek a nyáron az utóbbit megunták, és inkább eladták őt a török Trabzonspornak, ahol azonban a játékos nem érezte jól magát, és örömmel vette a wolfsbugiak megkeresését. A VfL 2,75 millió eurót fizetett érte, és Marcelinho 2009-ig írt alá a klubhoz - nagy kérdés volt azonban, hogy a wolfsburgi mester, Klaus Augenthaler miként tudja őt beilleszteni a csapatba. A Farkasoknál eddig ugyanis a Marcelinhóhoz hasonló "sztárigazolások" nem nagyon jöttek be. Stefan Effenberg csak egy idényt húzott le a csapatnál, mégpedig sikertelenül, és az anno nagy reményekkel leigazolt argentin Andrés d'Alessandro is csak megvillantani tudta képességeit, két és fél év után elhagyta a gárdát - részben éppen Augenthaler miatt.

A szakvezető egyébként pár nappal Marcelinho leigazolása előtt hosszabbította meg szerződését Wolfsburgban, vagyis a vezetőség a jelek szerint kitart mellette - és a mester egyelőre remekül kezeli a brazilt (igaz, a focista szerződésében például szerepel egy olyan záradék, hogy nem lakhat 35 kilométernél messzebb Wolfsburgtól)... A VfL első tavaszi meccsét éppen Marcelinho egykori klubja, a Hertha BSC ellen játszotta, és itt a wolfsburgiak csak egy vérbeli csatárral (az argentin Diego Klimowicz), játszottak, aki mögött a brazil amolyan árnyékékként funkcionált.

Marcelinho jó hatással volt a Wolfsburg támadójátékára

Ki is kaptak 2-1-re, majd a következő 90 percen, az Eintracht Frankfurt ellen hazai pályán is így kezdtek és 2-1-es vesztésre álltak, amikor Augenthaler beküldött még egy támadót Mike Hanke személyében, és a csapat átállt a 4-4-2-es hadrendre. Ez a váltás bejött: Hanke kiegyenlített, és az azóta lejátszott két összecsapáson a Wolfsburg ezzel a taktikával futott ki a pályára, aminek köszönhetően a támadójátéka hatalmasat javult.

A Bayer Leverkusen ellen például három gólt szereztek, amire ebben az idényben korábban nem volt példa, és a legutóbbi három találkozó mindegyikén legalább kétszer találtak be - ami a megelőző 18 összecsapáson csak egyszer sikerült. Marcelinho a két csatár mögötti pozícióban valósággal lubickol: négy összecsapáson négy gólpasszt adott, és csapata legjobbja, leigazolása tehát eddig telitalálat.

A gond csak ott van, hogy a támadó részleg hatalmas javulásával a védekezés ugyanennyit romlott. Míg a csapat az ősszel 17 mérkőzésen csak 16 gólt kapott, addig most négy meccsen máris ennek a felét, azaz nyolcat - idén minden találkozón kétszer került a Wolfsburg hálójába a labda. Tény, hogy már az utolsó két őszi meccsen is ez volt a helyzet, de az ilyen méretű visszaesés így is váratlanul érte a drukkereket.

A tavalyi meccsekhez képest a védelemben egyébként annyi változás történt, hogy a bal oldalon nem Facundo Quiroga, hanem a tavasszal végig sérült Peter van den Heyden futballozik, Quiroga pedig átkerült a jobb szélre a sérült Uwe Möhrle helyére, de ennél nagyobb hatása lehetett, hogy Marcelinho szereplésével bizony meggyengült a középpályás védekezés - amit nyertek a vámon, elveszítették a réven.