Az mindenképpen figyelemre méltó, hogy a januári átigazolási időszak öt legdrágább transzferéből hármat spanyol egyesületek ütöttek nyélbe - kettőt rögtön a Real Madrid, amely a legtöbbet költötte a télen a topligás klubok közül. A királyi gárda esetében a krízishelyzet csak részben állja meg a helyét, hiszen a csapat még áll a BL-ben, és a bajnokságban is ott van a dobogón, vagyis versenyben van az aranyéremért, és a téli transzfereket figyelembe véve a "generációváltás" kifejezés jobban fedi a valóságot.
Miközben a klub megvált olyan idősebb focistáktól, mint Ronaldo és David Beckham (bár az angol hivatalosan még pályára léphet a szezonban), csupa fiatal labdarúgó érkezett. Közülük az argentin Fernando Gago volt a legdrágább, akit 20,5 millió euróért vettek meg a Boca Juniorstól, de honfitársa, Gonzalo Higuaín is 13 millióba került, a brazil balbekk, Marcelo pedig hétmilliót kóstált. A Real tehát három focistára összesen több mint 30 millió eurót adott ki - az pedig a szezon végén dől el, hogy megérte-e.
A Primera Divisiónnál maradva, a Real mellett még a Villarreal CF elnöke csupaszította le a klub bankszámláját, hiszen 8,7 millió euróért szerződtette a chilei Colo Colo középpályását, Matías Fernándezt. Az árat akár soknak is tarthatnánk, de ha figyelembe vesszük, hogy a transzferről már októberben megegyeztek, Fernándezt pedig januárban a 2006-os év legjobb dél-amerikai focistájának választották meg, akkor a Villarreal nem is között rossz üzletet.
Más kérdés, hogy egyszer már "befürödtek" egy olyan focistával, aki a szubkontinens legjobbja volt, hiszen az argentin Martín Palermo végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Realon és a Villarrealon kívül a spanyol élvonalban egyetlen gárda sem költött kétmilliónál többet: a Real Sociedad számára a brazil Sávio másfélmillióba került, akárcsak az argentin Juan Pablo Caffa a Real Betisnek, a többi transzfer esetén pedig még ennyi pénz sem cserélt gazdát.
A spanyol élvonal mellett még az angol bajnokság egyesületei szórták a legjobban a pénzt - és néhány átigazolásnál első pillantásra ez a kifejezés valóban megfelelőnek tűnik. Mert például melyik "normális" klub fizetne ki mondjuk 3,8 millió eurót a Leeds United védőjéért, Matthew Kilgallonért (a válasz: Sheffield United), 4,2 millió eurót a Sheffield Wednesday algériai hátvédjéért, Madzsig Bugerráért (a Charlton Athleticről van szó), vagy 4,5 millió eurót a Colchester United fiatal csatáráért, Greg Halfordért (a megoldás a Reading FC). Tény, hogy az angol piacon belül végképp elszaladtak az árak, de amíg van olyan egyesület, amely ezeket megfizeti, addig nincs miről beszélni.
Luis Boa Morte
Ha pedig egy csapatnak új tulajdonosa van, aki minden pénzt megadna azért, hogy a gárda jól szerepeljen, ő pedig "bevágódjon" a drukkereknél, akkor történik meg, hogy egy kétségtelenül tehetséges, utánpótlás-válogatott támadó, akinek a háta mögött mindössze 20 élvonalbeli meccs állt (amelyeken három gólt ért el) 14,5 millió euróért kel el. A Watford FC játékosa, Ashley Young ennyiért szerződött az Aston Villába, és ezzel ő lett a januári transzferperiódus második legdrágább labdarúgója.
Ráadásul ne feledjük: akadt olyan klub, amely ennél is több pénzt lett volna hajlandó kifizetni Youngért: a West Ham United 15 milliót kínált érte, de a focista inkább a Villába szerződött. A Kalapácsosok így "csak" 21 millió eurót adtak ki januárban: kilencért megvették a Birmingham City védőjét, Matthew Upsont; 7,5-ért a Fulham FC portugál szélsőjét, Luis Boa Mortét; 2,3-ért a Blackburn Rovers hátvédjét, Lucas Neillt; 2,25-ért a West Bromwich Albion skót középpályását, Nigel Qaushie-t; és a Tottenhamtől megvett Calum Davenport vételérét nem is hozták nyilvánosságra. Ha a West Ham ezek után sem marad benn a legjobbak között, akkor nem akármilyen csapattal szerepelhetnek majd a másodosztályban...