Spanyolverés után eltűnt az északír kapitány

A szerdai Eb-selejtezők alighanem legnagyobb meglepetése az északírek győzelme volt Spanyolország ellen, elvégre a szigetországi gárda négy nappal korábban, ugyanabban a stadionban 3-0-s vereséget szenvedett Izland ellen. Könnyen lehet azonban, hogy ez a világraszóló diadal egyben a szövetségi kapitány utolsó mérkőzése volt a kispadon, az északírek mesterét, Lawrie Sanchezt ugyanis azóta a szövetségtől senki sem tudta utolérni.

Az északír nemzetei tizenegy másfél évvel ezelőtt a mélyponton volt: a gárda 14 mérkőzésen keresztül nyeretlen maradt, 2001 októbere óta képtelen volt mérkőzést nyerni, sőt, a gólszerzés is megoldhatatlan feladatot jelentett játékosai számára, hiszen a fenti 14 meccsből 13-on képtelen volt betalálni az együttes. A szövetség akkor menesztette a korábbi mestert, az egykoron játékost sokszoros északír válogatott Sammy McIlroyt, a helyére pedig némi meglepetésre Lawrie Sanchezt nevezték ki.

Ez a döntés bizony sokaknak nem tetszett Észak-Írországban: ugyan Sanchez játékoskorában háromszor is szerepelt az északír nemzeti tizenegyben, de szinte mindenki szemében angolnak számított (lévén Londonban született egy ecuadori apa és egy északír anya gyermekeként), ami eleve rossz pont volt a szurkolóknak, ők ugyanis abban bíztak, hogy a tősgyökeres északír Jimmy Nicholl kerül a kispadra. Sőt, az új mesternek már a keresztneve sem tetszett, hiszen ugyanúgy Lawrie-nek hívták, mint a McIlroy előtt a csapatnál dolgozott McMenemyt, aki szintén nem volt közkedvelt. Arról nem is beszélve, hogy túl komoly edzői tapasztalata sem volt: az ír Sligo Rovers után egykori klubjának, a Wimbledon FC-nek a tartalékcsapatát irányította, majd a Wycombe Wanderers szakvezetője volt, ahonnan 2003 szeptemberében menesztették - és 2004 januárjában már északír szövetségi kapitánynak mondhatta magát.

Sanchez első mérkőzésén a válogatott ugyan kikapott a norvégoktól, de a 4-1-es eredmény azt jelentette, hogy a góltalansági sorozat megszakadt, a következő összecsapáson pedig Észtországban 1-0-ra nyert az együttes. A drukkerek azonban alighanem akkor zárták végleg a szívükbe a mestert, amikor vb-selejtezőn az északír tizenegy előbb Walesben ért el 2-2-es döntetlent, majd hatalmas meglepetésre Belfastban 1-0-ra legyőzte az angol csapatot. Utóbbi meccs mára már szinte legendássá vált, jellemző, hogy külön DVD-t készítettek róla, amely bestseller lett Észak-Írországban.

A közvélemény tehát lassan elfogadta Sanchezt, de a helyi média továbbra sem kedvelte. A nyáron például több újság is írt arról, hogy noha élő szerződése van az északír szövetséggel, mégis felvette a kapcsolatot több angol klubbal. A tréner végül maradt a válogatottnál, sőt, állítása szerint a pletykákból egy szó sem volt igaz, azonban a viszonya végleg elmérgesedett a helyi zsurnalisztákkal - az augusztusi, finnek elleni idegenbeli barátságos mérkőzés előtt a szövetség például külön kérte az újságírókat, hogy más hotelben szálljanak meg, mint a csapat.

Ilyen előzmények után jött az Izland elleni hazai Eb-selejtező, amelyet az északírek 3-0-ra elveszítettek, mégpedig úgy, hogy a végeredmény már a szünetben kialakult. A helyi sajtó természetesen ízekre szedte a válogatottat, és elsősorban Sanchezt állította pellengérre, mondván, a mester nem megfelelő taktikát választott. Tény, hogy a spanyolok ellen a kezdő tizenegy négy helyen is változott, de így is hatalmas meglepetést jelentett, hogy a világ élvonalába tartozó hispánokat Belfastban sikerült 3-2-re legyőzni. A lefújást követően Sanchez az őt éltető szurkolók elé rohant, és közéjük dobta a zakóját és a nyakkendőjét (amelyeken egyébként egyaránt rajta volt a szövetség emblémája), majd anélkül elviharzott, hogy egy szót is szólt volna az újságírókhoz. Később sajtótájékoztatót sem tartott, amit a szövetség családi okokkal magyarázott - Sancheznek a hét végén elhunyt egy közeli hozzátartozója, akinek két nappal a spanyolok elleni meccs után volt a temetése.

A szövetség persze rögtön rendkívüli tanácskozást hívott össze, mivel a lapok rögtön arról kezdtek cikkezni, hogy Sanchez távozni akar a kispadról, de sok mindenről nem tudtak dönteni - lévén a trénerrel azóta sem tudtak beszélni. A szervezet természetesen azt szeretné, ha az edző maradna, mint ahogyan a játékosok, és valószínűleg a drukkerek nagy része is így érez - kérdés, mit gondol erről maga az érintet...