Hátvédhiány az Olympique Lyonnál

A bajnokság kezdete előtt a nagy kérdés az volt a Ligue 1-ben, hogy sikerül-e valamelyik klubnak megszakítania az Olympique Lyon egyeduralmát. Nos, még csak a pontvadászat kétharmadánál tartunk, de a válasz szinte biztosan nemleges lesz, hiszen az OL előnye jelenleg kilenc pont, és semmi jel nem mutat arra, hogy a bajnokcsapat leadná ezt a fórját - ugyanakkor a klub számára a közelgő BL-nyolcaddöntő előtt aggasztó lehet, hogy sorra dőlnek ki a védői.

A lyoni együttes az első két aranyérmét még viszonylag nagy küzdelemben szerezte meg, de az előző két idényben már nem nagyon volt vetélytársa hazájában: a csapat egyaránt 79 pontot gyűjtött, és a 2004-2005-ös pontvadászatban 12 egységgel előzte meg a második helyezett Lille OSC-t. A nyári átigazolási időszakban aztán a klub elnöke, Jean-Michel Aulas a tőle megszokott módon tevékenykedett, hiszen megint össze tudta egyeztetni az üzleti és a szakmai érdekeket: csupán egy alapembertől vált meg a ghánai középpályás, Michael Essien személyében, akinek a vételárát viszont elképesztő módon felsrófolta, és a Chelsea FC végül 38 millió eurót fizetett az afrikai labdarúgóért.

Ebből a hatalmas summából öt játékost vásárolt a szakvezetés, kimondottan azzal a céllal, hogy egy olyan keretet alakítsanak ki, amelyben majd mindegyik posztra két, közel hasonló képességű labdarúgó jut, annak érdekében, hogy a csapat nem csak a bajnokságban, hanem a nemzetközi porondon is jól szerepelhessen.

Ennek szellemében a védelembe érkezett az FC Sochaux játékosa, Sylvain Monsoreau, a középpályára az Olympique Marseille válogatott játékosa, Benoit Pedretti, a csatársorba pedig a török Besiktas JK-tól megvett norvég John Carew. Ez a három labdarúgó már a bajnoki rajtnál az új mester, a lemondott Paul le Guent váltott Gérard Houllier rendelkezésére állt, majd Essien eladása után, az átigazolási időszak utolsó napjaiban újabb két futballista érkezett a Gerland stadionba: a portugál Tiago Essien pótlására éppen a Chelsea FC-től, a brazil középcsatár, Fred pedig a Cruzeirótól jött.

A szakvezető rendelkezésére így valóban egy rendkívül erős keret állt össze, amelyben azért megvolt a variálási lehetőség anélkül, hogy az egyes focisták váltogatásával a minőség csökkent volna. A Lyon pedig egyedülálló menetelésbe kezdett: a Bajnokok Ligájában (amelyet a klub nagyon komolyan vesz, és az elnök azt szeretné, ha legalább a legjobb négy közé eljutna a gárda) veretlenül végzett az élen csoportjában, hazai pályán leiskolázva a Real Madridot, és a Ligue 1-ben is magabiztosan szerepel. Egészen az előző év utolsó mérkőzéséig sikerült veretlennek maradnia, és bár a Lille OSC-től hazai pályán kapott ki, a klubnak azóta is az az egyetlen veresége.

Bő keret ide vagy oda, a kezdő csapat gerince azért többé-kevésbé adott volt az eddig lejátszott mérkőzéseken. Houllier nem változtatott az elődje által kialakított, meglehetősen rugalmas hadrenden, amelyet 4-5-1-ként vagy 4-3-3-ként is felfoghatunk, attól függően, hogy a gárda éppen támad vagy védekezik - a két szélső ugyanis hatalmas mezőnymunkát végez. Ezen a poszton volt egyébként a legtöbb változtatás az idény során, alaphelyzetben Sidney Govou játszott a jobb oldalon, de esetenként Sylvain Wiltord is feltűnt ezen a poszton, aki azonban a bal szélen is hasonló jó teljesítményre képes - ott Florent Malouda a vetélytársa. A statisztikák szerint egyébként a Lyon valamivel több támadást vezetett a bal oldalon, mint a jobbon.

A középcsatár posztján Houllier szinte menetrendszerű pontossággal váltogatta Fredet és Carew-t, akik egyetlenegyszer sem szerepeltek egyszerre a kezdő tizenegyben. A középpályán a Tiago-Mahamadou Diarra-Juninho Pernambucano trió állandónak volt mondható, akárcsak a két középhátvéd, a brazil Cris és Cacapa szerepeltetése - a problémák a védelem két oldalán adódtak.

A szezon elején a jobbhátvéd posztján Anthony Reveillere, a bal oldalon pedig Jérémy Berthod futballozott, később azonban mind a ketten megsérültek. Eleinte ez nem okozott túl nagy gondot, hiszen ezért volt a keretben a nyáron igazolt Monsoreau és Lamine Diatta, és rendelkezésre állt még a válogatott Eric Abidal is, aki októberre épült fel korábbi sérüléséből. Ő azonban csak három bajnokin szerepelt, mert ezt követően a válogatott Costa Rica elleni barátságos mérkőzésén megint megsérült, mégpedig meglehetősen súlyosan. Januárban aztán Diatta elutazott az Afrika-kupára, majd a felépülőben lévő Reveillere ismét kidőlt a sorból, sőt, az év elején a kihagyhatatlannak tartott középhátvéd, Cacapa is megsérült.

A klub a téli átigazolási időszakban így kénytelen volt igazolni egy középső védőt, de a lyoniak nem vettek zsákbamacskát - azt a Patrick Müllert szerződtették, aki tavalyelőtt nyáron hagyta el Lyont. Érte négymillió eurót fizettek az FC Baselnek, és a svájci rögtön a kezdők között találta magát a Girondins Bordeaux elleni rangadón - amelyen Monsoreau is kidőlt a sorból, így a Lyonnak alig maradt bevethető hátvédje.