A MOB is köszöntötte a 80 éves Grosics Gyulát

Grosics Gyulát, az Aranycsapat kiváló kapusát 80. születésnapja alkalmából Schmitt Pál és Kamuti Jenő, Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és főtitkára köszöntötte a MOB-irodában.

"Mi fiatalabbak már csak a sportolói pályafutásod befejezése utáni években ismertünk meg közelebbről. Annak idején a pályán nyújtott teljesítményeddel vívtad ki a sportvilág elismerését. Mi a mindig segítőkész embert, az igazi példaképet tiszteljük benned" - mondta Schmitt Pál rövid köszöntőjében.

A pezsgő elmaradt, de az olimpiai bajnok (1952) ünnepelt ezt nem vette zokon, hiszen - amint mondta - az alkoholt világ életében megvetette. Igaz, hozzátette, az utóbbi időben azért egy-egy doboz sört szívesen megiszik.

A nehéz évekről, az eltiltásokról is szó esett, ezekkel kapcsolatban megjegyezte, csak a szépre próbál emlékezni, bár az ötvennégyes berni világbajnoki döntőt nem igazán tudja feledni.

"Képzeld, az interneten huszonhatezer cikk, tudósítás található rólad" - mondta később Schmitt Pál az ünnepeltnek. Majd a cikkek közül egyből idézett is, melyből kiderült, Grosics örök tartalék társa Gellér Sándor egyszer arról nyilatkozott, hogy annyira szerette és tisztelte a Fekete Párduc becenevű kapust, hogy rendszeresen pucolta cipőjét.

"Hát igen, Sanyi nagy mesélő volt, nagyon rendes, igazi jó barát" - jegyezte meg Grosics Gyula.

A köszöntés végén váratlan ajándékot, a legújabb típusú Samsung televízió készüléket vehetett át Grosics, aki nevetve mondta: "Feleségem épp most akarta kicserélni tévénket. Az ajándék a legjobbkor jött".

A kiváló labdarúgó 14 évesen védte először a Dorogi AC NB II-es csapatának hálóját. A háború befejezése után a MATEOSZ együttesénél folytatta, majd 1950-ben a Bp. Honvédhoz került. Koholt vádak alapján eltiltották és hosszú kényszerpihenő után Tatabányán állhatott ismét a kapuba.

A Fekete Párducnak becézett kapus 1963-as búcsújáig 390 bajnoki mérkőzésen állt a kapuban. Védett Helsinkiben (1952) az olimpiai bajnok csapatban, majd az évszázad mérkőzésén Londonban, 1953. november 25-én, a fantasztikus 6-3-as magyar sikert hozó meccsen és három világbajnokságon (1954, 1958, 1962). Nyolcvanhat válogatottság után, 1962 őszén a jugoszlávok elleni meccsen búcsúzott.