A Lazio szurkolói alighanem semmire sem vágytak jobban a szezon előtt, mint egy kis nyugalomra az előző, igencsak viharos idény után. Az új vezetőedző, Delio Rossi érkezése szemmel láthatóan jót tett a csapatnak, amely egyre egységesebb és egyre eredményesebb is: 16 forduló után a rómaiak a nyolcadik helyen álltak a bajnokságban. Mondhatnánk tehát, hogy minden rendben van a klub háza táján, ha nem lenne Paolo di Canio, aki az utóbbi időben ismét fasiszta karlendítéssel hívta fel magára figyelmet.
A fővárosi együttes az előző szezonban finoman szólva hullámzó teljesítményt nyújtott: a kék-fehérek remek kezdés után alaposan visszaestek, és végül csak az utolsó fordulóban menekültek meg a kieséstől. Így várható volt, hogy a nyár a kispadon és a játékoskeretben is komoly változásokat hoz majd, és ez meg is történt: az új edző, Delio Rossi mellett tucatnyi futballista is érkezett a klubhoz, és mivel többségük meglehetősen rutintalan játékosnak számít, a trénert kevesen irigyelték a rá váró feladat (és főleg a csapat legalább annyira igényes, mint amennyire szélsőséges szurkolótábora) miatt.
A csapat felemásan kezdte az idényt: az UEFA-Intertotó-kupából hamar kiestek a rómaiak, a bajnokságban viszont remekül rajtoltak, három forduló után hét ponttal álltak. A jó kezdés a legtöbb szakértő szerint elsősorban Rossi mesternek volt köszönhető, akiről Itáliában köztudott, hogy kiváló pedagógiai érzéke van, és remekül tud bánni a játékosokkal. Ráadásul mivel sohasem dolgozott igazi nagycsapatnál, hozzászokhatott, hogy rutintalan, szinte ismeretlen futballistákból kell építkeznie, ezért a csapatszellemet és a fegyelmet mindennél fontosabbnak tartja. A keménykezű szakember a nyáron ezt hamar tudatosította is a keret tagjaiban, akik elfogadták a feltételeket, és közösen láttak munkához.
Amely eleinte igen eredményesnek bizonyult, bár azt hozzá kell tenni, hogy az első három fordulóban az FC Messina, a Cagliari és a Treviso FC, azaz három kiscsapat volt a Lazio ellenfele.
Az első sztárklub, amellyel találkoztak a rómaiak, az AC Milan volt, és a piros-feketék rögtön meg is fosztották veretlenségétől a gárdát. Rossi azonban nem esett kétségbe a sima vereség miatt, hiszen tisztában volt csapata képességeivel, és azzal, hogy ez a Lazio a legnagyobbakkal hosszabb távon még nem képes tartani a lépést, a reális célkitűzés az együttes számára a hatodik-nyolcadik hely elérése lehet.
A csapat pedig ennek megfelelően is szerepel a bajnokságban: az AC Milan elleni vereség után Paolo di Canióék hazai pályán legyőzték a Palermót, majd simán kikaptak Udinében. Az már szinte szenzáció volt, hogy a hetedik fordulóban a Bajnokok Ligája-indulásra pályázó Fiorentina is fejet hajtott a Stadio Olimpicóban - a bravúrgyőzelem a jelek szerint elég sokat kivett a játékosokból, hiszen a következő öt fordulóban nyeretlen maradt a gárda.
A 13. játéknapon, az Empoli FC ellen aztán két rossz sorozata is megszakadt a csapatnak: a 3-2-es siker egyrészt az első bajnoki győzelmet jelentette öt meccs után, másrészt a Lazio első idegenbeli győzelmét április 17-e, azaz tíz találkozó óta (hazai pályán ellenben május eleje óta veretlen az együttes). A következő héten a Sienát is sikerült megverniük a rómaiaknak (azon a találkozón a szurkolók kedvence, a veterán Di Canio végre megszerezte első találatát a szezonban), majd következett a livornói bajnoki, ahol ismét Di Canio volt a főszereplő, de ezúttal nem jó értelemben.
A 37 éves csatár pályára lépésekor fasiszta karlendítéssel üdvözölte a vendégszurkolókat, amit nemcsak a közismerten szélsőségesen baloldali érzelmű ellentábor, hanem az olasz és a nemzetközi szövetség vezetése sem nézett jó szemmel. Hazájában egy bajnoki mérkőzésről eltiltották, és 10 ezer euróra megbüntették a veterán "harcost", a FIFA pedig vizsgálatot indított az ügyben. Még klubja is elhatárolódott Di Canio tettétől, a játékos szerint viszont semmi különös nem történt: "Mindig így szoktam köszönteni a szurkolóinkat, hiszen ezzel fejezem ki, hogy a népemhez tartozom."
Az utóbbi két hétben tehát Di Canio miatt került a figyelem középpontjába a Lazio, noha Rossi mester nem győzi dicsérni együttesét, amely szerinte a legjobb úton halad afelé, hogy ismét régi fényében csillogjon. A szurkolók a jelek szerint egyetértenek a szakemberrel, hiszen annak ellenére, hogy a gárda csupán a középmezőnyben szerepel, a játékosok legalább olyan népszerűek a fanatikusok körében, mint a hat évvel ezelőtti bajnokcsapat sztárjai.