Kiköltekezett a nyáron a Newcastle United

A nyáron a Chelsea FC után a Newcastle United költötte a legtöbb pénzt új játékosokra a Premier League-ben, és a Szarkák még igazi világklasszist is igazoltak Michael Owen személyében, Graeme Souness mester pár fordulóval ezelőtt mégis közel állt a menesztéshez. A mester végül maradhatott a kispadon, és a szurkolók abban bíztak, hogy a sérüléséből felépült Owen vezérletével kedvenceik tavasszal az élmezőnyben végeznek - de a nyáron igazolt csatár megint kidőlt a sorból.

A Szarkákat pár évvel ezelőtt még úgy kezelték Angliában, mint azt a klubot, amely befoghatja a Chelsea FC, Manchester United, Arsenal FC hármast, és Sir Bobby Robson vezérletével ehhez valóban közel állt a gárda, de az ősz mester nem tudta tolerálni néhány játékos viselkedését, így távozott az egyesülettől. Utódjának, a kőkemény stílusáról elhíresült Graeme Sounessnek sem nagyon sikerült rendet teremtenie az öltözőben, így a legutóbbi pontvadászatot a hatalmas csalódást jelentett 11. helyen zárta a gárda.

A nyáron mindenki tisztában volt vele, hogy nagy átalakulásra van szükség, de kevesen gondolták volna, hogy a változás ekkora mértékű lesz: a klub olyan, korábban alapembereknek tartott játékosoktól vált meg, mint Lauren Robert, Aaron Hughes, Andy O'Brien; elment az egyértelműen csalódást okozott, csak egy évvel korábban érkezett Darren Ambrose, Nicky Butt és Patrick Kluivert; és Souness megvált az egyik fenegyerektől, Craig Bellamytól is.

A hét távozóért összesen 13,5 millió eurót kasszírozott az egyesület, ám ennél jóval többet költött, hiszen csak Scott Parker 11 millióba került, de jött még Emre Belözoglu is.

Ráadásul Souness tervei szerint az erősítés ezzel még nem ért véget, mert a skót mester mindenképpen szeretett volna még egy gólerős támadót csapatában tudni. Annál is inkább, mert a csatárok közül Shola Ameobi és Michael Chopra is megsérült, így egyedül a veterán Alan Shearer volt használható állapotban, és első négy bajnokijukon a Szarkák egyetlen gólt sem szereztek.

Úgy tűnt azonban, hogy a klub mindegyik kiszemeltről lemarad, mert először Nicolas Anelka mondott nemet, majd pedig Michael Owen - végül aztán az RC Deportivótól (amely az UEFA-Intertotó-kupában búcsúztatta a Newcastle-t) 14 millió euróért sikerült megszerezni Albert Luquét, és mindenki azt gondolta, hogy ezzel lezárult az átigazolási időszak az egyesület számára.

A NUFC vezetői azonban még tartogattak egy nagy dobást: mégiscsak sikerült megegyezniük Owennel, aki eleinte csak a Liverpool FC kedvéért lett volna elhagyni a Real Madridot, de az állandó játéklehetőség igénye meggondolásra késztette őt.

A királyi gárda nem gördített akadályt a transzfer elé, amely rekordösszegbe, 23,5 millió euróba került az angol egyesületnek: a klub korábban sohasem fizetett ilyen sok pénzt egyetlen játékosért, a korábbi csúcsot éppen Shearer tartotta 22 millióval - amelyet azonban még 1996-ban adtak érte a newcastle-iak! Owen hivatalos prezentációjára egy hétköznap délután több mint húszezren mentek ki a St. James' Parkba, elképzelhető tehát, hogy mekkora volt a várakozás a csatárral szemben (aki mellett egyébként az átigazolási időszak utolsó napján még Nolberto Solano is érkezett, a perui középpályást az Aston Villától csábították vissza, és James Milnert adták cserébe).

A Newcastle tehát összesen több mint 67 millió eurót költött a nyáron, ami napjaink labdarúgásában hatalmas összegnek számít - jellemző, hogy ennél többet a nyáron Angliában csak a Chelsea FC adott ki, de egész Európában is csak a Real Madrid szerzeményei kerültek többe.

Nem csoda, hogy ilyen előzmények után az elvárás az európai kupaszereplés kiharcolása a klub számára, még a gyenge bajnoki rajt után is, de az első 17 fordulóban a Szarkák egyszer sem tudtak a tizedik pozíciónál feljebb nyomulni a táblázaton.

Kétségtelen tény, hogy a sérülések alaposan megtizedelték a csapatot: Luque rögtön a második mérkőzésén kidőlt a sorból, és azóta csak két találkozón szerepelt, mindkétszer csereként, és hasonlóan keveset játszott eddig a nyári szerzemények közül a török Emre, a régebb óta a klubnál lévők közül pedig Kieron Dyer és Stephen Carr.

A legnagyobb érvágás azonban Owen hiányzása volt: a csatár az ötödik fordulóban mutatkozott be, és az azt követően lejátszott 13 mérkőzésből csak nyolcon lépett pályára. E nyolc találkozón viszont a csapat csak egyszer kapott ki, és a 17 forduló alatt megszerzett 25 pontjából 19-et ezeken a találkozókon gyűjtött: Owennel a soraiban tehát valóban úgy szerepelt, ahogyan azt egy élcsapattól várni lehet.

A csatár ráadásul nemcsak a jelenlétével járult hozzá ezekhez a sikerekhez, hanem góljaival is: nyolc mérkőzésen hétszer volt eredményes, és ezeken a meccseken Shearer háromszor talált be - Owen nélkül a veterán támadó mindössze egy gólig jutott. Nyilvánvaló tehát, hogy a Newcastle jó szereplése elsősorban az Owen-Shearer csatárduón múlik, és ez a kettős valóban reményt adhatott a szurkolóknak - egészen addig, amíg a Tottenham ellen megint ki nem dőlt a sorból. Az angol válogatott támadónak várhatóan újabb három hónapot kell kihagynia, ami azt jelenti, hogy a Szarkák lassacskán beletörődhetnek: ebben a szezonban sem fognak a középmezőnynél előrébb végezni.