Vágólapra másolva!
Mindössze hét fordulót kellett várni a francia bajnokság első edzőváltására, de azt kevesen gondolták volna, hogy az éppen az AS Monacónál történik. A nagyhercegség csapata a nyáron alaposan megerősítette keretét, de az eredmények ennek ellenére elmaradtak, sőt Didier Deschamps azzal vádolta a vezetőséget, hogy nem teremtette meg számára a megfelelő lehetőséget a jó szereplésre, ám a Stade Rennes elleni hazai vereség után maga mondott le a posztjáról.

Az egykori világklasszis középpályás 2001-ben edzői tapasztalat nélkül vette át az AS Monaco irányítását, és az első szezon rá is ment arra, hogy Deschamps kellő rutint szerezzen a kispadok világában - a klub a 2001-2002-es idényben 15. lett a Ligue 1-ben, vagyis majdnem kiesett az élvonalból.

Ezt követően azonban három éven keresztül mindig a dobogón végzett, és 2004-ben a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejutott, vagyis nem lehet azt mondani, hogy a szakvezető sikertelenül dolgozott volna. Ezzel együtt a legutóbbi idényben elért bronzérem már kisebb csalódást okozott, hiszen a cél egyértelműen az aranyérem megszerzése volt, de az egyesület elnöke, Michael Pastor továbbra is bízott Deschamps-ban.

Ennek megfelelően a nyáron a klub alaposan megerősítette keretét: az alapemberek közül csak az argentin támadó, Javier Saviola ment el, aki kölcsönben érkezett az FC Barcelonától, illetve a Sierra Leone-i csatárt, Mohamed Kallont adták kölcsön az Al-Ittihadnak, a többi távozó inkább csak kiegészítő játékos volt (mint Shabani Nonda, Pontus Farnerud vagy Hassan el-Fakiri).

Az érkező névsora már sokkal meggyőzőbb volt: a monte-carlóiak megszerezték a Juventus FC-től Olivier Kapót, az FC Barcelonától Gerardot, a Stade Rennes-től Olivier Sorlint és Toifilou Maoulidát, a Borussia Dortmundtól pedig Guillaume Warmuzt. Deschamps-nak ezt követően már csak egy kívánsága volt: szerette volna még a csapatában látni a Girondins Bordeaux játékmesterét, Carmel Meriemet, aki már a válogatottban is bemutatkozott, és a vezetőség őt is "szállította": a középpályást hatmillió euróért vették meg a piros-fehérek - a focista így elmondhatja magáról, hogy a "nagy" francia klubok közül már háromban (a Bordeaux és a Monaco mellett az Olympique Marseille-ben) is szerepelt.

És mivel a külföldi egyesületek hiába csábították az előző idény kulcsfiguráit, Patrice Evrát és Sébastien Squillacit (sőt, utóbbi 2009-ig meghosszabbította szerződését), minden adott volt ahhoz, hogy a gárda versenybe szálljon a bajnoki címért. A nyitófordulóban be is gyűjtötte a három pontot az együttes az AS Nancy ellen idegenben, azonban ezt egy kínos hazai vereség követte az AJ Auxerre-től, és bár ezután az RC Strasbourg-t még sikerült legyőzniük a monacóiaknak, a harmadik játéknap óta csak a Troyes ellen tudott nyerni az együttes - arról nem is beszélve, hogy a Bajnokok Ligájába sem sikerült beverekednie magát a gárdának, mert a selejtezőben a spanyol Real Betis jobbnak bizonyult.

Tovább fokozta a rossz hangulatot, hogy Deschamps még a Stade Rennes elleni bajnoki előtt nyilvánosan kritizálta a klub vezetőségét, kijelentve, hogy az elnökség elvárásai túlzottak a csapattal szemben. "Őszintén szólva nem hiszem, hogy a fiúkban benne lenne a bajnoki cím megnyerésének esélye. Az igazság az, hogy mi csak egy jó francia csapat vagyunk, nem egy sztáralakulat. A 2004-es BL-döntő után meg akartam tartani Ludovic Giulyt és Fernando Morientest, de a vezetőség ezt nem tudta végrehajtani, az idén nyáron pedig hiába szerettem volna leigazolni Djibril Cissét vagy Milan Barost, egyikük sem szerződött hozzánk" - magyarázkodott a mester, aki a bretonok elleni hazai vereség után maga mondott le posztjáról, és mindezt Pastor elnök el is fogadta.

Még ha a szakvezető szavaiban rejlett is némi igazság, a rendelkezésére álló játékoskeret így is meglehetősen erős volt, és jobb eredményekre hivatott, a jelek szerint azonban Deschamps maga sem tudta, hogy pontosan mit akar játszatni a csapattal. A Monaco hol 4-4-2-es, hol pedig 4-5-1-es hadrendben állt fel, ami még nem is lett volna olyan baj, de a szakvezető ezen belül is állandóan váltogatta a játékosok pozícióját, a védelem kivételével (amelynek összetétele többé-kevésbé állandónak mondható) teljes volt kavarodás.

A középpálya bal oldalán szerepelt már Sorlin, Kapo és Ernesto Javier Chevantón, a csatársorban játszott már Chevantón mellett Kapo, Emmanuel Adebayor (akit a Rennes elleni bajnokin a hazai közönség kifütyült), Maoulida és a fiatal David Gigliotti is, az irányító középpályás posztján (a 4-5-1-es rendszerben) Meriem és Kapo is megfordult - az állandóság ilyen mértékű hiánya pedig általában nem könnyíti meg a játékosok dolgát.

Deschamps távozása után asszisztense, Jean Petit ült le a kispadra,és vele a Troyes és a Nice ellen négy pontot gyűjtött a gárda, de a hírek szerint az egyesület egy nevesebb edzőt szeretne szerződtetni, a célok pedig változatlanok maradtak.