Vágólapra másolva!
Az US Palermo tavaly nyáron jutott fel az élvonalba, és a rózsaszín-feketék annak ellenére, hogy újoncok voltak, igen merész tervekkel vágtak neki a szezonnak. A szicíliai gárda vezetői az ötödik-hatodik hely megszerzését tűzték ki célul a csapat elé, és Francesco Guidolin gárdája teljesítette is ezt, hiszen a hatodik helyen végzett. A nyáron a mester és az első számú gólfelelős, Luca Toni is távozott a klubtól, a csapat teljesítménye ennek ellenére nem esett vissza látványosan: a Palermo 11 forduló után a 10. helyen áll a táblázaton.

A legkevésbé sem volt meglepő a Palermo 2004-es feljutása az élvonalba, hiszen a déliek kerete jóval erősebb volt, mint a másodosztály többi klubjáé. A Serie B megnyerése után ráadásul tovább erősödött az állomány, így, ha nehezen is, de teljesíthetőnek tűnt az elnök, Maurizio Zamparini által célként kitűzött UEFA-kupa-indulás. A csapat azonban eleinte nem szerepelt valami fényesen: kilenc mérkőzés után a 15. helyen ált a gárda, de aztán elindultak felfelé a rózsaszín-fekete mezesek.

Január végén már a nyolcadik helyen tanyázott a gárda, bő két hónappal később pedig már a hatodik volt a Palermo. Az utolsó öt fordulóban ugyan nem sikerült mérkőzést nyernie a csapatnak, de ki sem kapott, hiszen valamennyi találkozón döntetlent ért el. Az üldözők meglehetősen hullámzó teljesítményének köszönhetően a Palermo meg tudta tartani hatodik helyét, amellyel egyrészt a klub történetének legnagyobb sikerét érte el, másrészt kvalifikálta magát az UEFA-kupába. A siker két legfőbb letéteményese a vezetőedző, Francesco Guidolin és a csapat találatainak több mint felét, húsz gólt jegyzett középcsatár, Luca Toni voltak.

A laikus szurkoló ilyenkor azt gondolná, az elnök mindent megtesz, hogy marasztalja őket, ám a Palermo és Zamparini úr esetében nem ez történt: a presidente Guidolin helyére szerződtette Luigi del Nerit, Tonit pedig tízmillió euróért eladta a Fiorentinának.

Egy olyan csatárért, aki a legutóbbi két évben összesen ötven gólt lőtt, ez nem számít csillagászati összegnek, ráadásul a pótlása ennél jóval többe került a klubnak: a Brescia utánpótlás-válogatott támadójáért, Andrea Caracciolóért nyolc-, az Atalanta nigériai csatáráért, Stephen Ayodele Makinwáért pedig hét és fél millió eurót fizetett Zamparini, azaz a csatárcserét több mint ötmilliós mínusszal zárta. Tonin kívül két középpályást távozott a csapattól a nyáron: Lamberto Zauli és Andrea Gasbarroni egyaránt a Sampdoriához írt alá.

Érkezők sem voltak sokan a már említett csatárokon kívül: egy újabb támadó, a fiatal Simone Pepe visszatért kölcsönből (az elmúlt idényben a Piacenzában játszott), a 19 éves Valerio Virga az AS Romától, a 23 esztendős Massimo Bonanni pedig a Vicenzától érkezett a középpályára.

A távozókat tehát (legalábbis létszámban) sikerült pótolni, a keret azonban nem bővült, ami miatt sokan féltették az együttest a hazai és nemzetközi porond jelentette kettős terheléstől. Del Neri válaszul kijelentette: nem híve a rotációs rendszernek, akárcsak annak idején a Chievónál, jelenlegi csapatánál is csak sérülés, eltiltás vagy jelentős formahanyatlás esetén kíván változtatni a kezdő csapat összetételén. Nos, a mester tartotta is magát ehhez: az első öt fordulóban ugyanazt a tíz mezőnyjátékost nevezte (a kapuban is csak azért váltott, mert Matteo Guardalben az első fordulóban súlyosan megsérült).

Del Neri elképzelése bevált, hiszen ezeken a találkozókon a Santoni - Zaccardo, Barzagli, Terlizzi, Grosso - Bonanni, Barone, Corini, Santana - Caracciolo, Makinwa összeállítású csapat három győzelem és egy döntetlen mellett mindössze egyszer, a Laziótól kapott ki, és öt játéknap után a tabella hetedik helyén állt.

A hatodik fordulóban viszont már muszáj volt módosítania Del Nerinek, hiszen a középhátvéd, Andrea Barzagli és Bonanni is megsérült, helyükre Giuseppe Biava, valamint az argentin Mariano González került. Az Empoli FC ellen csak egy döntetlenre futotta a "felforgatott" csapat erejéből, amelybe a következő mérkőzésre már visszatért Bonanni, de vele sem sikerült javítani: ismét 2-2-re végzett a Palermo a Renzo Barbera stadionban, mégpedig a tréner egykori csapata, a Chievo Verona ellen.

A folytatásra Barzagli ugyan felépült, Simone Barone és Christian Terlizzi viszont hosszabb-rövidebb időre kidőlt a sorból, Nicola Santonit pedig az argentin Mariano Andujar váltotta. Del Neri tehát a legutóbbi fordulókban rendre kénytelen volt változtatni egy-két poszton, ami szemlátomást nem tett jót a csapatnak: mióta megbomlott az ideális kezdő 11, azóta hét mérkőzésen mindössze hat pontot gyűjtött a gárda, kettővel kevesebbet, mint az első öt játéknapon.

Talán egyedül azzal a csapatrésszel nincs probléma, amelytől az idény előtt a legjobban féltek a szurkolók: a csatársorban ugyanis Caracciolo már négy, Makinwa három találatnál jár.