Vágólapra másolva!
A legutóbbi két szezonban úgy tűnt, hogy a korábban stabil élcsapatnak tartott Girondins Bordeaux megindult a hanyatlás felé, hiszen egyszer sem jutott be az első tíz közé. Nem csoda, hogy a klubvezetés a nyáron az edzőcsere mellett döntött, és a brazil Ricardo Gomes, illetve a nevével fémjelzett játékospolitika eddig maximálisan bejött, elvégre a csapat 14 forduló után a második helyen áll a tabellán.

A Girondins 1996 és 2003 között mindig az első hatban végzett a Ligue 1-ben, amit egyetlen más klub sem mondhatott el magáról, és a kiegyensúlyozottság mellett a nagy diadal sem maradt el, hiszen 1999-ben bajnokságot nyert a csapat.

A sikerkorszak a 2003-2004-es idényben ért véget, részben tudatosan: akkor a vezetőség a fiatalítás mellett tette le a voksát, a nagy öregek távoztak, és rengeteg ifjú, saját nevelésű tehetség mutatkozott be a csapatban, ám az eredmények elmaradtak a várttól: előbb 12., majd a legutóbbi pontvadászatban 15. lett a csapat az élvonalban.

Ennek következtében menesztették az edzőt, Michel Pavont, aki tulajdonképpen a generációváltás egyik élharcosa volt (korábban ugyanis az utánpótlásnál dolgozott), és a kispadra a klub egykori futballistája, a brazil Ricardo Gomes került, aki hazájában az olimpiai válogatottnál, valamint a Sport Recifénél, a Vitória Bahiánál, a Coritibánál és a Flamengónál is dolgozott.

Az edzőcsere együtt járt a játékoskeret átalakulásával is: olyan kulcsemberek távoztak, mint a görög védő, Mihalisz Kapszisz, a spanyol szélső, Albert Riera, illetve a játékmester Carmel Meriem. Az érkezők közül elsősorban a friss BL-győztes Vladimír Smicert, illetve Bruno Cheyrout lehetett kiemelni, a többiek pedig (nyilván az új mester hatására) a dél-amerikai piacról érkeztek.

Utóbbi vonulatnak megfelelően kevéssel az átigazolási időszak vége előtt további két labdarúgó érkezett az egyesülethez. A Flamengótól, Ricardo Gomes korábbi együttesétől a középhátvéd Carlos Henriquét vásárolták meg 850 ezer euróért, de ennél sokkal nagyobb visszhangja volt a másik transzfernek: a Bordeaux ugyanis kölcsönvette a Real Betistől a brazil szélsőt, Denílsont.

Az egykoron a világ legdrágább labdarúgójának számított játékost a török Manisaspor is hívta, de ehhez képest a franciák ajánlata nyilván kedvezőbb volt, így a világbajnok egy évre a gallokhoz került.

A két világbajnoki döntőben szerepelt brazil az ötödik fordulóban mutatkozott be a csapatban, akkor még csak csereként, a következő játéknapon azonban bekerült a kezdő tizenegybe, és azóta csak egyszer nem találtuk ott a nevét, vagyis a mester alapemberként számol vele. Márpedig Ricardónál ebből a státusból nehéz szabadulni, a szakember nem híve a rotációs szisztémának, ha egy mód van rá, akkor az általa legjobbnak tartott tizenegyet küldi a pályára.

Különösen a védelem összetételét lehet kőbe vésni a Chaban Delmas stadionban: a David Jemmali, Marc Planus, Kodji Afanou, Franck Jurietti kvartett az eddig lejátszott 14 mérkőzésből 11-szer állt össze. Nem csoda, hogy a Girondins-nek éppen a hátsó alakzata a legjobb: a csapat mindössze hét gólt kapott, aminél jobb mutatót egyetlen gárda sem tud felmutatni, a listavezető Olympique Lyon hálója is ugyanennyiszer rezdült meg. Csak egy olyan összecsapást regisztráltak eddig, amikor a Bordeaux egynél több gólt kapott, a Stade Rennes elleni találkozót azonban ennek ellenére sikerült döntetlenre hozni, hiszen a támadóalakzat is remekelt, és kétszer volt eredményes.

Utóbbi azonban nem volt jellemző az együttesre, a Rennes elleni 90 percen kívül még két olyan összecsapást játszott a csapat, amikor egynél több gólt szerzett. A Girondins kevesebb gólt ért el, mint például a 13. helyen álló AS Nancy, mégis ott van a második pozícióban. A csapat eddig csak egyetlen vereséget szenvedett, és a harmadik forduló óta veretlen.

Ami a támadójátékot illeti, Ricardo egyáltalán nem aggódik miatta, és az utóbbi időben sokat kritizált Denílsont is megvédte, mondván, a brazilnak elsősorban nem a gólszerzés a feladata, hanem az, hogy megbontsa az ellenfél védelmét. Mindenesetre tény, hogy a brazil eddig egyszer sem talált be, sőt még gólpasszt sem adott, miközben a keretből már tíz különböző futballista is eredményes volt.

A Denílson posztján (is) bevethető Pablo Francia és Alejandro Alonso számára kezdőként egy-egy mérkőzés is elég volt ahhoz, hogy betaláljanak, ám Ricardo Gomes egyelőre ragaszkodik honfitársához a középpálya bal oldalán. A másik szélen általában Smicer szerepel, középen pedig Cheyrou és Rio Mavuba futballozik - utóbbi teljesítménye egészen elképesztő, hiszen azóta, hogy 2003 tavaszán bemutatkozott a Bordeaux felnőtt csapatában, mindössze egyszer fordult elő, hogy kimaradt a kezdő tizenegyből, és a legutóbbi 54 bajnokin egyetlen másodpercet sem mulasztott.